Vélemény - 12 feltámadás, aminél csak Jézusé volt nagyobb...
12 feltámadás, aminél csak Jézusé volt nagyobb...
Fotó: Eurosport/Csatári Flóra

12 feltámadás, aminél csak Jézusé volt nagyobb...

Mártha BenceMártha Bence
2019/04/21 19:51
Úgy gondoljuk, nincs abban semmi blaszfémia, hogy amikor a legnagyobb feltámadást ünnepeljük, szót ejtsünk néhány kevésbé jelentős, de az adott pillanatban Jézuséhoz hasonlatosnak mutatkozó pillanatról is. Jöjjön tizenkét tanítvány, akik megmutatták, a sportban is létezik a feltámadás.

1. A Klasszikus

Te hol voltál, amikor Solskjaer azzal a furcsa mozdulattal beverte Oli Kahn kapujába a labdát a Bayern München elleni BL-döntő utolsó pillanatában? A kérdés nehéznek tűnhet, hiszen májusban már húsz éve lesz, hogy a Manchester United minden idők egyik legnagyobb fordítását mutatta be a BEK/BL-döntők történetében, de aki látta a mérkőzést, az biztosan emlékszik rá, hol volt éppen.

A bombafavoritnak tartott Juventust kiütő ManUnited a döntő esélyesének számított, de a középpályájáról Paul Scholes és Roy Keane, a védelméből pedig Henning Berg hiányzott, így Sir Alex Ferguson alaposan megkavart csapattal küldte pályára az övéit. Ryan Giggs jobbszélsőt, David Beckham pedig belső középpályást játszott. Igaz, a Bayernnek is voltak hiányzói, Bixente Lizarazu és Giovane Elber is kidőlt, mégis a németek szereztek vezetést, amit aztán jó védekezéssel egészen a 91. percig meg is őriztek.


Ahogy teltek a percek, úgy hozta le sorra a támadóit a Bayern, és mikor Teddy Sheringham kiegyenlített, már Lothar Matthäus sem volt a pályán. Az egyenlítés annyira megzavarta a németeket, hogy két perccel később Ole Gunnar Solskjaer megfordította az állást, és a Manchester nyerte a Bajnokok Ligáját. Amellett, hogy ki hol nézte a meccset, biztosan mindenki emlékszik a teljesen magába roskadó Sammy Kuffourra is.  

Egy klasszikus kép a klasszikusrólEgy klasszikus kép a klasszikusról Fotó: Stretford End

2. Aki legyőzte a halált

Hacsak valamikor a távoli jövőben nem költöztetik a virtuális térbe, a Forma-1 sosem lesz biztonságos sport, és ez sokkal inkább igaz volt a hetvenes években, amikor még igencsak gyerekcipőben jártak a versenyzők testi épségével kapcsolatos diskurzusok. Nem csak a pilóták és az autók felszereltsége maradt el a mai követelményektől, de a pályák kialakításánál sem a biztonság volt az elsődleges szempont. Így versenyezhettek például a nagyon találóan Zöld Pokolnak nevezett Nürburgring-Nordschleifén is.

1976-ban már a közbeszéd tárgyát képezték a pálya biztonságával kapcsolatos aggodalmak, különösen azt követően, hogy a vasárnapi versenyre még az eső is eláztatta a pályát. A világbajnoki pontversenyt vezető Niki Lauda megpróbálta bojkottra szólítani társait, törekvését azonban nem kísérte siker, így a futamot elindították. Lauda valószínűleg megérezhetett valamit, mert a második körben eltörött a felfüggesztése, csúnyán összetörte Ferrariját, ami az ütközés következtében ki is gyulladt.

