Tesis a világ - Gazdag József: „Magányos futballszurkolónak lenni is életforma”
Gazdag József: „Magányos futballszurkolónak lenni is életforma”
Fotó: Tóth Attila

Gazdag József: „Magányos futballszurkolónak lenni is életforma”

Takács MártonTakács Márton
2018/04/29 10:23
Tesis a világ-sorozatunk 12. részében ezúttal Gazdag József újságíróval, a pozsonyi Pátria Rádió műsorvezetőjével, a "Kilátás az ezüstfenyőkre" című elbeszéléskötetéért Bródy Sándor-díjjal kitüntetett íróval, az "Egy futballfüggő naplójából" c. blog és kötet szerzőjével szenvedélyes fociszeretetéről, a Liverpoolról, Esterházy Péterről és meccsnézési szokásairól beszélgettünk a budapesti Könyvfesztiválon.

„Már senki sem lesz futballszurkoló, amikor Gazdag József még mindig az lesz.” - mondta rólad Esterházy Péter, aki nagyon szerette a stílusodat. Hogy lettél ekkora focifanatikus? 
Biztosan van ebben menekülés is, visszahúzódni valami otthonosabb világba a valóság elől, de hát ezzel aligha vagyok egyedül.

Focimeccseket nézek, vagyis dolgozom. Jól hangzik, nem? Ez a munkám. Vagy inkább: a fedősztorim.” írod. Mit jelent neked a labdarúgás? 
Camus írja a Bukásban, hogy számára a színház és a futballstadion az a hely, ahol megfeledkezhet a külvilágról. Talán ez a legfontosabb a fociban: hagyni magunkat elringatni arra a 90 percre, csak a labdát figyelni.

Hogyan tudod megőrizni a szenvedélyt, ami a focihoz köt? 
A foci nem csak a pályán űzött játékot jelenti, hanem az utazást, a nézelődést, a büfék hangulatát, a pályaudvarokat, az olcsó szállásokat és a meccsek előtti izgatott várakozást, hogy hátha megtörténik a csoda. Ami persze ritkán történik meg, de nem is a csoda a lényeg, hanem a csodavárás. Azt nem mondom, hogy a futball baráti társaságokat kovácsol össze, mert én inkább magányos szurkoló vagyok, jobban szeretek a tribünök szélén ácsorogni, még a falusi pályákon is néhány méterrel a kibiceken túl, nem közöttük. A kívülállóságomat megőrizni a futballpályák zárt terében, hogy szebben fejezzem ki magam. Ultrának lenni életforma, mondják, de magányos futballszurkolónak lenni is az.

Sportújságírónak készültél gyerekkorodban? 
Igen. Apám újságíró volt, és mindig irigyeltem azt, hogy anyám hajnalban kel, apámnak viszont elég délre munkába mennie. Grófi életmódnak tűnt, miközben panelprolik voltunk. Úgyhogy gyerekkorom óta újságírónak készültem. Színes pitykegolyókból csapatokat állítottam össze, drótból kaput hajlítgattam hozzájuk, és úgy játszottam a magam fiktív bajnokságait egy kis zöld szőnyegen, meccstudósításokat írtam ezekről a pitykegolyós meccsekről, és kézzel írott sportújságot jelentettem meg, amelynek én voltam az egyetlen olvasója. Akkoriban rengeteg csapatösszeállítást memorizáltam, még ma is feldereng a Gijón vagy a Sheffield Wednesday összeállítása a '90-es évek elejéről.

Gazdag_József_2.jpg A Komáromi Szalon műsorvezetőjeként

Nálad szorosan összefügg a szépirodalom és a sport. Volt, akitől ellesd azt a stílust, amelyben régóta írsz? 
Vannak írók, akikkel rokonszenvezek, akiknek a könyveiben a saját világlátásomat láttam visszaigazolódni. Máig nagyon ragaszkodom Kafkához vagy Virginia Woolfhoz, de ők aligha voltak hatással a sportpublicisztikáimra. Megyesi Gusztáv tárcáit például nagyon szerettem, annak idején főleg miatta járattam Kassára a Sport Pluszt és az Élet és Irodalmat. Sok írót felsorolhatnék most, akit szeretek olvasni. 

Melyik a kedvenc focis könyved? 
Mándy Ivántól A pálya szélén. Húszéves lehettem, amikor először olvastam, de már akkor tudtam, hogy soha nem fogok fociról szóló regényt írni, mert Mándy mindent leírt, amit lehetett, katartikus olvasmányélmény volt, berántott az első mondattól kezdve. „Valaha neki is lehetett neve.” Mintha rólam írta volna. A másik nagy kedvenc Nick Hornby Fociláza. Rokonszenves öniróniával megírt, terápiás jellegű, hihetetlenül jó humorú könyv.

