TOP 10 - 10 top 10 a '10-es évekből: Jött a magyar futball csodája, de előzmény és utóhatás nélkül
10 top 10 a '10-es évekből: Jött a magyar futball csodája, de előzmény és utóhatás nélkül
Fotó: MTI

10 top 10 a '10-es évekből: Jött a magyar futball csodája, de előzmény és utóhatás nélkül

Mártha BenceMártha Bence
2019/12/27 15:55
A XXI. század második évtizedében előbukkant a víz alól a magyar futball, de még messze nem tart a belé fektetett pénz szintjén. Furcsa évtized volt, akadt benne semmiből az ölünkbe eső ajándék 2016-ban, majd jött a rettenetes kijózanodás, miközben feltűnt néhány pojáca is a magyar kispadon. Mások mellett az ő történetük következik az évtized öt legjobb, illetve öt legrosszabb meccsén keresztül.

Elrágtunk kilenc szövetségi kapitányt - hét főállásút és két beugrót -, játszottunk Eb-n, de megcsinált minket Andorra és Luxemburg is. Voltak főtáblás szerepléseink az Európa Ligában, de Vaduz-, és Partizani-kaliberek is ejtettek ki magyar csapatokat. Hosszú idő után kidugtuk az orrunkat a víz alól, de arról még nem beszélhetünk, hogy büszkén szeljük a habokat, pedig az állami sportfinanszírozási rendszer bőséges forrásokkal kényezteti a sportágat.

Ilyen is volt ebben az évtizedbenIlyen is volt ebben az évtizedben Fotó: Europress/AFP

Úgy kezdődött az évtized, hogy 2010 első felében még Erwin Koemannal vertek minket bucira néhányan felkészülési meccseken (Németország 0-3, Hollandia 1-6), aztán egy angliai barátságossal átvette a hatalmat Egervári “Szerethető” Sándor. A kapitány megválasztását nagyban elősegítette, hogy 2009 őszén vele menetelt bronzéremig az U20-as válogatott a korosztályos vébén, és vele kezdjük mi is az utazásunkat. 

Rudolf a 91. percben 

Egervárihoz kapcsolódik az első megidézett meccsünk: a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőiben legyőztük Svédországot hazai pályán, de ami még fontosabb: teljesen megérdemelten. Geráék egészen jó sorozatban voltak a meccs előtt, a sima San Marino-i győzelem előtt Amszterdamban úgy kaptak ki 5-3-ra, hogy kétszer is vezettek. 

A mieink végig jobban játszottak, főleg Rudolf volt elemében, aki az első félidő végén pazar labdával ugratta ki Szabicsot, majd a 91. percben ő szerezte a győztes gólunkat is, miután a svédek kiegyenlítettek. Ekkor úgy álltunk, hogy (egy meccsel többet játszva) befogtuk a csoport második helyén álló svédeket, ami nem kis szó volt. 

Mint kiderült, a finnek lettek a mérleg nyelve: ha az utolsó előtti fordulóban megverik a svédeket, mi pedig az utolsóban legyőzzük őket, kijutottunk volna az Eb-re. Végül egyik sem történt meg, 

A románok elkezdték, a hollandok befejezték 

A 2014-es vb-selejtezők annak ellenére elhozták az Egervári-korszak végét, hogy tulajdonképpen egy egészen pofás sorozatot nyomott végig a csapatunk, sőt a végéig harcban voltunk a pótselejtezőt érő második helyért. Csakhogy közben lejátszottunk hazai pályán egy Románia elleni - zártkapus - meccset, ahol az utolsó percben kabaréba illő góllal engedtük ki a győzelmet a kezünkből, és ezzel elég nehéz helyzetbe kerültünk. 

A sorsdöntő, utolsó előtti fordulóban mi Hollandiába utaztunk, a románok pedig Andorrába, és senkit nem lepett meg, hogy a játéknap után helyet cserélt a tabellán a két csapat. Az már többeket, hogy Hollandia irgalmat nem ismerve feltörölte a padlót az atomjaira hulló magyar válogatottal. 8-1-re nagyon-nagyon kicsi országok csapatait szokták megverni, pont futballunk előljárói szeretik hangsúlyozni, hogy manapság már nincs könnyű ellenfél.