Lauda szó szerint az életéért küzdött, súlyos égési sérüléseket szenvedett, tüdeje pedig a belélegzett mérgező gázok miatt súlyosan károsodott. Belegondolni is félelmetes, hogy az osztrák pilóta a baleset után hat héttel már újra autóban ült, és iszonyatos fájdalmak közepette bekormányozta a negyedik helyre a Ferrarit Monzában. Ugyan a világbajnoki címet elveszítette James Hunttal szemben, 1977-ben nem talált legyőzőre, ezzel teljessé tette minden idők egyik, ha nem a legnagyobb visszatérését.

Lauda.jpg Fotó: Europress/AFP

3. Soha ne becsüld le Tom Bradyt!

Ha vannak rutinos feltámadók az NFL-ben, vagy úgy általában a sportban, akkor a New England-iek biztosan azok. Olyannyira, hogy sokan élnek a gyanúperrel, miszerint a Pats bizonyos meccseken direkt engedi el az ellenfeleit, hogy aztán még nagyobb legyen a diadala. Attól teljesen függetlenül, hogy ez mennyire reális elképzelés, az igaz, hogy a legnagyobb fordítások listájára ez az egyetlen franchise is több meccsel felkerülhetne. A szerkesztőségi választás végül a 2017-ös Super Bowlban bemutatott produkciójukra esett, hiszen soha korábban nem volt még csapat, amelyik 25 pontos hátrányból felállt volna az NFL nagydöntőinek történetében.

Tette ezt Bill Belichick csapata úgy, hogy a hazafiaknak 21-3-ról kellett várnia az Atlanta Falcons elleni folytatást az öltözőben akkor, amikor a halftime showt odakint Lady Gaga nyomta. Tette ez Bill Belichick csapata úgy, hogy a pocsék első félidőt követően még a harmadik játékrészt is elbukta a Dan Quinn által irányított Falcons ellen. Tette ezt Bill Belichick csapata úgy, hogy alig több mint három perccel a rendes játékidő vége előtt még mindig 8 pontos hátrányban volt, és a saját 10 yardján belülről indulva szerzett touchdownt és oldott meg egy kétpontos extra kísérletet, így mentve hosszabbításra a dolgot. A pénzfeldobást a rendes játékidő letelte után a New England nyerte, és innen már - utólag mondhatjuk, hogy - megállíthatatlan volt a Patriots.

Valószínűleg nem ez volt minden idők Super Bowlja, és azt is nehéz lenne vitatni, hogy az azóta már 6 SB-győzelemnél járó franchise-nak is volt ennél izgalmasabb és emlékezetesebb nagydöntője is, attól teljesen függetlenül, hogy Belichick fiai kikaptak-e, vagy épp győztek a Super Bowlban. De az biztos, hogy az ezen a meccsen bemutatott hihetetlen feltámadás kellett ahhoz, hogy az ötödik gyűrű is összejöjjön Tom Brady számára. Meg ahhoz is, hogy egy random huszonéves fősulis srác randizni vihesse Genie Bouchard-t. Persze, ez már egy egészen másik történet.

Brady.jpg Fotó: Europress/AFP

4. Az isztambuli csoda

Az egyetemes labdarúgás korszakos csapatairól szóló diskurzusokban viszonylag ritkán kerül szóba Carlo Ancelotti Milanja, pedig nemzetközi szinten elképesztően eredményes volt az Andriy Shevchenko vagy épp Alessandro Nesta nevével fémjelzett társaság. Hogy mást ne mondjunk, 2002 és 2007 között három Bajnokok Ligája-döntőt játszott, amiből kettőt meg is nyert. És ha őszinték akarunk lenni, ennek igazából háromnak kellene lennie, mert 3-0-ról még egy tét nélküli meccset sem illik elveszíteni, nemhogy egy finálét.

Paolo Maldini góljával már az első percben megszerezték a vezetést az olaszok, aminél nehéz ideálisabb kezdést elképzelni egy BL-döntőben, és ez nem csak egy pillanatnyi fellángolásnak bizonyult, a Milan valóban zseniálisan játszott az első félidőben. Különösen a szezont pocsék formában kezdő Hernan Crespo, aki előbb Shevchenko passzát váltotta gólra, majd Kaká kiugratását követően pöccintette el finom mozdulattal a kirobbanó Jerzy Dudek mellett a labdát.

