WTCR - Mit csinál az adatmérnök - 1. rész

Mit csinál az adatmérnök - 1. rész

LantiLanti
2012/12/12 14:12

Azt vettem észre, hogy a 2008-as nemzetközi debütálásunk óta, a csapatnál az egy főre eső laptopok száma sokszorozódott és mára egész szám lett! Na, de mit töltünk, hova, minek? Most minden kiderül. Juhász Szabolcs adatmérnökünk szórakoztató, tudományos ködoszlatása következik.

Ez az írás egyfajta hiánypótlásul kíván szolgálni azok számára, akik érdeklődnek a motorsportok iránt  - nevezzük őket műkedvelőknek -, de nem kellőképpen jártasak a témában ahhoz, hogy mélyrehatóan belelássanak egy versenycsapaton belüli feladatkörök rejtelmeibe.

Sokszor kérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen mi is a munkaköröm a Zengő Motorsport csapatában, amire a válasz rendszerint ez: Én vagyok a Data Engineer (Adatmérnök).

Erre szinte mindig egy kérdő arckifejezést kapok válaszként, aminek két oka lehet, egyik az angol terminológia használata mivel magyar nyelven nem igazán terjedt el e terület megnevezése, és számomra is egy kicsit "idegenül" cseng magyar nyelven, a másik ok pedig úgy gondolom maga a feladat, itthon nem túl gyakori mivolta.

A következő lépcsőfok, ha valaki kicsit mélyrehatóbban ismeri a motorsportokkal kapcsolatos feladatköröket és el is tudja helyezni a hallottak alapján, hogy miről lehet szó, ám ekkor gyakran jön a kérdés:

- Szóval telemetriával foglalkozol?

Ez már közel jár a valósághoz azzal a korrekcióval, hogy a telemetria rendszer egy olyan vezeték nélküli adatátvitelt tesz lehetővé, amivel a garázsban üldögélő mérnökök valós időben kapnak információt az éppen a pályán köröző versenyautóról. Erre bizonyíték a szó eredeti jelentése is, miszerint a görög tele=remote(táv), és metron=measure(mérés) szavakból származik. Ilyen rendszer nincs a WTCC autókban, ugyanis a szabályzat nem enged meg semmilyen, - a pilótakommunikációt kivéve - adatforgalmat a hivatalos session-ök alatt.

Innen rá is térhetünk, hogy mit is csinál az Adatmérnök. Egy versenyautó, amíg a pályán halad, tulajdonképpen egy komplex szabályzási rendszert valósít meg, és mint ilyen, szükségünk van a lehető legtöbb visszacsatolásra a rendszert illetően. A visszacsatolás egyik részét a pilóta (esetünkben Norbi és Gábor) valósítja meg, az ő érzései alapján lehet információnk arról, hogy a jármű éppen alulkormányzott, túlkormányzott, féktávon ideges, gázadáskor ideges, stb.

A visszacsatolás másik részét a "fedélzeti" adatgyűjtő rendszer által rögzített szenzoradatok szolgáltatják. Mivel ezek az adatok csak akkor férhetőek hozzá, amikor a versenyautó begurult a garázsba, azonnal láthatóvá válik az alapvető különbség a Telemetria rendszer és a WTCC-ben használt rendszer között, valamint ekkor jövök én a képbe, ugyanis ha nem vezeték nélkül, akkor vezetékkel kell letöltenem minden egyes menés azaz session alkalmával az összegyűjtött log-fájlokat.

Igen ám, de a letöltött adatok csak akkor lesznek számunkra hasznosak, ha előtte megfelelően az igényeinkre szabtuk az adatgyűjtő rendszert.

Számos motorsport elektronikát gyártó cég készít ilyen rendszereket, ezek alapvető funkcióit tekintve egyformák, mindegyik képes ún. analóg és digitális szenzorjelek fogadására, valamint CAN (Controller Area Network) üzenet formájában érkező információk rögzítésére. Amiben eltérnek, az a fogadni képes szenzorjelek mennyisége, a rendelkezésre álló memória mérete, a nyers adatokból valós időben ún. virtuális csatornák készítése és még számos egyéb apróság.

Tehát van egy elektronikánk, ami rögzít analóg szenzorjeleket, tipikusan ebbe a kategóriába tartoznak a futómű mozgását mérő potenciométerek (kerekenként egy db.), a kormány elfordulásának szögét-, valamint a pedálok elmozdulását mérő szenzorok.

Elengedhetetlenül fontos a négy kerék szögsebességének mérése, viszont ezek az információk az előzőekben felsorolt szenzorokkal ellentétben, közvetve érkeznek meg az adatgyűjtőbe, ami annyit jelent, hogy közvetlenül a motorvezérlő egység kapja meg a szögsebesség mérő szenzorok jelét, majd egy ún. CAN üzenet formájában elküldi az adatgyűjtőnek. A CAN hálózat a valóságban egy csavart vezetékpárt jelent, amire minden olyan eszköz csatlakoztatható, ami rendelkezik ilyen CAN információk küldésére és/vagy fogadására alkalmas funkcióval. Itt láthatóvá válik mi értelme is van az egyes szenzorjelek ilyen, -komplexnek tűnő- formában való továbbítására, ugyanis ha egyszerre több egységnek is szüksége van egy adott jelre, nem kell minden ilyen modulba egyenként kábellel bekötni, hanem elegendő a CAN hálózat két szál vezetékét használni, ami kisebb tömeget, egyszerűbb kivitelezést és kisebb meghibásodási valószínűséget eredményez.

(Folyt. köv)

FONTOS! Kérlek, állítsd be a Facebook Oldalon az értesítések küldését. Részletek ITT.

Fotó és forrás: Zengő Motorsport

Írta: Juhász Szabi 

Hozzászólások