Vélemény - Pinyő
Pinyő
Fotó: Europress/AFP

Pinyő

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/06/06 12:12

mottó: Azt álmodtam Mocsai Lajos és Pintér Attila beszélgetnek. De miről?

Szántó Öcsi bá' mesélte Oberhausenben, miközben vártunk Erdei Zsolti aktuális meccsére, hogy ma Magyarországon lehet boxedzői papírt OKJ-s tanfolyamon is szerezni. Öcsi bá' annak idején együtt kezdett apukámmal a Vasasban,- tudta- tudom mit jelent az, edzőnek lenni. Mivel akkoriban az edzők még edzők voltak, ha más sportágban dolgoztak is.

Honnan tudja? - kérdeztem, csak mert jobb nem jutott eszembe, hiszen a mondat már önmagában valószínűtlennek tetszett.

Onnan - mesélte - hogy sétáltunk idősb Balzsay Karcsival, egy versenyen Kecskeméten, és elkezdtek szembe jönni olyanok, akiket én nem ismertem, de mégis ránk köszöntek.

Kik ezek? - kérdeztem Karcsit.

Edzők. Az nem lehet -feleltem- nem létezhet ma Magyarországon olyan boxedző, akit én ne ismernék.

De. Most végeztek az OKJ-n.

Mindezt egy olyan sportágban, és ezt már én teszem hozzá, ahol ha az edző képzetlen - ne szépítsük - rommá verik a tanítványát. Nem úgy rommá, hogy majd meggyógyul, hanem úgy rommá, hogy nem gyógyul meg. Egyáltalán.

Edzőnek lenni felelősség.

Bármilyen sportágban az, és nem csak azért, mert az edző felel a rá bízott gyerekek/felnőttek testi épségéért, hanem azért mert felel mindezen túl a lelki épségükért is.

Nehezen vagyok meggyőzhető, arról, hogy lehet valaki jobb edző mint amilyen ember.

Eredményesebb az talán igen -bár ez is ritka- de jobb semmiképpen.

Annak idején a pályán ez még másként volt, és én szerettem Pintér Attila játékát.

Az ő játékán tanultam meg, hogy a játékintelligencia nem feltétlen jár együtt, bármiféle egyéb intelligenciával. Hogy bárki lehet remek középhátvéd, nem kell ahhoz Flaubert-et olvasni. Nem volt ezzel akkoriban semmi gondom, jól rúgott, nagyon-nagyon jól, látványosan keresztezett, akkoriban ennyi elég is volt. Az sem lepett meg, hogy később edzőnek állt, tisztában voltam a realitásokkal, meg talán a lehetőségeivel is, és, hogy őszinte legyek: ki sem nagyon lógott a közegből.  Hiszen, hogyan is lehetett volna, abból a közegből kilógni? Abból a közegből legfeljebb csak kiemelkedni lehetett volna, és bár ahhoz sem kellett volna Flaubert olvasni, azért azt senki sem, gondolhatta komolyan, hogy majd pont ő.

Nem az a gond, hogy tegnap Pintér Attila dicsérte azt a Korcsmár Zsoltot, aki nem is játszott a válogatottban az albánok ellen.

Nem az a gond, hogy ilyen ember.

Az a gond, hogy egy ilyen embert neveztek ki szövetségi kapitánynak. Egy ilyen intellektust.

El tudja bárki is képzelni Pintér Attilát a vízilabda válogatott élén? Vagy, hogy beszélget Mocsai Lajossal?

És ami a legfontosabb: el tudná képzelni bárki, hogy rábízza a gyerekét?

 

 

Hozzászólások