WTCR - Szabályrendszerek, koncepciók, jövőképek
Szabályrendszerek, koncepciók, jövőképek
Fotó: WTCC Media, STCC.se

Szabályrendszerek, koncepciók, jövőképek

LantiLanti
2014/07/10 13:06

Amióta hivatalosan is bejelentették a Marcello Lottihoz köthető TC3 International Series indulásának tervét, rengeteg nézői, rajongói vélemény fogalmazódott meg a WTCC Blog Facebook oldalán az új koncepcióval, illetve a TC3 és a WTCC lehetséges viszonyával kapcsolatban.

Egyesek szentül hiszik, hogy Lotti új bajnoksága rövid időn belül sárba tiporja az Eurosport Events által irányított Túraautó Világbajnokságot, mások viszont még arról sincsenek meggyőződve, hogy a TC3 egyáltalán tényleg elindul. A pezsgő közösségi élet láttán felbuzdulva megpróbálok leírni pár gondolatot, amely segíthet eligazodni az eltérő szabályrendszerek és koncepciók útvesztőjében.

Messziről, egy alapvető igazságtól indulok: az autósport drága. Igen ám, csakhogy a drágaság relatív fogalom, hiszen más számít drágának egy magyar privát csapatnál, mint egy teljes gyári támogatást élvező francia alakulatnál. Persze van, ami már egy gyártó számára is sok, de az a szint arányaiban magasan a független csapatok tűréshatára fölött húzódik.

Ez a kettősség a sportág történelme során mindig is jelen volt, és ha végignézzük a világ vezető bajnokságait, a legtöbb helyen ma is fennáll. A Forma-1-ben, az Endurance szakágban, a túraautósportban és a raliban is. Ebből következik az is, hogy amikor valaki arról beszél, olcsóbbá kell tenni az autósportot, ismét ellentmondásban kerülnek egymással a gyáriak és a privátok.

Az autósportnak viszont mindkettőre nagy szüksége van. A gyártók hozzák a pénzt és éltetik a nagy nemzetközi bajnokságokat, a privát csapatok pedig az állandóságot jelentik. Gyári csapatok nélkül lehetetlen FIA Világbajnokságot rendezni, de mindannyian tudjuk, mi történik, ha egy autógyár úgy érzi, már mindent elért egy adott sorozatban, éppen ezért nem alapozható egy bajnokság kizárólag rájuk. Ám mihelyst egy mezőnybe teszed a gyáriakat a függetlenekkel, egymásnak feszülnek az egzisztenciális érdekellentétek.

A gazdasági zavarok óta központi kérdés lett az autósport olcsóbbá tétele, hiszen ma már kevesen akarnak vagy tudnak annyi pénzt elverni mint mondjuk a 90-es években vagy 2000-es évek elején. Ez különösen igaz a túraautózásra, hiszen míg a figyelem jelentős részét lekötő Forma-1-ben még mindig elképesztő összegek mozognak, addig a kisebb szakágak ennél jóval kevesebb pénzt tudnak megmozgatni, ergo az itteni csapatokat egy kisebb költségnövekedés is érzékenyen érint.

És ezzel el is jutottunk a következő fontos ponthoz: hogyan lehet olcsóbbá tenni egy túraautó bajnokságot. Létezik a "skandináv modell", ahol mindenki ugyanazt a sziluettautót és hajtásláncot használja, azaz az kocsik csak megjelenésükben különböznek. A nagy tételben történő gyártás alapigazságait ismerve ezzel rengeteget lehet spórolni, viszont így gyakorlatilag egy álcázott márkakupává silányul a sorozat.

STCC_general

A másik modell a Brit Túraautó Bajnokság által használt NGTC, ahol csak az autók egyes elmeit egységesítik, más téren szabad a fejlesztés. Ráadásul a technikai szabálykönyv igyekszik magasan tartani a széria (közúti változatból áthozott) alkatrészek arányát is, ami tovább segít a költségek féken tartásában. A dolog látszólag bejött, jelenleg a gyári támogatott Honda Civic Tourerek előtt Colin Turkington egy privát építésű BMW-vel vezeti a bajnokságot.

Egy harmadik modell lehet a TC3, amely a GT3-as kategória sikeres rendszerét szeretné átcsempészni a túraautósportba. Az NGTC-hez hasonlóan itt is fontos az autók széria közeli volta (természetesen nem annyira, mint mondjuk a Superstarsban), viszont szabad a fejlesztés. A korlátot egy igen eredményes teljesítmény-kiegyenlítő rendszer jelenti (Balance of Performance), amely nem engedi, hogy bármelyik márka kiemelkedjen a többi közül, egyszersmind értelmetlenné teszi a szívlapáttal történő pénzszórást.

A három koncepció azonban egy ponton találkozik, és ez a customer racing. Mindhárom elv lényege, hogy valaki gyárt egy autót, amit egy privát (vagy gyári támogatott privát) csapat versenyeztet. Ez jó a gyártónak, hiszen eladhatja a kocsit, utána pedig a tartalék alkatrészeket. Sőt, ha egy szabályrendszer elterjedté válik (lásd GT3, és ugyanezt szeretné Lotti is), az még jobb, hiszen akkor még több autót és alkatrészt lehet elsózni, amin persze haszon van.

