WTCR - Hogyan született a SuperTouring?
Hogyan született a SuperTouring?

Hogyan született a SuperTouring?

LantiLanti
2013/08/17 12:46

SuperTouring

Az Autosport magazin egy egészen kiváló sorozatot indított, amelyben a túraautózás fénykorának számító SuperTouring (vagy SuperTurismo) korszakkal foglalkoznak. Elsőként a legendás szabályrendszer megszületése volt a téma, és az, hogy minek is köszönhette sikerét.

Magyarországon a túraautósport Michelisz Norbinak és a Zengő Motorsportnak köszönhetően hirtelen komoly rajongóbázist szerzett, ám az alapokat és a múltat csak kevesen ismerik, márpedig anélkül nehezen érthető a jelen, nem beszélve a jövőről. Az Autosport és Gary Watkins írásai így azt gondolom, élvezetes olvasmányt és egyben hiánypótlást is jelentenek majd a nyári szünetben.

Szóval a SuperTouring eredete.

Kétségtelenül ez az egyik legfontosabb brit "export termék" a motorsport történelemben. Az egész a 'kétliteres formula' néven indult, ami aztán új életet lehelt a Brit Túraautó Bajnokságba, sőt globális szinten elterjedt először Class 2, majd Super Touring néven.

Ám ennek a szabályrendszernek a fontossága még a 90-es években elért sikereken is túlmutat: átalakította a motorsport térképét.

A SuperTouring valósággal demokratizálta a széria-alapú motorsportot, lerombolta azokat az akadályokat, amelyek távol tartották a gyártókat, és nem csak a túraautózásban, de raliban és még a sportkocsi versenyzésben is.

Eltűntek a drága és sokszor ellentmondásos homológizációs előírások, amelyek korábban a pályán és a raliszakaszokon is elengedhetetlenek voltak a sikerhez, és ezt a SuperTouringnak köszönhetjük.

A SuperTouring alapjai nagyon hamar átkerülte a ralisportba is, és gyakorlatilag ebből született a World Rally Car (WRC) formula. A mai S2000 is a SuperTouring "gyermeke", a sportkocsi versenyzésben pedig a rendkívül sikeres GT3-as kategória ugyanezt a gondolkodásmódot vette át.

http://www.autogaleria.hu

A SuperTouring tulajdonképpen azért jött létre, mert a BTCC-s csapatoknak elege lett abból, hogy a 80-as évek közepétől a Ford Sierra Cosworth RS500 mindenkit folyton agyonvert, miközben néha olyan autókkal lettek bajnokok egyesek, amelyek az A csoport (Group A) valamelyik kisebb kategóriájába tartoztak. Mindez egy olyan korban történt, amikor a TV közvetítéseknek köszönhetően már széles közönséghez eljutott a bajnokság.

"Lehetetlenség volt promótálni a sorozatot. Minden az RS500-ról szólt, és senki más nem akart beszállni. És tudom is, hogy miért" - mondta Jonathan Ashman, a RAC MSA ügyvezetője az Autosportnak.

"A megelőző négy évben a Toyota UK értékesítési igazgatójaként dolgoztam, és gyakran előfordult, hogy feljöttek a srácok a motorsport részlegtől, és pénzt akartak egy túraautó vagy raliprogramhoz. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy melyik modellt szeretnék használni, mindig az volt a válasz, hogy a Celicát vagy Suprát. Számomra viszont ennek nem lett volna semmi értelme, hiszen (ezekből a típusokból) így is minden darabot eladtam, amit csak sikerült megszerezni Japából. Azt mondtam nekik, ha valamelyik középkategóriás, négyajtós modellel akarnának versenyezni, ahhoz tudnék pénzt szerezni."

Közben a BTCC-ben versenyző csapatok is megértették, hogy lépni kell, és a saját érdekük, hogy előálljanak valamilyen alternatív megoldással.

"Tudtuk, hogy az RS500 homologizációja hamarosan lejár, és úgy tűnt, hogy egy vagy két Nissan Skyline veszi majd át az irányítást az élen. Az autó drága volt, és alig lehetett felismerni a TV-n keresztül, úgyhogy tudtuk, másra van szükségünk" - mesélte Andy Rouse, aki a 70-es évek végén és a 80-as évek elején négyszer lett bajnok a BTCC-ben.

Dave Richards és a Prodrive 1988-ban lépett fel a pályaversenyzés porondjára, 89-ben pedig már egy több autóból álló, a BMW által is támogatott programot irányított. A gyártó viszont elégedetlen volt, hiszen az M3-asok a B csoportban mentek, és nem harcolhattak a futamgyőzelemért, egyúttal csak jelentéktelen szerep jutott nekik a TV-s közvetítésekben.

