Vélemény - Szeretve tisztelt Főcsatár - Mándy Iván levelezéskötete az év egyik legemlékezetesebb könyve
Szeretve tisztelt Főcsatár - Mándy Iván levelezéskötete az év egyik legemlékezetesebb könyve
Fotó: Jávor István/Fortepan

Szeretve tisztelt Főcsatár - Mándy Iván levelezéskötete az év egyik legemlékezetesebb könyve

Takács MártonTakács Márton
2018/10/18 12:03

Október elején jelent meg a Magvető Kiadónál Mándy Iván válogatott levelezése "Szeretve tisztelt Főcsatár" címmel. 2018 egyik legérdekesebb kötetében szerencsénkre sok sportos utalás olvasható, ezeket gyűjtöttük össze ebben a cikkben. Könyvajánlónk.

"Mándy Ivántól 'A pálya szélén'. Húszéves lehettem, amikor először olvastam, de már akkor tudtam, hogy soha nem fogok fociról szóló regényt írni, mert Mándy mindent leírt, amit lehetett, katartikus olvasmányélmény volt, berántott az első mondattól kezdve. 'Valaha neki is lehetett neve.' Mintha rólam írta volna." - ezt Gazdag József újságíró válaszolta Tesis a világ-interjúnkban arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc focis könyve.

A pálya szélén című korszakos regénye mellett a Tizenegy dressz, a Tribünök árnyéka, az Egyérintő, Homokvár, az Idegenek, az Előrevágott labda és a Valamit a térről című novellák is futball témájúak Mándy Iván életművében. De a sport egyéb módon is megjelent az életében, a második világháború idején például rövid ideig sportújságíróként is dolgozott a Reggeli Magyarország c. lapnál. Az Egerszegi Krisztina szöuli olimpiai aranyérmének 30. évfordulójáról szóló cikkünkben közöltük Mándy Ottlik átszól c. varázslatos novelláját, amelyből megtudhatjuk, hogyan élte meg a 14 éves Egerszegi bámulatos győzelmét két olyan nagy író és jó barát, mint Ottlik Géza és Mándy.

A legendás Egerszegi Krisztina 30 éve lett először olimpiai bajnok | Hosszabbítás

Egerszegi Krisztina 30 évvel ezelőtt, 1988. szeptember 25-én lett Szöulban pályafutása során először olimpiai bajnok. A 200 m háton megnyert aranyérmét Barcelonában és Atlantában követte még négy. Most a három évtizeddel ezelőtti győzelmét elevenítjük fel. Múltidézőnk. E sorok írójának az 1988-as volt élete első olimpiája, amit lehetőségeihez mérten, majdnem hétévesen végig figyelemmel követett.

"Mándynak olyan volt a viszonya a világhoz, mint Don Quijote-nek. Ránéz egy szekérre, és azonnal hintó lesz belőle. Vagy ránéz egy parasztlányra, és akkor az Dulcinea del Tobosóvá válik. Tehát ha bármire ránéz, az egy kicsit elemelkedik a földtől, megtelik titokkal, rejtéllyel. Ez volt benne a lenyűgöző." - Németh Gábor író jellemezte ekképpen Mándy világát legutóbbi Tesis a világ-interjúnkban.

A kitűnő irodalomtörténész, a tavaly elhunyt Tarján Tamás Darvasi Ferenc Köztünk vagy c. interjúkötetében így jellemezte Mándyhoz fűződő viszonyát: "Amikor elkezdtem egy antológia számára futballnovellákat gyűjteni, anyagiasságtól teljesen mentesen, honoráriumot nem kérve adta ide a Tribünök Árnyéka és az Egyérintő című írását, valamint a Tizenegy dresszt, ami aztán a kötet címadó írása lett. A fociért mindent, mondta. 
A későbbiekben is mindig nyomon követtem a vallomásait a futballról. Különösen megmaradt bennem egy Balassa Péterrel folytatott beszélgetése, amikor azt nyilatkozta, hogy a levegő királya voltam, úgy tudtam fejelni. Hát nem gyönyörű ez az iróniával átitatott mondat? Látni benne az ugró fiatalembert, látni a pályát, tapintani a mondat testét, zenéjét, ami ebben az iróniában és magasztosságban megnyilatkozik."