Divat lett a devecseringDivat lett a devecsering Fotó: Trollfoci

Mi nagyon könnyű ellenfél voltunk, nemcsak az instant klasszikussá váló Devecseri-öngól (vagy az azt követő nyilatkozat), vagy az egy félidő alatt eldőlő mérkőzés miatt, hanem tényleg úgy néztünk ki, mintha egy céges csapatot küldtünk volna pályára egy sorsdöntő vb-selejtezőben. A vereséggel egyébként a törökök is megelőztek, de őket az utolsó fordulóban visszaelőztük, így a harmadik helyen végeztünk. Nem rossz, de Sanyi bácsit nem mentette meg. 

Megjött Pinyő! 

Csábi beugrása után márciusban már Pintér Attila irányította a magyar válogatottat, a Győrrel korábban bajnoki címet szerző edző. A tolódás IX. kerületi messiása a rá jellemző vehemenciával látott munkához, de csak egy tétmeccset élt meg a válogatott élén: Észak-Írország győzött le minket hazai pályán a 2016-os Eb-selejtezők első fordulójában. 

Akkor azt hittük, még el sem kezdődött a selejtezősorozat, számunkra már véget is ért, hiszen a leggyengébbnek vélt britek ellen mindenki győzelemmel kalkulált hazai pályán. A közönség azonban nem szerette Pintért, és - mint később kiderült - Csányi Sándor MLSZ-elnök inkább hallgatott a szurkolókra, mint Orbán Viktorra, aki nem küldte volna el Pinyőt. 

Tológgyá!Tológgyá! Fotó: MTI

Az északírek elleni meccset azért emeltük ki, mert a 2014 szeptemberében nagyon mélyen lévő magyar válogatott Dárdai Pál érkezésével nagyon gyorsan indult meg felfelé, és végül álomszerű 2015-ös évet produkálva kijutott az Eb-re. Pedig nem klónoztunk menet közben két Törőcsiket és egy Czibor-Kocsis-Puskás csatársort, Dárdai kb. ugyanabból főzött, mint Pinyő, négy nappal az északírek elleni meccs után mégis egy egészen más csapat lépett pályára Bukarestben. 

Csak a románokat oda-vissza! 

Se oda, se vissza nem vertük meg Romániát még Dárdai Pállal (vagy az ő helyét átvevő Bernd Storckkal) sem, de a Hertha legendájával mértéktartó tudatosság érkezett a válogatotthoz. Dárdai gyorsan rendezte a sorokat, és úgy próbált meg eredményes játékot játszani, hogy közben nem tévesztette szem elől, kik alkotják a magyar válogatottat. 

Az eredmény: tudatos, szervezett és pragmatikus játékkal úgy hoztunk el egy pontot Bukarestből úgy, hogy abszolút rászolgáltunk. Dzsudzsák szabadrúgása a 82. percben megérdemelt pontot hozott a csapatnak, és a megszerzett lendület úgy vitt minket végig az Eb-selejtezőkön, hogy már csak egy meccset veszítettünk el, és az sem számított semmit, mert hiába kaptunk ki Görögországban, a görögök bénázásának köszönhetően eljutottunk a pótselejtezőig. 

Nesze nektek álomsorsolás! 

Az persze nem lepett meg senkit, hogy a Norvégia elleni playoff sorsolásakor ellenfelünkben túlcsordult az önbizalom. Nem is volt alaptalan, hiszen Bernd Storck csapata továbbra sem tűnt világverőnek, de az oslói első mérkőzésen úgy sikerült nyernünk, hogy a védelem alapembere, Juhász Roland nem játszott, Storck pedig az Európa-bajnokság végéig tartó, kiváló döntésekből álló sorozatát Kleinheisler László csatába küldésével indította el. 

A felcsúti nevelés akkorra már kegyvesztett lett a Puskás Akadémiánál, és a Vidi sem számított rá, Storck mégis meghívta a válogatottba. A sztori szerint egy egymás közti játékot nézve egyszer csak Andy Möller Storckhoz fordult, és megkérdezte tőle, miért is nem a kezdők között szerepel ez az energikus, jól cselező és sokat ütköző középpályás. 

A többi már történelem: Kleinheisler góljával legyőztük Norvégiát, majd hazai pályán - Priskin álomgóljával - bebiztosítottuk az Eb-szereplésünket. 

A Norvégia elleni mérkőzés meghozta a régóta nem látott futballázat Magyarországra, a pótselejtező utáni napokban mindenki az UEFA jegylottójára vetette magát, és újra bebizonyosodott, hogy a futballsikernél nem sok mindenre szomjazik jobban a magyar társadalom. 