A customer racing a privát csapatok "játéka", de ahogy korábban említettem, létezik egy másik szint, a gyártók világa, amelyben egészen más szabályok uralkodnak. A gyár számára jó, ha elad sok versenyautót, hiszen azon lehet keresni, ám nekik az igazi buli a full-gyári csapat. Egy gyártó azt szereti, ha a saját kezébe veheti a sorsát, ha építhet és fejleszthet egy igazán ütős autót, amivel aztán megverheti a többi gyártó hasonló körülmények között született gépeit.

Amíg autósport lesz, lesznek gyári csapatok is, akik hallani sem akarnak a költségszabályozásról, a szigorú műszaki megkötésekről, vagy az egységesített alkatrészekről. Akik csak egy dolgot akarnak: megépíteni a lehető legjobb, leggyorsabb, legmegbízhatóbb és legdögösebb autót, és profi pilótákkal versenybe szállni hasonló kaliberű ellenfelekkel.

Ezt az attitűdöt sosem lehet majd összeegyeztetni a privát csapatok gondolkodásmódjával, éppen ezért külön játszótérre van szükség. A külön játszóteret pedig úgy hívják, FIA Világbajnokság. Ez az a platform, ahol nem számít (annyira) a költség, ahol fontos a csillogás, a profi megjelenés, ahol a gyári gigászok feszülnek egymásnak a világ legkülönbözőbb szegleteiben. A túraautósportban ez (kéne hogy legyen) a WTCC.

WTCC_2005_gen

Azért írtam, hogy "kéne hogy legyen", mert az utóbbi években kissé szereptévesztésbe került a Túraautó Világbajnokság. 2010 óta az idei az első olyan év, amikor egynél több "normális" gyári csapat található a mezőnyben. Két éven keresztül a Chevrolet volt az egyetlen, tavaly pedig a Honda, így időközben drasztikusan felértékelődtek a privát csapatok. Ám nem volt ez mindig így. Amikor 2005-ben útjára indult a WTCC 15 full-gyári autó volt a mezőnyben, a függetleneknek tehát még a pontszerzés is csak szerencsével jött össze.

Az csak az élet furcsa fintora, hogy a magyar közönség Michelisz Norbi sikereinek és a hungaroringi futamoknak köszönhetően pont egy olyan időszakban ismerte meg a bajnokságot, amikor 3-4 gyári egység mellett már privátok adták a mezőny gerincét, és ezt a helyzetet szokták meg a legtöbben.

Ám ettől függetlenül a WTCC a gyártók játszótere kell hogy legyen, és a TC1-es szabályok bevezetésével az FIA valamint az Eurosport Events ezt a helyzetet szeretné visszaállítani. Arról most nem akarok beszélni, hogy jól végzik-e a dolgukat vagy sem, a lényeg a koncepció: a WTCC a nagyok világa, azoké, akiknél mást jelent a "drága". A TC1-et csak a Túraautó Világbajnokságnak írták, ezekből az autókból tehát sosem épül majd annyi, hogy a darabszám miatt jelentősen csökkenjen az ár. Standardizált alkatrészek bevezetésére sem lehet számítani, azaz el kell fogadni a tényt: a TC1 drága, és mindig is drága lesz, hiszen ez a gyártók szabályrendszere.

A Citroen állítólag 16-20 millió euró között költ a WTCC-ben, amin mindenki leakadt, pedig legyünk őszinték, egy globális méretű autógyár számára ez a WC-papír költségnek felel meg. A japán, a koreai, az amerikai, a német márkák vagy bármelyik nagyobb gyár különösebb megerőltetés nélkül elő tudja teremteni ezt az összeget. Csak az a kérdés, van-e rá szándék. Senki ne gondolja azt, hogy a Honda "nem tud" többet költeni. A Citroen most feldobta a labdát, és Japánban reagálni kell. Vagy egy lecsapással (megemelni a büdzsét), vagy feltett kézzel. Mellesleg ez a 16-20 millió euró még mindig a negyede annak, amit a Rali Világbajnokságon költenek...

A WTCC-s koncepció tehát a napnál is világosabb: gyártókat akarnak bevonni. És a jelenlegi helyzetben szükség is lenne új érkezőkre, legalább kettőre. Az igazán nagy kérdés, hogy vajon eltalálta-e a megfelelő időpontot az FIA és az Eurosport Events, és a gazdasági zűrök lassú múlásával tényleg eljött-e az a pillanat, amikor az autógyárak ismét hajlandóak lesznek többet költeni, mint amennyit nagyon muszáj.

Ha bejön a terv, a jövőben a WTCC ismét a gyártók és a nagyon tehetős privát csapatok küzdőtere lesz. Ami a TC3-at illeti, egyáltalán nem biztos, hogy a Világbajnoksággal akar majd rivalizálni, inkább megpróbálhatja összefogni azokat a privát alakulatokat, akiknek már túl drága a WTCC. Az idő majd eldönti...

Hozzászólások