December 23-án lesz Mándy Iván születésének 100. évfordulója, ebből az alkalomból a Magvető Kiadó két, októberben megjelent kötettel is megemlékezik róla. Mindkettő, a Ciklon című novellaválogatás és a Szeretve tisztelt Főcsatár, Mándy Iván válogatott levelezése is Darvasi Ferenc nevéhez fűződik, aki óriási, közel három éven át tartó, lenyűgöző munkát végzett a két könyv szerkesztésében, illetve a levelek sajtó alá rendezésében. Mi az utóbbira koncentrálunk, a 234 levél között ugyanis jó néhány sport vonatkozású is szerepel. Ezeket gyűjtöttük össze ebben a cikkben, összesen tízet.

Az író-műkritikus Lengyel Balázs, Réz Pál mellett a 20. század második felének másik nagy irodalomtörténésze úgy fogalmazott egyszer, hogy "Mándy sohasem volt jó levélíró." Nyilván a saját tapasztalatai alapján gondolta ezt, sajnos már nem olvashatja el ezt a pazar kötetet, amiből éppen az ellenkezője derül ki. Mándy ugyan valóban nem szeretett levelet írni, de ezeknek a szövegeknek egy része szinte novella értékű, átjön rajtuk rendkívüli humanizmusa, sajátos humora és kedvessége, eleganciája, önazonossága és sokrétű érdeklődési köre. Jogi okok miatt és témánk, a sport szempontjából is csak idevágó részleteket közlünk a levelekből, nem a teljes szövegeket.

Mándy_PIM.jpgMándy Iván az otthonában, munka közben (1992 január)Fotó: pim.hu

A levél írója és címzettje után a kötetben található levelek sorszáma, a levél keletkezésének ideje és némi magyarázat szerepel.

Mándy Iván - Cora Erzsébetnek  [16.]

[Budapest, 1958. február 1?.]

..."Somogyiéknál néztem televíziót, a műkorcsolyázó világbajnokságról... A műkorcsolyázónők igen csinosak voltak, de alig hihető, hogy eggyel is összeakadok.  Nincs előttem az a kép, ahogy a jégen száguldok."

(Cora Erzsébet: festő, Mándy jó barátja az 1950-es évektől.)

Mándy Iván - Dr. Simon Juditnak [79.]

[Budapest, 1972. szeptember 7.]

..."Közben megy az olimpia a tévében - hang nélkül -, különféle kislányok futkároznak. Az ugandai vezet... Az ugandai kislány már nem vezet. A magyar kislány tört az élre. Azt hiszem, Balogh Györgyi. Mindez a 400-as távon. Tudod, azért érdekesek a versenyek. A győztesek majdnem mindig görcsösen zokognak a dobogón. Nyakukban az aranyérem, ott állnak a dobogón... szóval, az életük nagy pillanata, és rázza őket a sírás. Ha filozofikus alkat lennék, azt mondanám, a győzelmet se lehet elviselni. 
Ne vess meg érte, de közben állandóan magamat látom, ahogy valamilyen novellista olimpián, a dobogón állok, és szól a zene, a magyar zászló felrepül a magasba, a nyakamba akasztják az aranyérmet. Nem zokogok, férfiasan tartom magam, de azért..." 

(Dr. Simon Judit Mándy Iván felesége volt 1967-től Mándy 1995-ös haláláig) 

Mándy Iván - Dr. Simon Juditnak [80.]

[Budapest, 1972. szeptember 14.?]

"...Október az ronda hónap lesz, mert akkor meg kell írnom a focinovellát Sándor Palinak. Azt hiszem, bőven merítek majd a Pálya szélénből."

(Mándy Volt egy csapat címmel filmnovellát írt Sándor Pálnak a Régi idők focija című filmhez, A pálya szélén című regényéből kiindulva.)


Mándy Iván - Dr. Simon Juditnak [83.]

[Budapest, 1972. október első fele]

"...Most a futball-szövegkönyvön dolgozom gőzerővel. Rengeteg párbeszéd van benne. Ez rendben is volna. De a többi? Egyáltalán, van-e többi?
Elég sokat merítek a Pálya szélén-ből. Miért is ne? Még egyszer nem tudok kitalálni focilegendát. Csak itt Csempe-Pempét Minariknak hívják, és mosodája van. Szóval, azért nem csúszott le annyira, mint Csempe-Pempe. Lesz benne néhány szenvedő nőalak. Érdekes, nálam a nők elég sokat szenvednek. (Csak a papíron.)