BMW_supertouring_BTCC

A cél tehát az volt, hogy a Group A-t egy sokkal nyitottabb szabályrendszer váltsa fel, amely vonzóbb a gyártók számára. Rájöttek, hogy ezt úgy lehet elérni, ha a márkák azokból a modellekből építhetnek versenyautót, amelyekből a legtöbbet adják el, azaz a négyajtós családi szedánokból. A motornál azért a két literes hengerűrtartalomra esett a választás, mert ekkora blokkja szinte mindegyik gyártónak volt.

Az ötlet egyszerű és nagyszerű volt, de vajon kitől származott? A későbbi sikerek ismeretében nem meglepő, hogy többen is szívesen magukra vállalnák az ötletgazda szerepét.

Richards például állítja, hogy a Prodrive-é az érdem.

"Leültünk a Prodrive-nál - Ian Parry, Dave Lapworth (a társalapító és a technikai igazgató) valamint én - és sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen szabályrendszer kéne ahhoz, hogy a gyártóknak ne kelljen értelmetlen és magas homologizicós költségeket fizetni. Az ötleteinek megosztottuk Andy Rouse-zal, majd az MSA (Brit Motorsport Szövetség) elé tártuk őket" - mondta Richards.

Rouse egy picit másképp emlékszik a történtekre.

"Az ötlet az én asztalomon született meg. Én ismertem fel először, hogy szinte minden gyártó rendelkezik két literes motorral, amit versenyzésre is lehetne használni. Eredetileg egy turbós kétliteresre gondoltam, hogy körülbelül olyan erősek legyenek az autók, mint az RS500 volt."

Ashman szerint viszont az utókor neki lehet hálás a SuperTouringért.

"Nagyon sok ember keresett meg bennünket akkoriban, ezért azt mondtuk magunknak: írjunk egy olyan szabályrendszert, amelyben mindenki a legegyszerűbb szedánjával versenyezhet. Emlékeszem, aznap este egy 'What Car?'  magazinnal (új és használt autókkal foglalkozó brit lap) tértem haza, és gyorsan eldöntöttem, hogy 4.2 méter legyen a minimum hosszúság."

Bár sokan tagadják, hogy Ashmannek tényleg lett volna szerepe a dologban, Gerard Sauer, aki az ötletet tényleges szabálykönyvé formálta elismeri, hogy az FIA Túraautó Bizottság későbbi vezetője központi figura volt a kérdésben.

"Szerintem Ashmené az érdem. Nagyon befolyásos személy volt akkoriban, mert kiváló politikai érzékkel rendelkezett" - mesélte Sauer.

Az új szabályrendszer már 1989-ben elindult a nemzetközivé válás útján. Sauert hamarosan azzal bízták meg, hogy állítson össze egy tanulmányt, amivel európai gyártókat is meg lehet keresni.

"A hajtóerőt az jelentette, hogy rengeteg gyártó motorsport részlege érdeklődést mutatott. Óriási volt a lelkesedés, mivel azokkal az autókkal szállhattak ringbe, amelyeket a legnagyobb számban értékesítettek" - tette hozzá Sauer.

Cleland_btcc_vauxhall

A kétliteres szabályrendszer 1990-ben lépett életbe. Volt két gyári csapat, a BMW és a Vauxhall, egy csomó tapasztalatlan privát alakulat, és indultak a régi A csoportos RS500-asok is. Egy átmeneti év után viszont robbanásszerű fejlődésnek indult a dolog. 1991-ben beszállt a Toyota és a Nissan, a következő évben pedig érkezett a Mazda és a Peugeot.

Ashman ekkor már az FIA-nál dolgozott, és ők is átvették a kétliteres szabályrendszert. 1993-ban a nemzetközi szövetség a Class 2 nevet adta a kategóriának (a Class 1 akkor 2.5 literes, high-tech DTM volt), de ez a kevésbé vonzó elnevezés sem tudott gátat szabni az ötlet sikerének.

SuperTouring_gen

Még mielőtt 1995-ben megkapta volna a SuperTouring nevet, a kétliteres formula egy híján az összes kontinensen megvetette a lábát. 96-ban pedig az utolsó fehér foltot is kiszínezték a térképen, amikor elindult a kétliteres szedánok Észak-Amerikai bajnoksága.

Fotó: BTCC

Írta: Gary Watkins (Autosport)

Fordította: Lanti

Hozzászólások