Vélemény - A sporton túl
A sporton túl
Fotó: Europress/Getty

A sporton túl

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/05/23 08:00

Minden, amit esetleg nem tudtunk elmondani, vagy nem mondhattunk el, vagy már nagyon sokszor elmondtunk a sporttal kapcsolatban.

Volt a nyolcvanas évek végén egy The Cure videokazettám. Live in Orange volt a címe, bár ez aligha számít bármit is. Nem láttam sokszor, talán ha hetvenhárommilliószor. Akadnak kockák, melyek finoman szólva is belém égtek, túl azon, hogy általam akkoriban rettenetesen irigyelt fiatalok vadul pogóznak az antik díszletek között. Az a pillanat, amikor az egyik tag előre nyúl a bevonuláskor, és lekapja Robert Smith fejéről a parókát, majd kidobja a nézők közé, mind a mai napig olyan élénken él az emlékeimben, mint Hicham El Guerrouj athéni hajrája 1500-on, amikor visszaverte Bernard Lagat támadását.

Akkoriban ez az élmény - mármint, hogy megtudtam, hogy Robert Smith parókát hord - egyfelől relevációként hatott, hiszen pont olyan hajam volt, mint neki a paróka alatt (ami abban az életkorban azért csak bírt némi jelentőséggel), másfelől picikét bennfentesnek is érezhettem magam, hiszen úgy gondoltam, egész Magyarországon rajtam kívül senki sincs ennek az egyébként rettenetesen fontos információnak a birtokában.

Lévén, videója sem volt akkoriban még sokaknak.

Jelen pillanatban tizenhárman készülünk arra, hogy valaki lekapja a parókánkat. Fura ezt így leírni, de így tizenhárman összesen már több mint egy évszázadot lehúztunk egy Eurosport nevű csatornánál, mind egy szálig kommentátorként. Ami nagyon jó dolog, számos előnye van, többek között az, hogy ha akarod, tűnhetsz nagyon komoly embernek, kivívva elismerő pillantásokat, de ha akarod, akár teljes inkognitóban kolbászolhatsz különböző fesztiválokon, liter fröccsel a kezedben, hiszen a hangodról úgyse ismer meg senki sem.

Ezt az alapvetően kényelmes életünket készülünk most feladni azért, hogy kipróbáljuk magunkat egy olyan iparágban, ahol eddig javarészt csak fogyasztóként voltunk jelen. Igaz, fogyasztani, ipari méretekben fogyasztottuk. Azt tudjuk, hogy milyenek azok az oldalak, melyeket mi szívesen böngésztünk eddig felkészülés közben, azt viszont nem, hogy mi is tudunk-e csinálni hasonlót. Tudunk-e úgy írni a sportról, ahogyan beszélni talán igen, tudunk-e beszélni akkor is, ha esetleg látszunk is, mert mutat minket egy kamera. És legfőképpen tudunk-e mondani valami okosat akkor is, amikor a meccs már véget ért. Vagy még el sem kezdődött.

Már csak azért is, mert úgy hisszük, a sport azért több annál, mint ami a verseny alatt történik. Fontos az is, hogy mik az esélyek, fontos az is, mi miért történt.

És mivel úgy tűnik, ezúttal hosszabbítás lesz, lesz alkalmunk beszélni és írni ezekről is.

 

Hozzászólások