WTCC - A legjobb SuperTouring pilóták - 3
A legjobb SuperTouring pilóták - 3

A legjobb SuperTouring pilóták - 3

LantiLanti
2013/08/21 19:14

SuperTouring_general

Ma még nem zárjuk le az Autosport magazin 25-ös listáját, de eljutunk a top5-ig. Ne feledjétek, ezt a rangsort a SuperTouring időszak kiemelkedő versenyzői állították össze, úgyhogy ha nem tetszik, velük vitatkozzatok. :)

9. Fabrizio Giovanardi (kétszeres olasz és Európa bajnok, egyszeres spanyol bajnok)

FabrizioGiovanardi

Ha kizárólag a számok döntenek, akkor Giovanardi a legjobb, összesen öt bajnoki címet hódított el a SuperTouring időszak során. Két Európa-bajnoki elsőség, valamint két olasz és egy spanyol bajnoki trófea virít az olasz vitrinjében, amit bárki megirigyelhet tőle.

Stílusos de mégis kőkemény autóversenyző, akit a közönség is rendkívüli módon kedvelt, ahányszor csak feltűnt a paddockban. Későbbi BTCC-s csapatfőnöke, Ian Harrison a "valódi versenyzők versenyzőjének" nevezte.

Kritikusai mégis szemére vetik, hogy bajnoki címeit nem túl erős bajnokságokban szerezte, igazán combos mezőnyben viszont nem alkotott maradandót. A 2001-es az ETCC év volt a legszorosabb, ám akkor is "csak" csapattársa, Nicola Larini, és a hondás Gabriele Tarquini volt az ellenfél. A következő évben ugyan Jörg és Dirk Müllert, Larinit valamint Rickard Rydellt megelőzve lett ismét Európa-bajnok, ám az már az S2000-es érába tartozik.

8. Joachim Winkelhock (brit, német és ázsia-csendes-óceáni bajnok)

JoWinkelhock

A legendás "Smokin Jo" (nagy bagós volt) 1993-ban DTM futamgyőzelemmel a zsebében érkezett meg későbbi sikerei színhelyére, a BTCC-be, miután a BMW kivonult a német bajnokságból. Winkelhocknak nem kellett sok is az akklimatizálódáshoz, első évében egyből legyőzte csapattársát, Steve Sopert a Schnitzer Motorsporton belül, és brit bajnok lett. Imádta a hátsókerekes autót és a szigetország versenypályáit, ezt mutatja, hogy 27 SuperTouring futamgyőzelméből 13-az Nagy-Britanniában szerzett.

Később az Ázsia-Csendes Óceáni bajnokságot és az STW Cup-ot is megnyerte. 96-ban visszatért a BTCC-be Roberto Ravaglia oldalán, és bár a futamgyőzelmek ezúttal sem maradtak le, végül "csak" ötödik lett. Ám ehhez az évhez köthető élete egyik legemlékezetesebb versenye, Snettertonban.

Megszerezte a pole-t, de a jobb kezében megsérült egy izom, és az első futamon hamar hibázott, kicsúszott, ami a vezetésbe került. Smokin Jo viszont nem adta fel, visszaszerezte az első helyet, de három körrel a vége előtt megint kicsúszott. Kevés unalmas perc volt, ha ő a pályán tartózkodott.

A Schnitzer Motorsport csapatfőnöke, Charly Lamm két érdekest sztorit is mesélt Winkelhockról. Állítólag csak odahaza, Németországban tudott igazán kikapcsolni, ezért ha vasárnap futam, kedden pedig teszt volt, hétfőre akkor is hazautazott. A cigarettáról pedig azt mondta, azért volt rá szüksége, hogy oldja magában a feszültséget. Nem egyszer még a rajtrácson is rágyújtott, amiért kapott is a csapata eleget.

7. John Cleland (brit bajnok - 1995)

JohnCleland

Hétköznapokon ugyan Volvókat árult a kereskedésben, hétvégenként viszont az egyik legkeményebb ellenfél volt a pályán a Vauxhall volánja mögött. Cleland a klubversenyzés világát kinőve lett BTCC pilóta, ahol már a SuperTouring időszak előtt is a legjobbak közé tartozott, 1989-ben például a pöttöm 1.6-os Astrával bajnok lett.

A 90-es évben is rendre fontos tényező volt a brit bajnokságban, ahol senki sem felejti az 1992-es évet, amikor az utolsó fordulóban veszítette el a bajnokságot Steve Soper és a BMW ellen.

Bár azt az időszakot a BMW és az Alfa uralta, 1995-ben végre eljött az ő ideje is, az RML építette egy olyan Vauxhallt (Cavalier), amellyel futamokat lehetett nyerni. Cleland pedig hozzátette a maga részét, az év kellős közepén egymás után négy versenyen győzött, majd Silverstone-ban is nyert, és a korszak legnagyobb alakjai legyőzve bajnok lett az év végén.

A Cavalier helyét viszont hamarosan a nehezen vezethető Vectra vette át, így a következő években csak két további futamgyőzelem jött össze. Végül egy évvel az SuperTouring éra hanyatlása előtt, 1999-ben visszavonult.

6. Gabriele Tarquini (brit bajnok - 1994)

GabrieleTarquini

Tarquini és csapata, az Alfa Corse stílust és színt vitt a néha kissé morcos és kemény brit túraautós világba. A vidám olasz állandó mosolyával pillanatok alatt a közönség és a média kedvence lett, legendás kiejtési hibára pedig még ma is szeretettel emlékeznek vissza. Foci rajongó lévén a Wimbledon FC-t "Vimblájdonnak" ejtette, az Ausztrál Nagydíj régi helyszínét, Adelaide-et pedig "Adelájdéj"-nek mondta.

Tarquini első BTCC-s évében egyből bajnok lett, majd néhány évre átigazolt az ITC-be. 97-ben visszatért a Prodrive-Honda csapathoz, és öt évet húzott le velük. Indult a BTCC-ben, az STW-ben és az ETCC-ben, az újabb bajnoki siker viszont sehogy nem jött össze. A legemlékezetesebb év talán pont a 2000-es volt, amikor a Honda csapaton belüli csatározások fosztották meg a végső győzelemtől.

Ő vette szárnyai alá a fiatal James Thompsont, aki rengeteget tanult Tarquinitől az Alfa Romeonál és a Hondánál is.

Az olasz a mai napig képes magas szinten versenyezni a WTCC-ben, sőt, sokkal pontosabb is, mint a SuperTouring időszakban volt. Akkoriban egy-egy elrontott kanyart szintén egy jellegzetes tarquinis elszólás követett: "I go large" (wide helyett).

Holnap lezárul a top25-ös sorozat, és megtudjátok, ki lett minden idők legjobb SuperTouring versenyzője a pilóták megítélése szerint.

Szöveg és fotók: Autosport

Fordította: Lanti

Hozzászólások