WTCR - A legjobb SuperTouring pilóták - 1
A legjobb SuperTouring pilóták - 1

A legjobb SuperTouring pilóták - 1

LantiLanti
2013/08/19 16:09

SuperTouring_general

Legfrissebb számában az Autosport magazin a túraautózás hőskorát, a SuperTouring időszakot idézi fel, mi pedig szorgalmasa fordítunk. Volt már szó a sikeres szabályrendszer kialakulásáról, és az egyik talán legjobb SuperTouring versenyautóról is, most jöjjenek a pilóták.

Az Autosport újságírói között persze óriási veszekedés támadt volna, ha nekik kellett volna összeállítani a listát, ezért inkább korábbi SuperTouring pilótákra bízták a feladatot. Öt versenyzőt lehetett megjelölni, de senki nem szavazhatott magára. Több mint hatvan válasz érkezett, és az eredmények összesítésével egy +25-ös lista született.

Ezúttal a "utolsó" tízet mutatjuk be. Jó alkalom ez arra, hogy kicsit megismerjük a túraautózás legnagyobb alakjait. (Több helyen pontazonosság alakult ki, ez '=' karakterrel jelezzük.)

=24. Tim Harvey (BTCC bajnok - 1992)

Tim_Harvey

Egy Forma-Fordban elszenvedett baleset véget vetett formaautós pályafutásának (súlyos bokasérülést szenvedett), ám elvezette Harveyt karrierje talán legjobb döntéséhez: elment túraautózni a BTCC-be.

Vic Lee csapatában, és némi BMW támogatással legyőzhetetlen volt 1992-ben, utána viszont egyből márkát váltott, átment az újonnan induló Renault csapathoz, ahol Alain Menu mellett a raliból áthozott 19-es modellt próbálták sikerre vezetni, mérsékelt sikerrel. Egy meglepetés győzelem viszont valahogy összejött a címvédőnek a Donington Parkban.

Később átigazolt a Volvóhoz, ahol szerzett még néhány futamgyőzelmet, majd hősies, de visszafogottan eredményes küzdelmet folytatott a Peugeot 406 versenyképessé tételében.

=24. Ingo Hoffmann (ötszörös dél-amerikai SuperTouring futamgyőztes)

Ingo_Hoffmann

Hoffmann - aki a Forma-1-et is megjárta, bár sok öröme nem tellett benne - már évek óta visszavonult, de még ma is az egyik legnépszerűbb versenyző Brazíliában. Nem meglepő, hiszen kevesen voltak annyira eredményesek karosszériás autóval, mint ő; 12-szer nyerte meg a V8 Stock Car sorozatot.

Néhány év európai SuperTouring próbálkozás (Spa és Nürburgring 24 órás) után rá esett a BMW választása, és amikor a szabályrendszer megvetette lábát Dél-Amerikában, bekerült a Team Proas csapatba.

Oscar Larrauri sokat köszönhet Hoffmannak az 1998-as bajnoki cím kapcsán, neki viszont "csak" két harmadik hely jutott, bár 99-ben minden futamon a top5-ben végzet, és csak hat pont választotta el a bajnoki címtől.

Összesen öt SuperTouring futamgyőzelmet aratott, mielőtt visszatért volna a V8 Stock Car sorozatba.

=24. Emiliano Spataro (dél-amerikai társ-bajnok - 1999)

Emiliano_Spataro

Az argentin pilótára sokan emlékezhetnek, hiszen Európában egészen a Forma-3000-es bajnoksági jutott, ahol viszont a Coloni csapattal kb. a versenyi felére tudtak kvalifikálni magát. (Olyan ellenfelei voltak, mint Juan Pablo Montoya, Craig Lowndes, Ricardo Zonta, Tom Kristensen, Olivier Gavin, Soheil Ayari vagy Marc Gené.) A formaautós lendület hamar elfogyott, Spataro pedig hazatért, és egy BMW-vel a Dél-Amerikai SuperTouring bajnokságban kezdett versenyezni.

Később átült egy Alfa Romeo 155-be, majd egy Peugeot 406-ba, amivel 1999-ben csapattársa, Caca Bueno mellett társ-bajnok lett. (Ugyanannyi győzelmet szereztek, a helyezéseik száma is azonos volt egészen a hetedik pozíciókig, és az első rajtkockák esetében sem volt eltérés, így megosztott bajnoki címet adtak ki.)

