Vélemény - Szabó Gábor: Hiszem, hogy a szezon második fele borzasztó zsúfolt és feszes lesz, kemény munkával és sok feladattal
Szabó Gábor: Hiszem, hogy a szezon második fele borzasztó zsúfolt és feszes lesz, kemény munkával és sok feladattal
Borítókép: Lantos András

Szabó Gábor: Hiszem, hogy a szezon második fele borzasztó zsúfolt és feszes lesz, kemény munkával és sok feladattal

HosszabbitásHosszabbitás
2020/04/13 15:50
Az Eurosport főszerkesztője szerint a helyzet nem túl rózsás, de szentül hiszi, hogy az év második felében ismét sok munkájuk lesz a sportkommentátoroknak, mert a járvány csillapodásával egyetemben újraéled a sportvilág. A jelen mellett a múltról – többek között a londoni és riói olimpiáról – és a jövőről is beszélgettünk Szabó Gáborral. 

Mikor ültél bent utoljára a stúdióban a mikrofon mögött?

Március első napjaiban az utolsó alpesi sí-világkupát tudtam élőben közvetíteni, de az utolsó verseny elmaradt az időjárási körülmények miatt, hiszen konkrétan esett az eső... több, mint egy hónapja nem voltam adásban.

Közel negyedszázados kommentátor pályafutásod során volt már ekkora kényszerszüneted?

Kényszerszünet nem volt, de a közvetítési jogok folyamatos vándorlása miatt természetesen előfordult, hogy huzamosabb ideig nem tudtam közvetíteni. Amikor egy nagyobb sporteseményre készültem fel, például olimpiára vagy atlétika vb-re, akkor pedig tudatosan nem vállaltam be mást, hogy zökkenőmentes legyen a felkészülés. Az már különlegesebb, hogy az utóbbi hetekben mindössze háromszor voltam bent a szerkesztőségben, akkor is talán csak nyomtatni ugrottam be.

Gondolom arra azért nem volt példa, hogy konkrétan teljes leállás legyen?

Egyénileg előfordulhat a kommentátorokkal, hogy huzamosabb ideig nincs munkájuk, de hogy az egész stáb tétlenségre van ítélve, ilyen még nem volt.

Van kilátásban bármilyen esemény, vagy műsor, ami megtörné a csendet?

Lehet, hogy lesznek olyan ismétlések, amik igényelnek némi utómunkát. A legközelebbi élő közvetítés talán május közepén egy brit superbike verseny lenne, amit eddig még nem töröltek a szervezők. Bár Nagy-Britanniában sem túl rózsás a helyzet, így borúlátó vagyok, hogy valóban lesz-e munkánk májusban.

Párizsból, az Eurosport főhadiszállásáról utoljára milyen információk jöttek?

Sajnos nagyon durva hírek érkeztek eddig Párizsból, akadnak francia munkatársaink, akik betegek lettek, így az egész Eurosport-székházat fertőtleníteni kellett. A kijárási korlátozások miatt egyelőre be sem tudnak nagyon menni a szerkesztőségbe, ami természetesen a mi lehetőségeinket is beszűkíti. Remélem talán a snooker tornák azért hamarosan megrendezésre kerülnek az előbb említett superbike versenyen kívül.

Időd akkor most bőven akad otthon.

Persze, a padlásomon már rend van, a kertem is kezd egy parkra hasonlítani (nevet). Naponta eljárok sportolni, amire azért az utóbbi időszakban nemigen volt példa, szóval kezdek formába lendülni. Természetesen akad azért munkám is, hiszen a honlapunk működik rendesen, sőt több feladatot igényel, hogy rendes tartalommal töltsük meg ebben az ínséges időben. Emellett pedig a főnöki teendőimet sem hanyagolom el, de azért azt nem mondom, hogy megszakadok.

Akkor az elmúlt időszakhoz képest takaréklángon égsz most te is...

Sok sportoló nyilatkozta azt, hogy versenyek nélkül mostanában híján van a motivációnak. Egy kommentátornál ugyanez a helyzet. Amikor közeleg egy nagyobb esemény, mondjuk az olimpia, ahol több ezer sportolóból kell felkészülni, azért az tényleg komoly meló. Napi teendők közé tartozik az is, hogy nyomon kövessük egy-egy adott sportág meghatározó versenyzőit, kinek miként alakul a formája, infókat gyűjtünk róluk. Most kevesebb a hír egyértelműen. 