... Sándor Pali dramaturgnője könyvtárban gubbaszt, és régi sportlapokból jegyzetel nekem. Ez mindenesetre nagyon kellemes. Legalábbis nekem - olvasni. Neki kevésbé, mert nem érti a futballt, meg utálja."


Mándy Iván - Dr. Simon Juditnak [84.]

[Budapest, 1972. október második fele]

"... A futballnovella lassan, nagyon lassan, befejezéséhez közeledik. Egyébként roppant terjedelmes. Én már ezt úgy fogom fel, mint forgatókönyvet. Szeretném, ha mások is így lennének vele. Főként ami az ügy anyagi oldalát illeti. Gondolom, vannak benne jó dolgok, főként, amit a Pálya szélénből merítettem. Látod, annak is milyen tisztességes kritikai sikere volt külföldön, több, mint ötven bírálat. De közönségileg már nem. Azt hiszem, ott is körülbelül húsz év kéne, amíg valahogy megszoknak az olvasók. És ez bizony eléggé elkeserítő. De hát nem tudok olvasmányosabban írni, nem azért, mert nem akarok, hanem mert egyszerűen nem tudok."


Mándy Iván - Dr. Simon Juditnak [85.]

[Budapest, 1972. október 28.]

"Én úgy érzem, jó kiadós novellát írtam Sándor Palinak. Jövő héten kezdem a gépelést. Szeretném rendbe tenni azt a dolgot utazásomig. Kicsit használtam a Pálya szélént, kicsit a Régi idők moziját. De még így is nagyon sok új anyagot nyomtam bele. Tulajdonképpen jó filmet lehetne belőle készíteni. S. P. már mindenesetre nagyon izgatott."


Mándy Iván  - Dr. Simon Juditnak [88.]

[Budapest, 1972. november 19.]

"... A filmnovellát leadtam S. Paliéknak. Nagyon tetszett nekik, sőt el voltak ragadtatva, hogy ez igen, ez aztán az igazi! Aztán megtörtént, ami várható volt.

P. eltűnődve rám nézett. - Hát akkor, ugye, ahogy megbeszéltük. 

- Hogy beszéltük meg? (A legiszaposabb tekintettel.)

Pali gyötrelmesen rágta az asztal szélét, majd kibökte. - 

A forgatókönyvet mi írjuk Tóth Zsuzsával. 

Várt, és megint csak azt mondta.

- Ahogy megbeszéltük.

Vártam néhány óra hosszat, majd: - Egyáltalán nem beszéltük meg. 

- De hát ennél az asztalnál. (Szín: Lukács presszó.) Vagy nem! Ott lent a földszinten!

- Még a csőben se. És a csillárban se! Sehol nem beszéltünk meg semmit. 

Kétnapos szünet.

Sándor: - De hát nekünk ez a módszerünk.

Én: - Mi a módszeretek?

Sándor: - Együtt dolgozunk... nem tudunk másképp.

Én: - Kérlek, ahogy gondoljátok. 

Szóval ők írják a könyvet. (...) Egyébként felkértek a konzultánsi szerepre. Tehát mint novellaíró és mint konzultáns. No, meg az esetleges prémium." 


Garas_Dezső_kapu.jpgGaras Dezső a Régi idők focijábanFotó: port.hu

Garas Dezső - Mándy Ivánnak [135.]

1987. április 28.

"Kedves Iván!

Megtörtént... nincs mentségem. Vannak dolgok, amire nincs bocsánat. Mindmáig bámulok magam elé és nem értem!! Hidd el, a legnagyobb büntetés az volt számomra, mikor rájöttem, mit is követtem el. Alig tudok mit kezdeni a szégyenemmel..."

[Garas Dezsőné és dr. Simon Judit visszaemlékezése szerint ennek a levélnek az előzménye az, hogy amikor egyszer Garas Dezsőt a Régi idők focijáról kérdezték a tévében, élő adásban, ő az alkotók felsorolásakor elfelejtette megemlíteni Mándy Ivánt, aki emiatt nemtetszését fejezte ki - ez utóbbira válasz Garas bocsánatkérő levele.]

Mándy Iván már majdnem 70 éves volt, amikor 1988-ban végre Kossuth-díjat kapott. A kötet több, a rég megérdemelt kitüntetéshez gratuláló levelet, képeslapot tartalmaz, ezek közül a legjobbat, az Esterházy Péter és felesége, Reén Gitta által írtat mutatjuk meg lefényképezve. Innen ered a kötet címe - a Szeretve tisztelt Főcsatár is -, amit sajnos a Magvető nem jelentetett meg a borítón.