A SuperTouring hanyatlásával a TC2000-be szerződött, ahol 2010-ig szinte minden évben nyert egy-két futamot.

=21. Caca Bueno (dél-amerikai társ-bajnok - 1999)

Caca_Bueno

Carlos Eduardo dos Santos Galvao Bueno Filhot, vagy ismertebb nevén Caca Buenot a V8 Stock Car-ban szerzett öt bajnoki cím (mind az elmúlt hét évben) emelte igazán a karosszériás autók sztárjai közé, ám a 90-es években ő is alapember volt a dél-amerikai SuperTouring érában.

99-ben gigászi meccset vívott Spataroval, és a fentebb említett körülmények között végül társ-bajnokok lettek.

=21. Tom Kristensen (Japán SuperTouring 2. helyezett - 1994)

Tom_Kristensen

A dán klasszist mindenki a kilenc Le Mans 24 órás győzelem miatt ismeri, és kevesebben tudják, hogy túraautózásban sem volt rossz. TK éveket töltött Japánban, ahol Forma-1-es pályafutását próbálta építgetni, ám amikor 1994-ben a helyi túraautó sorozat a Group A-ról áttért a SuperTouring szabályrendszerre, tetővel a feje fölött is kipróbálta magát.

Jól tette, mert összetett második lett a helyi sztár, Szekija Maszanori mögött egy Toyota Corollával. Kristensen ezután elhagyta a szigetországot, és Európában próbálkozott tovább.

Ám, amikor a Forma-1 kapuja végleg bezárult előtte, a Hondához került, és az STW Cup-ban indult, ahol 99-ben három győzelemmel harmadik lett. Láttuk is a fotóit a falon, amikor télen a JAS Motorsportnál jártunk.

2000-ben a BTCC-ben is próbálkozott, de nem érezte igazán jól magát. Három futamgyőzelmet azért így is összekapart a Hondával, mi több, ő nyerte az utolsó SuperTouring BTCC futamot Silverstoneban.

=21. Anthony Reid (kétszeres BTCC második - 1998, 2000)

Anthony_Reid

A skót közönség kedvenc az olajbizniszben kezdte pályafutását, ám a benzingőz végül a versenypályára csalta. SuperTouring sikertörténete Japánban kezdődött, ahol nyolc futamot nyert meg, és kétszer volt összetett negyedik egy Vauxhall Cavalierrel.

Később Németországban próbálkozott egy Nissannal, ám a 96-os szezonban csak néhány dobogós helyezés jött össze, így a következő szezont már Nagy-Britanniában kezdte, az RML Nissan program pilótájaként.

98-ban nagyon közel került a bajnoki címhez, hét futamgyőzelem után viszont végül kikapott a Volvóval versenyző Rickard Rydelltől. A dologból kis híján verekedés lett, amikor a két rivális valamin összebalhézott Brands Hatchben a parc fermében.

A 98-as szezon közepén ugyan a Nissan bejelentette, hogy meghosszabbítja Ried szerződését, ám a skót végül egy még vastagabb ajánlatért a Fordhoz igazolt. Helyét Lauernt Aiello vette át a Nissannál, és bajnok is lett Reid korábbi autójával. A skót 2000-ben, a SuperTouring utolsó brit szezonjában ismét második lett a Mondeoval, bár az utolsó futam előtt még vezetett, ám Silverstoneban kiesett, Alain Menu pedig egy harmadik hellyel ellopta a bajnoki címet.

=18. Nicola Larini (FIA Túraautó Világkupa és ETCC második)

Nicola_Larini

Bár a nagy bajnoki címek elkerülték, Nicola Larini hosszú és tiszteletreméltó túraautós pályafutást mondhat magáénak. És talán bajnoki serleg is lenne a vitrinjében, ha a 90-es években nem a DTM-ben próbál sikereket elérni.

Az 1993-as FIA Túraautó Világkupán (egyhétvégés esemény, ahol a nemzeti bajnokságok legjobbjai indultak) például második lett a fronthajtású Alfa Romeoval Paul Radisich mögött. Az olasz egy második és egy harmadik helyezést szerzett a két futamon, de úgy, hogy előtte egész évben egy összkerékhajtású, 100 lóerővel erősebb DTM autót vezetett.