IMG_0341.jpg


Ha már az olimpiát említetted, téged rögtön az elején bevetettek a mélyvízbe 1996-ban, akkor itthoni stúdióból közvetítettél Atlantából, majd hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy kijussál a helyszínre is. Ez először Londonban adatott meg. Az, hogy személyesen ott lehettél, adott neked elégtételt? 

Eddig ugye két olimpián voltam kint a helyszínen, 2012-ben Londonban és rá négy évre Rióban. Egyiken sem Eurosportos kommentátorként, hiszen a köztelevízió kért fel. Ezt én kétfelé szoktam választani: nincs olyan, hogy a kalácsból kiszedegetem a mazsolát. Tehát, ha az Eurosportnál dolgozom, akkor azzal vállalom az előnyeit, például, hogy több Grand Slam-döntőt közvetíthetek egy évben, és persze vállalom a hátrányait is, azaz nem lesz annyi helyszíni közvetítésem, mintha mondjuk a köztévénél dolgoznék. Abszolút szerencsének fogom fel, hogy lehetőségem adatott kint dolgozni több olimpián is. Persze, régebben ott motoszkált az ember fejében a kisördög, hogy sok nagy sporteseményen olyan kommentátorok voltak kint a helyszínen, akiket azért a képzeletbeli hierarchiában magam mögé sorolok, és valahol fájt, ha olyan sportriporterekhez nyúltak, akik nem képviselték azt a szakmaiságot, mint amit egy ilyen nagy sportesemény megérdemelne. De ez már elmúlt. 

Sokat nyom a latba, ha valaki jól helyezkedik?

Természetesen, de ez a világ rendje. Visszatérve a korábbi kérdésedhez, azt tudom mondani, ha úgy alakult volna, hogy egész életemben csak az Eurosporton közvetítek olimpiát Budapestről, akkor sem lehettem volna  elégedetlen, szóval minden felkérés ajándék. Ha lehetne választani, szeretnék még egyszer elmenni egy téli olimpiára, mert a téli sportok nagyon közel állnak a szívemhez. De akkor sem fogom fel csalódásként, ha soha nem adatik meg, mert én döntöttem úgy, hogy számomra az Eurosport, és amit ez a csatorna képvisel, az mindennél fontosabb.

Érdekes, amit említesz, mert a téli sportágak zömét egész évben az Eurosport sugározza. Nyilván egy téli olimpián a köztévé először a saját embereihez nyúl, de kicsit mégis olyan idegennek tetszik a nézőknek a képernyők előtt, ha a szeretett téli sportjukról egy számukra idegen hang kezd el beszélni.

2014-ben felkért a köztévé, hogy közvetítsek a szocsi olimpiáról, de akkor nem a helyszínen dolgoztam. Másképp is kell kezelni kicsit a nézőket a tévé előtt ilyenkor, mert nyilván amikor egy egész világkupa-szezont végig közvetítek az Eurosporton lesiklásból, akkor nem kell mindig visszatérnem a kaptafához és elmagyaráznom, mit is lát a néző. Egy olimpiára viszont olyanok is odakapcsolnak, akik nem feltétlenül vannak tisztában a szabályokkal, nem ismerik az esélyeseket, így másfajta felkészülést, és másfajta közvetítést is igényel egy-egy ilyen esemény.

IMG_5473.JPG Fotó: Szabó Gábor

Pjongcsangra nem vártad a felkérést?

Elég sokan dolgoznak már a köztévé sportcsatornájánál olyanok, akik az Eurosportnál lettek kommentátorok, így tisztában voltunk a helyzettel. Őszintén szólva, én már a riói felkérés kapcsán is meglepődtem (nevet), mert volt velük egy összezördülésem Szocsi után. Azt is tudtam, hogy Dél-Koreába csak ketten mennek, mert egy téli olimpia nem igényel annyi helyszíni kommentátort.

Londonról mi maradt meg legjobban az emlékezetedben?