Esterházy Péter és Reén Gitta  - Mándy Ivánnak [155.]

19[88]. április 6.

EP_Mándy_levél_2_jó_cikk.jpgEsterházy Péter és Reén Gitta üzenete Mándy Ivánnak


Esterházy Péter elmesélt egy történetet Mándyról Irodalmunk, amely c. írásában: "Az írószövetségi születésnapi ünnepségen elkezdte mondani a számára legkedvesebb magyar futballcsapat összeállítását, aztán picit legyintve abbahagyta. Utána a nyüzsgésben megfogta egy pillanatra a vállamat. 'Te talán érted, miért a halfoknál hagytam abba...' Bólintottam'. 'Halfok. A legkevésbé sem középpálya. Még csak nem is fedezetpár.' Ez világos, erre nem is bólintottam."

Kovács Vilmosné Zsák Edit - Mándy Ivánnak [165.] 

Budapest, 1989. január 2.

"Kedves Mándy Úr!

Kő András-Török Péter: A magyar futball anekdotakincse c. gyűjteményben olvastam 'Szívre vett tizenegyes' címmel megjelent írását, később a rádióban hallottam egyik interjúját, majd legutóbb a televízióban láttam születésnapi műsorát. 

Megindít és nagyon köszönöm, ahogy édesapámra: Zsák Károlyra emlékezik..."

(Zsák Károly (1895-1944): 30-szoros magyar válogatott labdarúgó, korának kiemelkedő kapusa. 17 évesen került a 33 FC-be, hogy aztán végig ott védjen. Mándy számára a klubhűség szimbóluma volt.)

Simon Judit így vall Mándy futballszeretetéről a Köztünk vagy c. interjúkötetben: "Hihetetlen memóriája volt. Neveket, eseményeket, dátumokat könnyedén megjegyzett. Zelk Zoltánnal azon versenyeztek, ki tudja a csapatok összeállítását hiba nélkül elmondani. Iván a Budai 33 FC-nek, a 'hariháromnak' szurkolt, és a kedvence is a klub kapusa, Zsák Károly volt, aki bármelyik nagycsapathoz elmehetett volna sok pénzért, de ő ott maradt annál a szegény kiscsapatnál, aminek saját pályája sem volt. Valahol ez a hazaszeretet. Egy eszméhez, egy csapathoz, egy társasághoz hűnek maradni, és kitartani, akkor is, ha nehezen mennek a dolgok."

Mándy_Iván_PIM_kiállítás.jpgFelirat a Petőfi Irodalom Múzeum "A MI tájaink" c. kiállításáról = idézet Mándy Iván: A modell c. novellájából

Gazdag József az Egy futballfüggő naplójából c. kötetében összeállította a szépliteratúrai labdarúgó-válogatottunkat. Ott írja, hogy "magától értetődő, hogy a tízes mezt Mándy Iván kapja. Semmi barokkos ornamentika. Rövid mondatok. Körömpasszok. Senki nem írt (se nem is fog írni) olyan szívhez szóló, szomorú könyvet a társadalom peremére szorult, napjaikat futballtribünökön töltő kisemberekről, mint Mándy, az Í-ró I-ván (A pálya szélén) ." 

Irányító, Főcsatár. Sokak számára jelentette és jelenti napjainkban is ezeket a posztokat Mándy Iván. A pálya szélén élőkről írt úgy, hogy maga is az oldalvonal mellett állt mindvégig, a 10-es mez így is neki jár, ahogy ebből a levelezéskötetből is kiderül. Rengetegen kötődtek hozzá és most kiderült, mennyi embert kötött össze ő maga.  A fentebb említetteken kívül Balassa Pétertől, Ferencz Győzőn, Gálvölgyi Jánoson, Karinthy Ferencen, Kellér Dezsőn, Krasznahorkai Lászlón, Lázár Ervinen, Nádas Péteren, Nemes Nagy Ágnesen, Orbán Ottón és Ottlik Gézán át Réz Pálig rengetegen biztosítják őt a szeretetükről. Mi ezzel a cikkel tesszük meg ezt, ha már nem adatott meg, hogy személyesen is ismerjük egyik kedvenc írónkat.

Darvasi Ferenc sok értékes információval látott el minket a cikk írása során. Nagyon köszönjük a segítségét!

Hozzászólások