Teszel különbséget egy megyei futballmeccs vagy egy Bajnokok Ligája-mérkőzés között? 
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy még ma is ugyanúgy pörgök, mint régen, amikor heti 10-12 meccset néztem meg. Amióta családos ember lettem, megváltoztak a fontossági sorrendek, s a profi futballra egyre kevesebb időt fordítok. Kivéve a Liverpoolt. Mondanám, hogy már BL-meccsekre sem járok, de most épp Rómába készülök a BL-elődöntő visszavágójára.

Itt ülünk a Könyvfesztiválon, ahol 2015-ben Esterházy Péter mutatta be az "Egy futballfüggő naplójából" c. könyved, amiről mindig rajongással beszélt, a saját kötetének bemutatóján és máshol is téged ajánlott, ennek hatására leendő olvasóid - velem együtt - szabályosan megrohamozták a Kalligram Kiadó standját. Milyen volt megélni, hogy az egyik legnagyobb magyar író biztat a műved megvásárlására és elolvasására? 
Jólesett, nyilván. Nem tudok mit hozzáfűzni ehhez. Amit mondanék, az patetikusan hangzana, és ennek – a pátosznak – Péter sem örülne. Tiszteljük őt ennyire, és tiszteljük a szavakat is. Nagyon szeretek Esterházyt olvasni, szükségem van rá.

"Együtt néztük a 2014-es német–argentin vb-döntőt. 'Tudomásul veszem, hogy nem a németeknek szurkolsz – hajoltál oda Gittához –, egyúttal jelezném: ez a mi családunkban válóok.' Szigeti nevetett, Götze berúgta ." - írtad 2016 júliusában, a néhai Magyar Nemzetben megjelent róla szóló nekrológban. Esterházy Péter fia, Marcell mesélte, hogy osonniuk kellett otthon, úgy figyelt a focimeccsekre édesapjuk. Milyen néző, szurkoló volt ő? 
A vb-döntőt egy teraszon néztük, Dunaszerdahely mellett, baráti társaságban. Végig közvetlen volt és szellemes, de érződött, hogy a meccs az elsődleges nála, nem a körítés.

2016-ban fél éven belül halt meg Esterházy és Megyesi, akik utánozhatatlan stílusban írtak a fociról. Mit tudtak ők, amit más nem? 
Egyrészt imádták a focit, de megvolt bennük a kellő távolságtartás, mintegy felülnézetből figyelték, nem dimenzionálták túl, és pontosan látták a rárakódott ideológiai maszlagot. Másrészt nagyon értettek a nyelvhez, ahhoz, hogy a fociról szóló beszédet hogyan kell megtisztítani azoktól a panelektől és közhelyektől, amelyeket az évtizedek során ráaggatott a sportújságírás. Ami nem könnyű feladat, de nekik ez csuklóból ment. Ezért olyan üdítő olvasni azt is, amikor fociról írnak. Ha nyelvében él a nemzet, akkor a futballnemzet is éljen a nyelvében, és vegyük komolyan a fociról szóló beszédet!

Mindig olyan futballista szerettem volna lenni, mint ő” - írtad Johan Cruyff halálakor. Ő volt a kedvenc labdarúgód? 
Most is az. Pedig csak archívumi felvételeken láttam. Az a típusú játékintelligencia, az a letisztult, sallangmentes, de mégis légies futball az eszményem. Nem is nagyon látok hasonló habitusú focistát. A néhány évvel ezelőtti Iniesta, talán.

Az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk” írta Esterházy Péter. Miért pont a Liverpool lett a kedvenc csapatod? 
Esterházynál még megállnék, ő ugyanis a Barcelonának drukkolt, futballesztétikai szempontok alapján, s még a "Hasnyálmirigynapló"-ban is van egy mondat arról, hogy „vajon egy Barcelona-meccs gyógyító erejű?” Amikor, hogy úgy mondjam, öntudatra ébredő gyermek voltam, akkor a Liverpool volt a legjobb csapat Angliában, de talán Európában is. A nyolcvanas évek közepén. Akkor még úgy kellett összegereblyézni az angol fociról szóló infókat ilyen-olyan lapokból, utalásokat keresni, csapatképeket ollóval kivágni és az ágy fölé ragasztani. A Heysel-tragédia utáni eltiltás kábé azt jelentette, hogy a Liverpool egyszerre volt bűnös és mártír is a szememben, ami csak növelte a vonzerejét. A 80-as évek végétől szurkolok a Liverpoolnak, és hát nem lehet azt mondani, hogy sikerélményekben gazdag lenne ez a kapcsolat. A reformátusoknál van az a szép megfogalmazás a házasságkötésnél, hogy vele megelégszem, vele tűrök, vele szenvedek. Valahogy így vagyok én is a Liverpoollal. Eszembe sem jutott átsomfordálni egy másik csapathoz.