Ferenc József elégedetten csettint 

Az Európa-bajnokságra Magyarország óriási előnnyel érkezett. Az MLSZ mindent a felkészülésnek rendelt alá, még a bajnokság lebonyolítását is, és a játékosok olyan hosszú edzőtáborban készültek a tornára, amiről a többi kapitány csak álmodhatott. Ez persze önmagában nem garancia a sikerre, de Storck döntései szinte kivétel nélkül ültek, és a játékosok elhitték, hogy van keresnivalójuk. 

Az első meccs a 2000-es évek második évtizedének legszebb örömünnepe lett. Bordeaux-t megszállták a magyar szurkolók, akik aztán tombolva ünnepelték a döbbenetes, 2-0-s győzelmet. Szalai gólöröme, Hajdú Pisti örömsikolya, a 90-es évek egyik leggagyibb diszkóslágerét bömbölő Fekete Sereg, majd a körúton megbénuló forgalom mind-mind instant klasszikussá vált. 

A kedvenc mém az Eb-rőlA kedvenc mém az Eb-ről Fotó: soccer memes

A győzelem azért volt különösen szép, mert teljesen megérdemelt volt. Igaz, talán minden másképp alakul, ha a meccs legelején nincs óriási szerencsénk, de a 90 percet nézve a miénk volt a meccs. Szalai gólja egy gyönyörű támadás, Stieberé pedig egy zseniális egyéni megmozdulás végén született, a magyar társadalom pedig ledobta a láncot a boldogságtól. 

És nem is ért véget az éjjel 

Mit csinál Dzsudzsák Balázs, miután a magyar válogatott megnyerte az Eb-csoportját? Kikapcsolja a Playstationt. Ez volt az a vicc, amiről soha az életben nem gondoltuk volna, hogy visszafelé sül el, pedig pontosan ez történt: a mieink az osztrákok legyőzése után fogcsikorgató küzdelemben fogtak egy pontot Izland ellen, így az utolsó fordulóban úgy készülhettek a - későbbi győztes - Portugália ellen, hogy ha nem kapnak ki, továbbjutnak. Ebből lett az, hogy nem kaptak ki, és megnyerték a csoportjukat. 

Portugália azért más kávéház, mint az osztrákok és Izland, a mieink mégis háromszor is tudtak vezetni, és végül 3-3-as döntetlent játszottak Ronaldóékkal. Storckék kezét a csoportkör alatt végig nem engedte el a jószerencse, így volt ez a portugálok ellen is, hiszen Gera Zoli csodálatos gólja után Dzsudzsák két megpattanó lövése kellett a döntetlenhez, de a Lyonban tomboló magyar tábort ez nyilván nem nagyon érdekelte. 

Mivel az Eb-n több kis ország is nagyot ment (Izland, Wales), egy kicsit mi is elhittük, hogy 2016 nyarán tényleg az égig érnek a fák, de a belgák elleni nyolcaddöntő, majd az Európa-bajnokság utáni keserű ébredés bebizonyította, hogy előzmény nélkül felesleges utólagos hatást várni. A Belgium elleni mérkőzés lezárta ugyan a csodaszerű korszakot, de egy fontos győzelmet aratott a válogatott: megnyerte maga mellé az azóta is kitartó szurkolótáborát. 

Bon Dia, Herr Storck! 

Az Európa-bajnokságnak ahogy előzménye, úgy kifutása sem volt. Nem álltak sorban a magyar Eb-hősökért a külföldi klubok, nem lett több néző az NBI-es meccseken, és - nem meglepő módon - a válogatott sem tudta tartani a csodaszerű teljesítményt. A 2018-as vb-selejtezőkben már visszaköszöntek a realitások, hiszen végül úgy végeztünk a harmadik helyen, hogy esélyünk sem volt a pótselejtezőre sem, de arra senki nem számított, hogy pontosan egy évvel az Eb után minden idők egyik legnagyobb pofonjába szaladunk bele. 

Öt nap híján egy évvel Ausztria legyőzése után a vezérei közül Királyt, Juhászt és Gerát is elveszítő magyar válogatott Andorrába utazott, és bár a kezdőcsapatban hatan is ott voltak az Eb-csapatból, sem a játék, sem az eredmény nem emlékeztetett a franciaországira. Andorra egy fura góllal 1-0-ra legyőzte a mieinket, és ezzel el is dőlt, hogy nem lesz folytatása a 2016-os álomnak. 