A német bajnokság, és jogutódja, az ITC lehanyatlása utána Larini egyre többet versenyzett SuperTouring autóval, ám volt egy kis problémája: minden idők egyik legjobb túraautósa, Fabrizio Giovanardi lett a csapattársa az Alfa Romeonál. A megszerzett futamgyőzelmek mutatták ugyan, hogy a korábbi Ferrari F1 tesztpilóta gyors, az év végén viszont rendre Giovanardi vitte haza a nagy serleget.

=18. David Leslie (BTCC második - 1999)

David_Leslia

A legendás skót egy év késéssel érkezett meg a SuperTouring partiba, 1992-ben futotta első teljes BTCC évét az RML által támogatott Ecurie Ecosse vauxhallos csapatnál.

Lesliet elsősorban kiemelkedő mérnöki tudásáért tartják nagyra, az RML rengeteget köszönhet neki. Emellett viszont elképesztően gyors is tudott lenni, ha jó napot fogott ki. Ezt be is bizonyította, amikor eligazolt az MSD Honda csapathoz, majd mikor visszatért az RML-hez a Nissan korszakra.

A nagy Joachim Winkelhock így jellemezte Lesliet: "nagyon tisztelem őt, egy igazi harcos volt a pályán."

Mégis hiányzott belőle valami, amit a mai Forma-1-ben politikai érzéknek neveznek. A kilencvenes években óriási volt a pörgés a BTCC-ben, Leslie pedig a "manőverezés" terén nem volt valami szerencsés. Egyesek talán naivnak neveznék őt.

A kiváló skót pilóta 2008 márciusában privát repülőjével lezuhant, és életét vesztette. Halála után John Cleland így beszélt róla: "az a típusú srác volt, aki tette a dolgát, és nem beszélt róla sokat. Sosem volt egy hangos ember. Bár papírja nem volt róla, mérnöki képességeit senki sem kérdőjelezhette meg."

=18. Andy Rouse (ötszörös SuperTouring futamgyőztes)

Andy_Rouse

Egy másik mérnök zseni, aki sikereinek jelentős részét még a SuperTouring korszak előtt érte el. Ahogy egy korábbi cikkben már olvashattátok, nem kis szerepet játszott a szabályrendszer megalkotásában.

1991-ben saját csapatában egy Toyotával versenyzett, és három futamot is megnyert. A következő évben Will Hoyt is leszerződtette, és újabb két futamgyőzelmet szerzett.

1993-ban újra összeállt a Forddal (akikkel négy bajnoki címet szerzett korábban), de a Mondeo program megcsúszott, így mindössze egy második helyet sikerült szereznie Silverstoneban.

A rákövetkező év sem sikerült valami fényesre, Rouse pedig úgy döntött szögre akasztja a bukót. Nagy hiba lenne kizárólag a SuperTouring érában mutatott teljesítménye alapján megítélni egy olyan klasszis versenyzőt, aki 21 év alatt 60 BTCC futamgyőzelmet ért el.

17. Oscar Larrauri (háromszoros dél-amerikai bajnok)

Juan Manuel Fangio egyik neveltje már megélt ezt-azt, mire SuperTouring versenyautóba ült 1995-ben az olasz bajnokságban. Larrauri Európa-bajnoki címet szerzett Forma-3-ban és a Renault Alpine sorozatban is, sőt, a Forma-1-ben is kipróbálta magát az Euroburn csapatnál - kevés sikerrel.

95-ben egy Alfa Romeo 155 volánjánál tizedik lett az olasz SuperTurismo bajnokságban, majd 41 évesen nekivágott Dél-Amerika meghódításának.

A közkedvelt 'Poppy' 97-ben a Proas BMW csapattal kilenc futamot és egy bajnoki címet szerzett, majd a következő szezonban ismét ő lett Dél-Amerika legjobbja. A SuperTouring regionális hattyúdala is neki jutott, 2000-ben egy Alfa Romeoval harmadik bajnoki címét is megszerezte.

Hamarosan folytatjuk!

Fotó és forrás: Autosport

Fordította: Lanti

Hozzászólások