Nekem az atlétika óriási élmény volt. Azon az olimpián közvetíthettem volna úszást is, ahol várható volt, hogy lesznek magyar sikerek, ám az úszóversenyek három nap átfedésben zajlottak az atlétika versenyekkel, nyilván két különböző helyszínen, így választanom kellett. Ha az uszoda mellett döntök, akkor az atlétika stadionban nélkülem ment volna le a férfi 10.000 méter például, amit képtelen lettem volna elengedni. Felejthetetlen élmény volt: a győztes brit Mo Farah eredményhirdetésére ott maradt hetvenezer ember és popslágereket énekeltek. Ott ültem, és nem hittem el, hogy ilyen létezik.

Ezek szerint elengedted, hogy Gyurta Dániel esetleges aranyérmét a helyszínen közvetítsd, hogy a hosszútávfutást te csinálhasd az atlétika stadionban...

Nézd, sok kommentátor azt számolja, hogy hány magyar aranyérmet közvetített élete során, de szerintem ez nagyon téves gondolkodásmód. Vallom, hogy ha meg is adatik, hogy én közvetítem egy vagy több ember élete nagy pillanatát, az nem az én sikerem. Nekem nem jár rész az aranyéremből, nem én küzdöttem helyette a pályán, én csak egy szerencsés ember vagyok, aki a helyszínen láthatta és adhatta tovább a pillanatot több millió magyarnak. Sajnálom persze, hogy nem én közvetítettem Gyurta Dani aranyát, de választanom kellett, és én az atlétikát választottam.

Sportolói oldalról – nekem is életem egyik legszebb emléke fűződik Londonhoz – szerintem igenis számít, hogy kinek a narrációja hangzik el magyarul, mikor legnagyobb sikereinket érjük el. Az örökre megmarad egy sportoló fejében.

Ezt nem vettem számításba, bevallom őszintén. Ma már tudom, hogy ez is egy fontos szempont lehet egy-egy döntésünk meghozatalánál. De nem szoktam korábbi döntéseimet jelenlegi tudásommal kritizálni. 

A családod „megfertőzött” az atlétika iránti rajongással. Édesanyád olimpikon, édesapád pedig szintén sportoló, illetve edző volt. Mellettük nőttél fel a futópályán, később pedig te is beálltál az edzésekre és hosszútávfutó lett belőled. Nincs hiányérzet benned, hogy nem lettél végül élsportoló és nem adatott meg számodra, hogy kint lehess egy olimpián?

Minden gyerek arról álmodik, hogy focista lesz és a világbajnoki döntőben becsavarja a labdát a hosszú fölsőbe. Én is olimpiai bajnok akartam lenni persze. Reálisan szemlélve azonban nem voltam elég tehetséges, ráadásul a választott sportágamhoz voltak meg talán legkevésbé az adottságaim. Nagyon sokat kaptam az atlétikától, de speciel jó eredményeket nem (nevet)

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy a hosszútávfutásnál sokat számít a taktika, amikor belép egy másik fél is a versenyedbe, és kalkulálni kell. Szerinted ez a sport szépsége? Amikor a versenyző, néző, kommentátor is azon tud agyalni, hogy akkor most mi is lesz? 

Nekem igen! Abszolút. Mikor az előbb arról beszéltünk, hogy el tudom magam helyezni a kommentátorok között a hierarchiában, akkor arra gondoltam, hogy én ehhez értek, mert nekem rááll az agyam az ilyen gondolkodásra. Bennem van a sportági tapasztalat, így olyat is látok az időeredményekből, amit egy másik ember nem venne észre. Azt is tudom jól, mit érez maga az atléta verseny közben. Ezeket a finomságokat nem lehet csak úgy megtanulni, én viszont ezt látom, és talán át is tudom adni. 

Érdekes trend kezd kialakulni, hisz az e-sport eddig is dinamikusan fejlődött, már az olimpia ajtaján is kopogtat. Az, hogy teljesen leállt a rendes sportélet, újabb löketet adott a számítógépes játékok térhódításának. A tartalomhiánnyal küzdő sportcsatornák nyitnak az ilyen újítások felé. Elképzelhető, hogy hamarosan e-sport-közvetítéseket is nézhetünk, hallhatunk az Eurosporton?