Ahogy Pintér távozása után gyorsan emelkedtünk a valószínűtlen magasságokig, olyan sebességgel zuhantunk vissza az Eb után. Bő két év alatt megjártuk a mennyeket, hogy aztán úgy vegyük az irányt a poklok legmélyebb bugyrai felé, mintha mi sem történt volna közben. Egy újabb Mohács, vagy Irapuató, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. 

A totális mélypont, és ami alatta van 

Storck persze nem élte túl a vb-selejtezőket, ám ekkor az MLSZ is úgy érezte, hogy ideje beszállni a buliba: a részben hazai rendezésű, 2020-as Eb selejtezői előtt olyan ámokfutásba kezdett a szövetség, mintha direkt szabotálni akarta volna a mieink játékát.

Először is úgy rúgták ki Storckot, hogy nem volt meg a helyettese, így az új kapitány szempontjából elég fontos barátságos meccseket a beugró Szélesi Zoltánnal tudta le a válogatott. Ezek közül volt az első a luxemburgi mérkőzés, ahol úgy álltunk bele a földbe, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 

A rossz időpontban, rosszkor, rossz ellenféllel szemben lekötött meccsnek a világon semmi értelme nem volt így, hogy egy beugró kapitány vitte a boltot, és mivel kikaptunk 1-0-ra a törpeállam csapatától, az ellendrukkerek nagy hangon mondogathatták, hogy a közpénzből alaposan kistaffírozott magyar futball zászlóshajója egy éven belül kikapott Andorrában és Luxemburgban is. 

Pedig a Josy Barthel stadionban nem is lehet azt mondani, hogy gyenge összeállításban lépett volna pályára a válogatott. Sőt, a világégést összehozó játékosok jelentős része most is ott van Marco Rossi keretében, tulajdonképpen csak Ugrai Roland és Korcsmár Zsolt nem szerepel Rossi terveiben. 

Jött a kókler, és megmutatta, hogy van még lejjebb 

Az MLSZ némi tökölés után a belga powerpoint-mágusra, Georges Leekensre bízta a válogatottat. Az új kapitány állítólag olyan prezentációval vette meg a döntéshozókat, hogy csak pislogtak az érintettek, és kérdés nélkül elhitték neki, hogy tudja, merre vezet az út a Valhallába. Gyorsan kiderült, hogy halfány fingja sincs róla. 

Igazából Leekens bármelyik meccsének helye lenne a listán, de talán az első volt a legsúlyosabb. Nem azért, mert Kazahsztán a Groupama Arénában simázott le minket, hanem azért, mert Leekensnek sem a kezdőcsapat összeállításakor, sem a meccs alatt nem volt lövése sem arról, mit kellene csinálni, illetve mit rontott el véglegesen. A fejetlenül szaladgáló magyar játékosokat inkább szánta az ember, mint haragudott rájuk. 

Nem véletlen, hogy a védelem közepén pulzáló Fiola-Otigba párost azóta sem láttuk a válogatott környékén (igaz, Fityó a legjobb magyar jobbhátvéd, de középhátvédként nem az igazi), Botka, Ugrai, Elek és Nikolic sincs már a csapatban, ahogy a csereként beszálló Hangya, Pintér és Böde sincs. De nem a játékosokkal volt a legnagyobb baj, az biztos, és ezt - ha nem is a leggyorsabban - belátta az MLSZ is, amikor fél év után úgy kivágta a belgát, hogy a lába nem érte a földet. 

Rossival legalább van miben reménykedni 

Az évtized vége nem sikerült rosszul, Marco Rossi alatt győztünk le nagyon jó csapatokat is, ugyanakkor idegenben továbbra sincs sanszunk, ahogy azt az olasz kapitány is megtapasztalhatta előbb Horvátországban, majd Walesben is. 

Az olasz kapitánnyal újra volt miben reménykedni - sőt, még van is, hiszen márciusban Eb-pótselejtezőt játszunk -, de a magyar válogatott problémáit nem tudja megoldani egy szövetségi kapitány, maximum egy-egy bravúrt tud felmutatni. A kispadról jön az a plusz, ami nélkül nem lehet, de az a fajta csoda, ami 2016-ban az Eb-re küldött minket, talán csak egyszer van egy évtizedben. 

Nem baj, pár nap múlva megkezdődik a XXI. század harmadik évtizede, hátha egyből az elején újra fel tudunk ülni egy hullámra. 

Hozzászólások