Ugyan mi rossz történhetett volna a BL-döntők történetének egyik legnagyszerűbb félidei teljesítményét követően?

Rafa Benítez a szünetben változtatott csapatán, átállt háromvédős rendszerre, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megérkezzen a Liverpool is a mérkőzésbe. Kicsit későn, gondolhattuk, azonban az angolok kíméletlenül hatékonyak voltak: előbb Steven Gerrard, majd a csereként beálló Vladimír Šmicer faragott a hátrányból, végül Xabi Alonso egyenlített, miután bevágta a kihagyott büntetője utáni kipattanót. Negyed óra alatt úgy elfogyott a háromgólos különbség, mintha az sosem létezett volna.

Milánói részről valószínűleg könnyebb lett volna feldolgozni a döntő eseményeit, amennyiben a piros-feketék gyengén játszottak volna, azonban erről szó sem volt. Shevchenko többször eldönthette volna a mérkőzést - a hosszabbításban kihagyott ziccerénél talán nem is hibázott nagyobbat pályafutása során -, azonban a Liverpool kihúzta a büntetőkig, aminek már jókora lélektani előnnyel vághatott neki. Valószínűleg még ma is vannak olyan Milan-játékosok (és szurkolók), akiknek rémálmaikban a gólvonalon táncoló Jerzy Dudek képe elevenedik meg.

Liverpool_2005.jpg Fotó: Europress/AFP

5. A clevelandi Messiás eljövetele

Van egy város Amerikában, amely története során hosszú éveken át fontos gazdasági és kereskedelmi szerepet töltött be. Ez a város egy idő után elkezdett veszíteni a szerepéből, vicc tárgyává vált, filmekben figurázták ki. Ez a város Cleveland. Cleveland sportváros. Az itt lakók imádják a csapataikat, az Indianst (baseball) a Brownst (NFL) és a Cavalierst (kosárlabda). Az Indiánok 1920-ban és 1948-ban megnyerték az MLB World Series-t, a Browns négyszer nyert NFL Championshipet, a Cavs viszont semmit sem nyert, leginkább miatta.

Ohio királyaOhio királya Fotó: Europress/AFP

Aztán 2003-ban jött egy bizonyos LeBron James, a helyi fiú, akit Messiásként várt az egész város. Első eljövetele során még nem ért fel a csúcsra, a Cavst csak döntőig vezette, aztán amikor egy négy évre nyúlt kitérő után visszatért, eljött a kánaán. Nem is akárhogy! A Cleveland az NBA történetének, de talán az egyetemes sportnak is az egyik legnagyobb feltámadását mutatta be. Jamesék a legendás Michael Jordan fémjelezte Bulls alapszakaszban elért rekordját átíró Golden State Warriors ellen nyertek úgy a 2016-os döntőben, hogy Steph Curry-ék már 3-1-re vezettek.

A Cavs sikeréért senki egy lyukas garast nem adott volna. Ekkora hátrányból döntőt senkinek sem sikerült korábban megfordítania. LeBron James és csapata azonban borította a papírformát és a kilátástalannak tűnő, az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharcot megfordította, sőt a rivális otthonában zárta le. A mindent eldöntő hárompontost Kyrie Irving dobta be, de James azért bemutatta a döntők történetének egyik legnagyobb blokkját, meg amúgy tripla-duplával zárta a finálé 7. mérkőzését és a párharc végén a döntő legértékesebb játékosának (MVP) is megválasztották. A Messiás tehát elvégezte a feladatát, James betartotta ígéretét, bajnoki címet adott Clevelandnek, annak a városnak, amely 52 évet várt az újabb Major-sportban aratott sikerre.