Dániában már volt ilyen esemény az Eurosporton. Bár őszintén szólva, azt nem nevezném sportközvetítésnek, mikor ketten ülnek egy teremben és a képernyőkön játszanak egymással... kicsit olyan, mikor Héder Barna és Palik Laci amőbázott anno az m1-en, és ezalatt valaki folyamatosan dumált volna. Bár a grafika szép és látványos. De hogy ez sportműsor?

Hajdú B. István közvetített egy számítógépes focimeccset pár hete. A minap pedig Bodnár Gergő és Lantos András a Párizs-Roubaix kerékpáros versenyt kommentálták itt a hosszabbitas.hu–n. Vették a lapot és poénból...

Poénból, azon van a hangsúly!

De az emberek már lassan bármire ki vannak éhezve.

Akkor visszakérdezek: szerinted azok, akik sportműsor nélkül maradtak, most korábbi közvetítéseket néznek? Szerintem többségük inkább sorozatokat fogyaszt. Az e-sport és a rendes sportrajongók halmazának metszete szerintem elég kicsi. Lehet, hogy pár sportcsatorna jópofaságból bevállal egy-két e-sport-műsort, ami akár jól is elsülhet. De ez szerintem más műfaj, és mások a nézők is.

IMG_0343.jpg

És ha az embereknek hiányzik Hajdú B. István, Horváth Mariann, Szabó Gábor hangja? Nem tudod elképzelni, hogy lenyomsz egy számítógépes tenisztornát?

Teniszt még csak hagyján, de komolyra fordítva a szót: mondjuk egy száz méteres síkfutásnál mit mondjak? A négyes pályán jól sikerült a felkészülése az atlétának, annak ellenére, hogy a minap kivették a manduláját? (nevet) Én nem tudok színészkedni. Ezért sem vállalok el olyan felkéréseket, amik nem az élsporthoz kötődnek.

Lassan egy éve több, mint 150 fő részvételével elindítottatok egy sportkommentátor és újságíró tanfolyamot. Ez jelenleg hogy áll?

Most áll (nevet). Vannak ötletek, hogy azokat az embereket, akik már jó pár rostán átestek – maradtak körülbelül 35-en -, miként foglalkoztassuk, de az élet most mindannyiunk számítását keresztülhúzta.

A járványügyi helyzet miatt valamennyi alkalmazottad tétlenségre van kárhoztatva. Az olimpia egy évvel tolódik, így felmerül a kérdés: indokolt-e bárkit is felvenni az új generációból, nem pedig a régi jól bevált csapatnak adni a munkát?

Egyfelől annak, hogy egy kommentátor mennyit tud jó színvonalon, hosszú ideig közvetíteni, vannak egészséges korlátai. Másfelől nektek most egy évvel több időtök van fejlődni, amiből csak profitálhattok. A járványnak egyszer vége lesz, a szezon második fele pedig borzasztóan zsúfolt és feszes lehet, ami indokolja majd, hogy teret adjunk azoknak a fiataloknak, akiket már jó ideje képzünk. 

Kemény második félévre számítok, hiszen a versenyeknek csak egyik részét törölték, a másik felét elhalasztották, és ezeket jó esetben az év második felében meg fogják tudni rendezni. Hagyományosan nálunk az október a november nem túl erős, de most simán benne van a pakliban az, hogy a kerékpáros szezon kitolódik egészen addig, amíg el nem kezdődnek a téli sportok, vagy az, hogy ősszel egymást érik majd a fedett pályás tenisztornák Európa-szerte. Nem beszélve mondjuk a snooker tornákról, amelyek akár minden más sportágnál korábban elindulhatnak. 

És persze ne feledjük ott van az olimpia üresen maradt három hete is, amire azért elég sok sportág ácsingózik. Előfordulhat, hogy akkora lesz a zsúfoltság, hogy lesznek események, amiket csak az Europsort Playeren fogunk tudni megmutatni. Viszont ha így alakul, akkor azt magyar kommentárral tesszük majd, amire eddig még nem volt példa. Szóval szerintem nem fogunk unatkozni, nem fogtok unatkozni. Most kell kipihennünk magunkat... 


A beszélgetést Pauman Dániel olimpiai- és világbajnoki ezüstérmes kajakozó készítette.

Hozzászólások