Ki a kedvenc liverpooli játékosod? 
Gyerekkoromban John Barnes volt, később Steven Gerrard.

És amióta utóbbi nincs? 
Azóta Jürgen Klopp van.

A pécsi egyetemen 2002-ben lekésted a filozófia szigorlatod az angol-brazil vb-negyeddöntő miatt, az esküvőd félbeszakadt egy Pool-mérkőzés miatt. Ez utóbbi hogy történt? 
Az első ajándék, amit a feleségem tőlem kapott, egy régi Liverpool-mez volt, Candy felirattal. 2009 tavaszán esküdtünk, s ahogy kimondtuk a boldogító igent, kaptam egy sms-t, hogy a Liverpool 2-1-re vezet az Old Traffordon. Akkor szóltam a rokonságnak, hogy változik a program, és megnézzük a második félidőt. Megnéztük, a Liverpool 4-1-re nyert.

Melyik életed legkedvesebb focimeccse? 
Több is van. 1995 nyarán a Ferencváros-Anderlecht, amit Kassán néztünk egy lakótelepen, és a meccs után beültünk egy Zsiguliba, és úgy száguldoztunk a városban, letekert ablakokkal, zöld-fehér sálat és Fradi-zászlót lengetve. A járókelők el sem tudták képzelni, mi történhetett. Néhány őrült fiatal félig kihajolva a kocsiból azt ünnepelte Kassán, hogy a Ferencváros bejutott a BL-csoportkörbe. Aztán a Grasshoppers-Fradi. Vagy amikor 2011 tavaszán a vb-ezüstérmes Hollandia ellen 0-1-ről fordítottunk 2-1-re a második félidő elején, majd egyenlítettünk 3-3-ra, én pedig teli torokból üvöltöttem az amszterdami sajtószektorban. Végül 5-3-ra kikaptunk, a holland kollégák pedig megveregették a vállam a meccs után. Ők vb-döntőkhöz meg Cruyffhoz meg Van Bastenhez voltak szokva, s akkor azt látták, hogy egy szerencsétlen, közép-európai nímand így tud örülni egy egyenlítő gólnak.

Gazdag_József_3.jpg Gólöröm a magyar-román zártkapus meccsen, a sajtószektorban

És a liverpooli meccsek közül? 
2011 februárjában elutaztam Prágába, hogy megnézzem a Liverpool B-csapatát, ahogy egy borzasztó meccsen összeszenved egy 0-0-t. Mínusz akárhány fokban. Ebben minden benne van, nem?

Azt hittem, kapásból mondod Isztambult. 
Az a giccskategóriát súrolja. Én a rivalizálást is máshogy élem meg, az Evertonnal szembeni ellentétet például innen nem érthetem, bár voltam már derbin az Anfielden, és éreztem a felfokozott hangulatot. De számomra a szezon meccse mindig a Manchester United elleni.

Mit szóltál ahhoz, hogy Philippe Coutinho a Barcelonához ment? 
Amióta az eszemet tudom, Coutinho volt a Liverpool legtechnikásabb játékosa. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a futballistáknak is ugyanannyit jelent a csapatunk, mit nekünk, szurkolóknak. Aztán mindig csalódunk. Annak idején, amikor újságíróként jártam a meccsekre, és a válogatott mérkőzések után ott voltam az öltöző meg a csapatbusz környékén, felfoghatatlan volt számomra, hogy a megalázó vereségek után fél órával a játékosok már felkenték a zselét a hajukra, és boldogan nevetgéltek. Nehéz volt megértenem, hogy ha nekem ennyit jelent egy klub, egy címer, egy mez, akkor neki, a játékosnak miért nem?

Coutinho után is van élet Liverpoolban. Melyik csapat tetszik jobban, a Liverpool Coutinhóval vagy a Liverpool Coutinho nélkül? 
Utóbbi, de csak azért, mert annak ellenére jók, hogy nincs Coutinho. Hogy megmutatták, dacból is.