6. Amikor a mi szánkban volt a sajt

Ami az egyiknek feltámadás, az a másiknak összeomlás, és nem lenne fair, ha legalább egy szomorú emléket nem idéznénk fel a sorozatban, annál is inkább, mert a lengyeleket testvérünkként szeretjük. Bár 2016. május 29-én borzasztóan utáltuk őket.

Az MKB Veszprém nemcsak beverekedte magát a férfi kézilabda BL-döntőbe, de 45 percen keresztül úgy verte a Kielcét, mint a kétfenekű dobot. A veszprémiek már kilenc góllal is vezettek, és úgy nézett ki, semmi nem állhat közéjük, és az áhított BL-győzelem közé. Már a kielcei edző, Talant Dujshebaev is inkább bedobta a gyeplőt a lovak közé, annyira nem volt ötlete a hogyan továbbot illetően.

Ezt azóta is nehéz elhinniEzt azóta is nehéz elhinni Fotó: MTI

A Veszprémből azonban az utolsó 10-13 percre elfogyott a szufla, a lengyelek pedig megérezték, hogy lehet esély. A kapujukban Szmal, a mezőnyben Reichmann és Bielecki vette a hátára a Kielcét, és vészjósló sebességgel olvadni kezdett az előny. A Veszprém elveszítette a fonalat, és csak azért nem kapott ki rendes játékidőben, mert Mirko Alilovic az utolsó percekben két hetest is hárítani tudott. A hosszabbításban is maradt a döntetlen, és végül a Kielce hetesekkel nyerte meg minden idők legőrültebb BL-döntőjét.


7. La Remontada

2017 márciusában járunk. A Barcelona a Paris St. Germaint fogadta a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján. Három héttel korábban a párizsi csapat óriási parádéval 4-0-ra győzött, és mindenki azt gondolta, a párharcnak vége. Nem létezik, hogy egy ilyen kiélezett sorozatban egy csapat ilyen hátrányt ledolgozzon.

Luis Suárez azonban már a harmadik percben megszerezte a vezetést a Barcának, és a hazai csapat egymás után dolgozta ki a helyzeteket. Iniesta középre sarkazott labdája Kurzawáról pattant be aztán a 40. percben, a szünetben 2-0 volt az állás. Félúton volt a katalán csapat a feltámadás felé vezető úton. Újabb öt perc után jött Messi tizenegyese (Neymar esett el... hát mondjuk úgy, vitatható módon), és már csak egy gól kellett az egyenlítéshez. A 62. percben azonban megint három gólnyira került a továbbjutástól a Barcelona: Cavani egy kapufa után a második nagy helyzetét már gólra váltotta. 3-1, és ami még fontosabb, egy idegenben lőtt gól a PSG részéről. Fél óra van hátra, hármat kéne rúgnia a Barcának.

A következő 25 perc az alábbi forgatókönyv szerint zajlott le: támad a katalán csapat, a franciák védekeznek, és Di María, illetve Cavani révén egymás után hagyják ki a ziccereket a teljesen kinyíló barcelonai védelem mellett. Aztán a 88. percben jött egy csodálatos szabadrúgás Neymartól, de senki nem gondolta, hogy lehet még esélye a fordításnak. De volt. 91. perc, Suárez még az első tizenegyesnél is kisebb kontaktus után elesik a tizenhatoson belül, Neymar berúgja a büntetőt, 5-1. Van még pár perc hosszabbítás, és már csak egyet kell rúgni. A 95. percben pedig Neymar kiugratja a leshatárról Sergi Robertót, a saját nevelésű játékos pedig külsővel a kapuba pofozza a labdát. 6-1. Összesítésben 6-5. Ahogy az angol kommentátor is mondta, a Bajnokok Ligája történetének legnagyobb feltámadása. A feltámadás.


