Vélemény - Most akkor kell-e nekünk olimpia?
Most akkor kell-e nekünk olimpia?
Fotó:Europress/Getty

Most akkor kell-e nekünk olimpia?

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/11/14 15:28

Tizenöt éve kerül elő a téma újra meg újra, és bár masszívan tartja magát a nézet, hogy kizárólag azért, mert viszonylag jól lehet élni háttértanulmányok írásából, mégis egy kérdéssel, ami ennyi ideig napirenden van, foglalkozni kell, bármit is gondoljon róla az ember.

Annál is inkább, mert itt olyan témáról van szó, ahol a törésvonalak nem feltétlen ott húzódnak, ahol általában húzódni szoktak ebben az országban. Egészen pontosan akadnak olyanok szép számmal, akik még a túloldalról is támogatják az ötletet. És mondanám persze azt is, hogy olyanok is akadnak, akik a másik túloldalról meg ellenzik, de utóbbiban azért nem volnék teljesen biztos.

Kezdjük a legfontosabbal: képesek lennénk megrendezni egy olimpiát! Nem törne bele a bicskánk, végre meg tudnánk mutatni a világnak, ez nem is kérdéses. És nem azért, mert nálunk ugye egy főre eső olimpiai bajnokból még az egy főre eső Nobel-díjasnál is több van, hanem azért, mert tényleg meg tudnánk. Már miért ne tudnánk?

A másik nem kevésbé fontos kérdés persze az, hogy mindez mennyibe kerülne. Nyilván sokba, nagyon sokba. Sőt, az elmúlt 15 év elegendő volt arra is, hogy azt, hogy mi az a nagyon sok, azt némiképp precizírozzuk: 2009-es áron számolva ez majd 4000 milliárd forint, ami nyilván nem annyi lenne, mert még soha senki nem tudta annyiból megrendezni az olimpiát amennyiből tervezte, de ez most azt hiszem mindegy.

A lényeg, hogy akármennyit is mondunk, 4-5-6 ezer milliárdot, vagy szinte bármennyit, van annyi pénz.

Lehet annyi pénz.

A kérdés az, és talán ez az egyetlen értelmes kérdés: Érdemes-e ezt a pénzt erre elkölteni.

És a hangsúlyos szó az erre.

Egy esetleges budapesti olimpia kérdését, azt hiszem csak és kizárólag így szabad értelmezni.

Az, hogy mindenki szeretné, az egyértelmű. Jó lenne persze, nagy élmény. Az is szeretné aki ellenzi. Senki nincs, aki ne menne ki örömmel a Csepel szigetre egy jó vadvízi kajak-kenu versenyre, de ha pusztán ez alapján döntenénk, hogy mi volna jó, akkor nem haladnánk meg mondjuk egy öt éves kisfiú szintjét, aki minden nap hat gombóc fagyit szeretne, ha nem hetet.

Nem biztos persze, hogy rosszabb emberek lennénk, ha kaptunk volna egyszerre mondjuk hat gombóc fagyit. Viszont biztosan rosszabb emberek lennénk, ha minden nap megkaptuk volna. Normális esetben az ember mire felnő, megtanulja, hogy az életét nem irányíthatják pusztán a vágyai. Például ezért sem kapja meg minden nap a fagyit, bár szerencsés esetben akár meg is kaphatná.

Ezért kap zsebpénzt később. Hogy megtanulja, hogyha elkölti az egészet első nap savanyú cukorra, akkor nem marad gombfocicsapatra.

És akkor matekkönyvről még szó se volt, amit nyilván senki nem akar venni, de mégis kell.

Szóval a kérdés az volna, hogyha elköltjük ezt az irdatlan sok pénzt valamire, ami jó is, meg fontos is, akkor marad-e még valami másra ami szintén jó és fontos, vagy esetleg még fontosabb?

Hogy egyszerűek legyünk: biztosan egy darab százezres atlétika stadionra volna szükségünk mondjuk száz darab ezres helyett országszerte? És bár ez rettenetesen demagóg példa volt, hiszen attól, mert nem épül meg egy százezres stadion, nem épül meg száz egyezres sem, de azért talán érdemes összevetni azzal a sokat hangoztatott érvvel, hogy a beruházások java része amúgy is megépülne.

És akkor még arról, hogy miért vonta vissza mondjuk Oslo a pályázatát a téli olimpia megrendezésére, még szót sem ejtettünk. Bár igaz, az is csak egy ellenérv a sok közül, mint ahogyan mellette is nyilván szól sok minden.

Hozzászólások