Vélemény - 2018: az év, amikor négy korcsolyás férfi miatt fakadt sírva a fél ország
2018: az év, amikor négy korcsolyás férfi miatt fakadt sírva a fél ország
Fotó: Europress/AFP

2018: az év, amikor négy korcsolyás férfi miatt fakadt sírva a fél ország

Rév DánielRév Dániel
2018/12/31 14:39

Mártha Bence már összeszedte a 2018-as év legkatartikusabb sportjeleneteit, azokat a pillanatokat, amelyekre valószínűleg a kevésbé fanatikus sportrajongók is emlékezni fognak egy-két év múlva. Volt azonban egy olyan jelenet, amelyre egy ország kapta fel a fejét, és amelyre a sportkedvelők valószínűleg életük végéig emlékezni fognak. Amikor egy olyan ország férfi váltója nyerte a rövid pályás gyorskorcsolyázók olimpiai versenyét, amelynek fővárosában 18 évvel ezelőtt nem volt fedett korcsolyapálya. Szubjektív emlékezés jön.

Ezek voltak 2018 legkatartikusabb sportjelenetei | Hosszabbítás

Nem kronológiai, még kevésbé fontossági sorrendbe rendezett, önkényesen összeválogatott csapongás következik az év legszebb sportpillanatairól. Láttunk idén számtalan szép magyar sportsikert, ezek közül válogattuk ki azokat, amik különösen katartikusra sikerültek. Furcsa, de két focis élmény is bekerült a válogatásba, de lesz itt jégkorong, tenisz és kézilabda is. Jó szórakozást!

Gyerekkoromban sokat korcsolyáztam. A téli szüneteket sokszor Székesfehérváron, a nagymamámnál töltöttük, és a nagybátyámmal jártunk korizni abba a csarnokba, amely lassan tíz éve ifj. Ocskay Gábor nevét viseli. Aztán Remport Gabrielláék jégtánc előkészítő csoportjába jártam a húgommal, de aztán amikor komolyra fordultak volna a dolgok, kiszálltam (a húgomból később korosztályos magyar bajnok lett). Viszont a jég szeretete megmaradt, bár nem egy tél telt el anélkül, hogy kimentem volna a műjégre, sokáig még korcsolyám se volt.

Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy hozzám került az Eurosportnál a rövid pályás gyorskorcsolya, akkoriban, amikor először elkezdtek jönni az igazán nagy eredmények a magyar csapattól. Liu Shaolin Sándor 2016-os világbajnoki címét egy hosszú éjszaka utáni délelőttön volt szerencsém végigordítani, ez volt talán az első olyan közvetítésem, hogy úgy igazán tudtam szurkolni egy magyar győzelemért egy olyan sportban, amit azért a világon sokfelé űznek. És ami ráadásul egy olimpiai sportág. Ekkor jelent meg a fejemben a kisördög. A "mi van, ha"-gondolat.

Ahogy közeledett az olimpia, elég magabiztos voltam egy éremben. Matematikailag is jobb esély volt rá, hogy legyen (12 számból hétben szerzett érmet magyar koris a világkupa-sorozat egyéni versenyeiből), és bár Szabó Gáborral jókat vitatkoztunk ezen, mármint hogy lesz-e vagy nem, én bíztam a csapatban. Olyannyira, hogy 2018-ra fordulva tudtam, csalódott leszek, ha nincs érem, és nagyon szeretnék egy aranyat. Még a rádióműsorunk évnyitó műsorának legvégén is bevállaltam ezt a gondolatot.

Rafa Nadal menthetné meg a Földet az ufóktól? | Hosszabbítás

Erős kezdéssel indította a 2018-as évet a Hosszabbítás rádióműsora. Marosi Gergely és Tőrös Balázs volt Farkasvölgyi Gábor és Rév Dániel vendége az új esztendő első napján a Klubrádióban, ahol így négyen tekintettek vissza 2017-re.

Aztán az olimpia alakulásával egyre távolabb került az érem. Az első négy versenynap egy őrült hullámvasút volt, kezdve Liu Shaolin Sándor ígéretes ötödik helyével 1500-on, öccsének gyengélkedésével, a váltó nagyon profi elődöntőjével, majd Sanyi kizárásával az ezres döntőben. És akkor ott álltunk, hogy jön az utolsó nap, két eséllyel. A váltóé volt talán az erősebb, mert 5 kilométeren, 45 körön keresztül a másik 12 korcsolyázó egyetlen nagy hibája érmet jelentett.

Ahogy a döntő közvetítéséből is visszahallható, bennem a koreaiak kicsúszása után megfordult, hogy ha csak utazunk a kínaiakkal és a kanadaiakkal, akkor megvan az érem. És hihetetlen módon tisztelem azt a négy srácot azért, mert ők nem így gondolkodtak. Szóval így lett ez 2018 legkatartikusabb sportjelenete Magyarországon.

Amikor négy korcsolyás férfi miatt egy fél ország fakadt sírva.

Hozzászólások