8. Soha nem szabad feladni

Aljona Savchenko Ukrajnában született, 1984-ben. Egy tavon kezdett el korcsolyázni az édesapjával, majd ezután könyörögte ki, hogy naponta járhasson a másfél órára lévő edzésre. 13 éves korától párosozott, első olimpiájára is ukrán partnerével, Stanislav Morozovval jutott ki, 2002-ben a 15. helyen zártak. A következő évben viszont partnert és országot váltva, német színekben, Robin Szolkowy-val folytatta, és jutott el a következő olimpiára. 2006-ban a 6. helyen végeztek, majd 2010-ben már a dobogó legalsó fokára tudtak állni. Időközben egyre fontosabb tényezővé váltak a páros mezőnyben, és a 2014-es olimpiára esélyesként utaztak. Külön pikantériája a dolognak, hogy a legnagyobb riválisaik az Aljonához karakterben nagyon hasonlító orosz Tatiana Volosozharék voltak. 

A szezonban fej-fej mellett haladtak, viszont Szocsiban a hazaiak üdvöskéi nyertek. Savchenko romokban volt, hiszen köztudott volt, hogy partnere a játékok után befejezi pályafutását. Így elszállni tűnt az utolsó lehetőség a nagy álomra, hogy olimpiai bajnok lehessen. Azonban Savchenkót nem olyan fából faragták, aki feladja. Bár már egyedül, de dolgozott tovább, partnert keresve. Franciaországban találta meg végül az ideális párt, Bruno Massot személyében. Akiért ráadásul komoly harcot vívott: nem csupán időben tartott sokáig a huzavona, de a francia szövetség slusszpoénként 30.000 euróért engedte csak el a fiút. A 2018-as olimpia előtti években rengeteg mindent megpróbáltak, amivel különlegesebbek lehettek volna, mint a többiek. Amivel kilógnak jó értelemben, amivel ők különlegesebbek lettek volna, mint mások. Amivel biztosan nyernek majd. Legtöbbször a kidobós tripla axelt reszkírozták meg, de többször lett belőle komoly sérülés, mint jó eredmény. 

Az olimpia előtt a feszültség egyre nőtt: Savchenkóék megnyerték a Grand Prix-döntőt, ami komoly fegyvertény és egyben jelzés volt, hogy igenis ők bejelentkeznek ismét az aranyra is akár. Az Európa-bajnokságon viszont nem indultak. Több pletyka is világot látott, miszerint sérülés miatt vagy esetleg taktikából, mindenesetre a játékokon semmi gond nem látszott fizikailag. Fejben inkább: a rövidprogramban a fiú hibázott, aminek következtében a páros a negyedik helyről várta a folytatást. Nem volt túl nagy a lemaradás, de mindenképp jelzés értékűnek tűnt, hogy még érmes pozíciót sem tudtak szerezni. 

Viszont ezután valamit valószínűleg igencsak jól tudtak, hiszen a kűrben valami csodálatosan elragadó programot futva, Savchenko ötödik olimpiáján, harmadik partnerével (akivel legkevesebb ideig készült előtte) hátulról, mindenkinél jobbak voltak, elvarázsolva a teljes arénát, végül minimális különbséggel, szűk fél ponttal megnyerték az olimpiát. Másoknak egy olimpia is ajándék, de akadnak olyan kivételes sportolók, akik nem hogy folyamatosan 5 játékon indulnak, de abból hármon érmet nyernek, plusz a legeslegutolsót nyerik meg. Mi ez, ha nem kiváltság? 


9. "Hát, kedves nézők, sose hittem volna, hogy 13 fürdőgatyás férfitől még elsírom magam!"

15 éve, 2004. augusztus 29-én sírta el magát 13 fürdőgatyás férfitől Hajdú B. István, e sorok írója és még néhány millió ember, amikor minden idők legerősebb magyar férfi vízilabda-válogatottja 0-3-ról és 5-7-ről fordítva 8-7-re győzte le a borzasztóan erős Szerbia-Montenegrót az athéni olimpiai döntőben egy 3-0-s negyedik negyedet virítva. Kiss Gergelyék az összes meccsüket (7/7) megnyerték a tornán, és címüket megvédve ülhettek fel az Ölumposz tetejére. 

