Vélemény - Miként finanszírozzunk sportot?
Miként finanszírozzunk sportot?
Fotó: Europress/AFP

Miként finanszírozzunk sportot?

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/09/24 11:27

Két látszólag egymástól független hír:

Illés Béla futballakadémiája 2,5 milliárd forint állami támogatást kapott.

Pillanatnyilag sem Dominique Gisin, sem pedig Patrick Kueng nem rendelkezik egyéni szponzori szerződéssel.

Magyarázatféleképpen a második hírhez, utóbbiak mindketten svájciak, és alpesi sízők, Gisin holtversenyben a szlovén Mazéval megnyerte a lesiklást Szocsiban a téli olimpián, míg Kueng hazai pályán, Wengenben tudta megnyerni a nagy hírű Lauberhornrennent, ami arrafelé nagyjából a világbajnoki címmel egyenértékű siker.

A legnagyobbkirályt viszont aligha kell bemutatni, mint ahogyan az akadémiákat sem.

Mindkét hír alapvetően a sportfinanszírozásról szól, illetve szólna, ha a svájci alpesi sízőket finanszírozná valaki. Bár ez azért így túlzás, hiszen Gisinék esetében pusztán arról van szó, hogy egyéni szponzoruk nincsen, szövetségi támogatásban részesülnek.

Igaz itt meg a támogatás szó nem helytálló, hiszen támogatás az az, amit Illés Béláék kaptak. Amit Gisinék a szövetségtől kapnak, az szponzori pénz továbbosztása. Kevés olyan területet tudunk mondani, mely jobban megmutatja a mecenatúra és a szponzoráció közötti különbséget:

Alpesi síben minden válogatott versenyzőnek kötelező viselnie a válogatott mezét (ez mondjuk nem nagy okosság, ezzel majdnem minden sportág így van), rajta a szövetség szponzoraival, míg a versenyző feltüntetheti egyéni támogatóit a bukósisakján, illetve síszemüvegén. Nyilvánvalóan adódhatnak megszorítások: pillanatnyilag a svájciaknál a legnagyobb szponzor egy biztosítótársaság és egy autógyár, így aztán az egyéni szponzorok ezek konkurensei közül nem kerülhetnek ki.

Minden tökéletesen szabályzott, a rendszer működik, még akkor is, ha jelenleg két klasszis támogató nélkül van, és ez akár 250 - 400 ezer frankos kiesést jelenthet számukra évente.

Gisin eddigi főszponzora, mely az elmúlt négy esztendőben szponzorálta őt, jelentős veszteséget szenvedett el a fukushimai robbanásnak köszönhetően, és a kiadások jelentős megnyirbálása miatt nem tudta megújítani a támogató szponzorációs szerződést.

Ámde Gisin nem aggódik, bízik benne, hogy rövidesen talál magának szponzort, hiszen nem csak olimpiai bajnok, de csinos, fiatal is, aki nyelveket beszél, és nem szokta kerülni az ilyen szerződésekhez kapcsolódó médiamegjelenéseket. Magyarul tudja, mit kell adnia cserébe, tud is mit adni cserébe, és ami a legfontosabb, tudja, hogy van csere.

Kueng is tudja, de ott még vitatkoznak az áron. Kueng pillanatnyilag többre tartja magát, mint amennyire a piac taksálja őt. Ő úgy érzi, wengeni győzelmével egy kaszttal feljebb lépett, a cégek ezt vitatják. Úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy megadják, amit Kueng kér, ahhoz huzamosabb időn keresztül kéne szállítania azokat az eredményeket, melyeket szállított tavaly.

Eddigi szponzora nem tud többet fizetni, mert Ovomaltine kakaóból ezidőtájt nem fogy valami sok Svájcban, és nem hiszik, hogy majd pont az lendítené fel az eladásokat, hogy Kueng még pár évig Ovomaltine-os sisakban versenyezne.

Akármeddig csűrjük-csavarjuk, a piac dönt mindenről. Még mielőtt azonban illésbélázni és lélegeztetőgépezni kezdenénk, szögezzük le: a svájci sísportba is áramlik állami pénz, és ők is utánpótlás nevelésre költik. A különbség ott van azt hiszem, hogy ők kizárólag arra.

Ők nem fizetnek C-kategóriás sízőket az állami támogatásból, de még A-kategóriásokat sem. Akkor fizetnek a szponzorok - legyenek azok szövetségiek vagy egyéniek -, amennyiben megéri nekik. Az állami pénz pedig megy arra, amire a hírek szerint a szombathelyi 2,5 milliárd megy majd. Megteremti a fiatalok kulturált sportolásának feltételeit, legyen szó műfüves pályáról vagy megfelelően kvalifikált szakemberek béréről.

A gond nem ez az akadémiáknak juttatott pénzekkel. Azzal, amit kommunikálnak velük kapcsolatban, azzal azt hiszem, egyet lehet érteni, bár az is egyértelmű, hogy sokak mást helyeznének előtérbe a labdarúgás, vagy akár a sport helyett.

Az azonban biztos, hogy az utánpótlás nevelés nem nagyon működik üzleti alapon, még olyan professzionális sportágakban sem, mint a foci, a tenisz és az alpesi sí.

A gond az, hogy rossznyelvek szerint sajnos nálunk nincs meg sem a szakértelem, sem a szándék arra, hogy ezeket az egyébként vállalható célokra szánt pénzeket az európai normáknak megfelelően használják fel.

Magyarul azt beszélik, hogy ezek az összegek - néhol a TAO pénzekkel együtt - valójában a profinak nevezett, valójában erősen mérsékelt képességű játékosok zsebében kötnek ki.

Ami egyébként még akkor is vállalhatatlan lenne, ha mérsékelt képességű játékosok helyett világklasszisokról beszélnénk.

Hozzászólások