WTCC - F1 és WTCC: kinek sikerült?
F1 és WTCC: kinek sikerült?

F1 és WTCC: kinek sikerült?

LantiLanti
2013/08/19 21:23

Michelisz_F1

A WTCC és a Forma–1 között viszonylag kicsi az átjárás, az együléses sorozatokból nem nagyon szoktak túraautókba átülni a hely nélkül maradt pilóták. Gabriele Tarquiniről mindenki tudja, hogy két évtizede fél tucat csapnivaló F1-es istállónál próbált szerencsét, José María López a Renault tesztpilótája volt, míg Tiago Monteiro 2005-ben egy Jordan-Toyotával még a dobogóra is felállhatott a (gumik miatt emlékezetessé vált) Amerikai Nagydíjon. De mi újság Yvan Mullerrel, Rob Huff-fal, vagy a többi nagymenővel? Ők nem kellettek sohasem a száguldó cirkusznak?

Kezdjük a hazánkfiával. Michelisz Norbi 21 évesen ült először igazi versenyautóban, vagyis meglehetősen későn eszmélt rá, hogy neki igenis lenne keresnivalója ezen a területen. A Forma–1-hez akkor már öreg lett volna, túraautósként viszont a legjobb korban van – örüljünk neki, hogy ezt választotta! Három éve egyébként kipróbálhatta a Renault 2005-ös versenygépét, amiről akkor így nyilatkozott: „Hihetetlen élmény volt! Sokkal élvezetesebb vezetni, mint egy túraautót, talán jobban is illik a vezetési stílusomhoz. Bármikor nagyon szívesen visszaülnék egy formaautóba!”

Coronel_F1

A mezőny többi tagja közül Tom Coronel állt a legközelebb ahhoz, hogy bejusson a királykategóriába. 1999-ben tesztlehetőséget kapott az Arrows-Supertectől, ám a brit csapat végül egy másik holland, Jos Verstappen leigazolása mellett döntött. Pedig Coronel még egy kft-t is megpróbált gründolni a nagy cél érdekében, de így sem sikerült elég pénzt gyűjtenie az álma megvalósításához. Menedzsere, Willi Weber a Schumacher-fivéreket üléshez tudta juttatni, Coronelt nem. Ilyen a sors.

A Chilton-testvérek közül is csak a fiatalabbnak sikerült a nagy bravúr. Max idén már egy Marussia-Cosworth volánja mögül bámulja hátulról a mezőny elejét, míg hat évvel idősebb bátyja a WTCC-ben vigasztalódik. Tom Chilton – bár nyíltan talán nem vallaná be sohasem – igazából nem volt elég kitartó ahhoz, hogy az F1-be jusson.  „Max bármit is csinált, abban a legjobb akart lenni” – mondta egyszer az öccséről. „Én naponta egyszer, hetente négy alkalommal edzek. Ő a hét hat napján, napi két alkalommal.” Tomból feltehetőleg csupán egy dolog hiányzott a formaautós karrierhez, de az nagyon: az elszántság.

F3000_general

No, és mi a helyzet Yvan Mullerrel? A háromszoros túraautó-bajnok sokáig versenyzett együléses kategóriákban, 1993-ban azonban a Nemzetközi F-3000-es bajnokság volt számára az utolsó ebben a műfajban. Az összetettben az utolsó előtti helyen végzett – csoda hát, hogy abbahagyta? A bajnok egyébként Olivier Panis lett, a bronzérmes pedig David Coulthard, vagyis későbbi F1-es futamgyőztesek. „Amikor fiatalon kartozni kezdtem, még a Forma-1 volt a cél” – ismerte el Muller. „Nagyon tehetséges generációhoz tartoztam, ám akkoriban a csúcskategóriában túlkínálat mutatkozott francia pilótákból. Alain Prost mellett Olivier Grouillard, Yannick Dalmas, Eric Bernard és Jean Alesi is a mezőny tagja volt, nekünk így nem jutott hely. Valami másba kellett kezdenünk, de hamar rájöttünk, hogy az F1-en kívül is létezik élet.”

A WTCC-címvédő Rob Huff szintén eljutott a brit Formula Renault bajnokságig, amikor viszont 2001-ben a 27. helyen végzett az összetettben (vigasztalásként: még Heikki Kovalainen is leszorult a dobogóról), ő is inkább szériát váltott. Amikor később erről kérdezték, a seatos önkritikusan így válaszolt: „Együlésesben kezdtem, de őszintén szólva mindig is éreztem, hogy nekem inkább a túraautózás való. A Forma-1 szép álom, de nagyon nehéz beteljesíteni.”

Fotó: Zengő Motorsport, Tom Coronel

Írta: Zima Szabolcs

Hozzászólások