A fináléig vezető nagy menetelésben elfáradni látszott a magyar legénység az aranycsata utolsó nyolc percéhez érve, a negyedszünetben Kemény Dénesnek fel kellett piszkálnia a harci tüzet például az addig szunnyadó Kásás Tamásban, hiteles forrás szerint az alábbi párbeszéd zajlott le kettejük között a záró felvonás előtt: “Mi van, Kása, fáradt vagy?”, “Miért ne lennék fáradt?”, “Jó, csak mert van még egy negyed.”

Kásás ezután szó nélkül ment vissza a vízbe, lőtt két gólt, adott egy gólpasszt és három blokkot mutatott be emberhátrányban (az egyik ráadásul kettős volt). Három támadásból három gólt szereztünk Kása és az összesen négy találatig jutó Kiss Gergő vezérletével a finisben, hátul Szécsi Zoltán lehúzta a rolót, így sikerült három-, illetve kétgólos hátrányból megfordítani a sportág történetének egyik legemlékezetesebb döntőjét úgy, hogy csak a második félidőben hét (7!) kivédekezett emberhátrányt írhattunk fel Benedek Tiborék neve mellé. A torna során kétszer győzték le a mieink az olimpia ezüst- és bronzérmesét, Leonardo DiCaprio Oscart érő visszatérése pedig sehol sincs az athéni fináléban mutatotthoz képest, ahol mindössze egyszer vezettünk. A legvégén.

pólóválogatott_Athén.jpg Fotó: Europress/AFP

10. Győzelem a 16. helyről

Michael Schumacherhez kétféle hozzáállás létezik. A Forma-1-rajongók egyik fele istenként tiszteli, rajong érte, és a világ valaha volt legjobb versenyzőjének tartja. A másik fele - köztük e sorok írója - mindig is utálta, mindig az ellenfeleinek szurkolt, és a világ valaha volt egyik legjobb versenyzőjének tartja.

Schumachernek számos nagy feltámadása volt pályafutása során. A két zseniális koponya, Ross Brawn és Jean Todt sokszor hozta őt olyan helyzetbe, hogy a verseny végén, friss gumikon hátrányból kellett megszereznie a győzelmet. De talán egy feltámadás sem volt akkora, mint az 1995-ös spai győzelme.

A német versenyző egy körön is mindig is a legjobbak közé tartozott, de az augusztus végi spai időjárás kifogott rajta, és csak a 16. rajthelyet szerezte meg. A világbajnokságban ekkor 13 pont előnye volt Schumachernek Damon Hillel szemben, és az angol felzárkózóban volt, mivel két héttel korábban a Hungaroringen Schumacher a végén kiesett, Hill pedig 10 pontot kapott győzelméért, így Schumachernek óriási nyomás alatt kellett versenyeznie.

A 16. helyről rajtolt, négy kör után viszont már hetedik volt, részben a társak hibáinak, részben persze a saját remeklésének köszönhetően. Az akkori időszak legjobbjait előzgette, túljutott Irvine-on, Bergeren, és hatalmasat csatázott a világbajnoki címért küzdő Damon Hillel. De végül Schumacher győzött, majd a verseny végi sajtótájékoztatón szerényen annyit mondott, ő sem gondolta, hogy ezt a versenyt megnyerheti.

Az év végére óriási fölénnyel lett sorozatban másodszor világbajnok, majd elhagyta a Benettont, és jó pár évnyi hullámzás után a Ferrarival további öt világbajnoki címet szerzett. Első visszavonulása után néhány évre még visszatért a fiatalok közé a Mercedeshez, aztán jött az a síbaleset, amelyből azóta sem épült fel. De valószínűleg nem kell sokat várnunk arra, hogy újra egy Schumacher rója a köröket a Forma-1-ben: fia, Mick már a Forma-2-ben szerepel, és tagja a Ferrari akadémiájának is.

11. A Porsche az 56. helyről jött vissza és győzött a 2017-es Le Mans 24 óráson

2017-ben az Audi kiszállása miatt sokan a korábbiaknál egysíkúbb Le Mans 24 órásra számítottak, hiszen a Porsche és a Toyota együtt összesen öt gyári támogatott autót nevezett. Ehhez képest a verseny ritkán látott izgalmakat hozott, sőt a végén majdnem sokkoló történelmi eredmény született. Minden a negyedik órában kezdődött, amikor a #2-es rajtszámú Porsche 919 közel egy órát töltött a boxban, mert ki kellett cserélni a hibrid hajtás első elektromotorját. Az autó az 58 fős mezőny 56. helyére esett vissza. Az Earl Bamber, Timo Bernhard, Brendon Hartley trió viszont innentől kezdve hibátlanul ment; nem úgy a többiek. 

A betonbiztosnak tűnő három Toyota ijesztően rövid idő alatt vérzett el az éjszaka során a legkülönfélébb műszaki hibák miatt, majd reggel az #1-es Porsche is megadta magát. Ekkor úgy tűnt, megtörténhet, amit a legtöbben lehetetlennek tartottak: egy LMP2-es autó nyerheti meg Le Mans-t. Ám ahogy említettük, a sor végéről előre száguldó #2-es Porsche hibátlanul és remek tempóval ment. Bár körönként 11 másodpercet kellett adni a Jackie Chan DC Racing Oreca-Gibsonjának, végül még az utolsó óra kezdete előtt átvette a vezetést, és megszerezte a márka 19. győzelmét. Az év végén a Porsche ki is szállt a bajnokságból, így egyelőre ez az elképesztő felzárkózás testesíti meg a le mans-i búcsúversenyüket.

12. Így kell megtörni egy évszázados átkot

Amikor a XX. század elejének sztárcsapata, a Boston Red Sox 1919-ben eladta legnagyobb sztárját, Babe Ruth-t a Yankeesnek, egy olyan átkot szabadított magára, mint amilyet Guttmann Béla a Benficára. A “Bambino Curse” brutálisat sebzett az akkor már ötszörös baseball-bajnok Bostonon, amely egészen 2004-ig nem is tudott újra felülni a trónra. Amikor újra megtette, alaposan megadta a módját.

A baseball Fradi-Újpestje a Boston-New York, az egymást feneketlenül utáló riválisok közül viszont a Bambino-átok miatt egyértelműen a NY volt a menőbb. A 26-szoros bajnok Yankees a 2004-es rájátszásban is a legnagyobb favoritnak számított, ezt bizonyítandó a Boston elleni elődöntőben simán tett szert 3-0-s előnyre. Ilyen hátrányból még soha nem fordított senki a Major League Baseball történetében. 

A Boston azonban nem adta fel, minden idők legnagyobb fordítását bemutatva 4-3-ra megnyerte a sorozatot, és később a döntőben sem lassított le: 4-0-ra mosta le a St. Louis Cardinalst. Az egész esemény hangulatát, illetve a jelentőségét tökéletesen adja vissza ez a hatperces kisfilm. 

A lista nem lehet teljes, sok meccs, fordítás, feltámadás maradt még talonban. A futottak még-kategóriában olyan események találhatóak, mint Chris Froome 2018-as Giro-győzelme, Roger Federer 2017-es diadala az Ausztrál Open döntőjében Rafael Nadal ellen, vagy Tara Moore, aki 0:6, 0:5 és 30-40-ről jött vissza és nyert meg egy teniszmeccset. 

Kommentben várjuk a ti listáitokat!

Hozzászólások