Milyen előjelekkel vártad a Liverpool-Manchester City Bajnokok Ligája-negyeddöntőt? 
Nagyon reméltem, hogy nem a Cityt kapjuk. Aztán ahogy elkezdődött az első meccs, öt perc után azt mondtam, ilyen jó csapattal még nem játszottunk. Mégis nyertünk 3-0-ra. Aztán ahogy elkezdődött a visszavágó, akkor is azt mondtam, kész, ezt a nyomást nem lehet kibírni. Kibírtuk, nyertünk 2-1-re. Vannak ilyen örömök.

A sorozat két meglepetéscsapata, az AS Roma és a Liverpool játssza a BL egyik elődöntőjét. Milyen esélyekkel vág neki a csapatod a párharcnak? 
Készülök a római visszavágóra, és biztosan csalódott leszek, ha nem jut döntőbe a Liverpool, de úgy vagyok vele, hogy az egész tavasz ajándék. Jutalomjáték.

A beszélgetésünket megelőző napon jelentette be Arsene Wenger, hogy 22 év után a nyártól már nem ő lesz az Arsenal menedzsere. Liverpool-szurkolóként hogy tekintesz a munkásságára? 
Tisztelettel. Volt bátorsága egy sikerorientált korszakban a stílusra helyezni a hangsúlyt, a trófeák helyett. Nekem a Liverpool szezonösszefoglalóin („season review”) kívül csak Arsenal dvd-im vannak, a nagy Wenger-korszakból. Értettem az Arsenal-szurkolók letargiáját is az utóbbi egy-két évben – egy Liverpool-szurkoló ne értette volna? –, ugyanakkor becsültem is Wengert, mert kitartott egy szellemiség mellett.

10 éven át voltál a pozsonyi Új Szó "Focitipp" mellékletének szerkesztője, három éve pedig rádiós szerkesztő vagy a felvidéki Pátria Rádiónál. Milyen az addig jól bejáratott írásos forma után beszélni is a labdarúgásról a "Rangadó" c. műsorban? 
Nehéz. Írásban jobban ki tudom fejezni magam. Mindig is feszélyezett, ha idegenek előtt kellett megszólalnom. A stúdióban szerencsére csak mikrofon van.

Melyik elkeserítőbb, a magyar labdarúgás jelenlegi állapota, vagy az, hogy Bödőcs Tibornak a műsorodban is elhangzott, a magyar miniszterelnököt érintő paródiája miatt a szlovákiai médiafelügyelet elmarasztalta a Pátria Rádiót?  
A kettő összefügg. A magyar labdarúgás egy csókosokból álló, belterjes közegnek tűnik, ahol a pártszimpátia és a lojalitás kifizetődőbb, mint a szakmaiság. Publicistaként megszoktam már, hogy ha a véleményemmel kiállok a közönség elé, akkor óhatatlanul lesznek olyanok is, akik nem értenek velem egyet. Ez a világ rendje, ijesztő is lenne, ha mind egyformán gondolkodnánk mindenről. Aztán amikor egy politikai hecckampány részeként feljelentések érkeznek ellened a médiahatósághoz, egy jól beazonosítható politikai szekértáborból, és megpróbálnak egzisztenciálisan ellehetetleníteni, az már egy másik fokozat, de ezt is meg lehet szokni. Vannak még fokozatok ezen túl is. 


Tesis a világ – 1. rész: NÉMETH RÓBERT: “AZ VOLT A BECENEVEM, HOGY ROBSON”

Tesis a világ – 2. rész: SZEGŐ JÁNOS: “ÉN VAGYOK FORREST GUMP ÉS ROCKY IS”

Tesis a világ – 3. rész: ESTERHÁZY MARCELL: “ELÉG JÓL TUDOK SÍRVA FUTNI 5-6 KILOMÉTERT”

Tesis a világ – 4. rész: LÁZÁR DOMOKOS: “AMI A RADIOHEAD A ZENÉBEN, AZ ZIDANE A SPORTBAN”

Tesis a világ – 5. rész: VALUSKA LÁSZLÓ: “VAN, AKI MAGDI ANYUSSAL ÉLI AZ ÉLETÉT, ÉN LEBRON JAMESSZEL”

Tesis a világ – 6. rész: LÉVAI BALÁZS: “LEPLEZETLEN VARGA DUMI-HÍVŐ VAGYOK”

Tesis a világ – 7. rész: CSEPELYI ADRIENN: “HA ÉN NEM SZÓLOK, HOGY EZ NEM OKÉ, MÁS SEM FOG”

Tesis a világ – 8. rész: PETŐ PÉTER: “A FELCSÚTNAK SEMMIJE SINCS, CSAK ORBÁN VIKTORA”

Tesis a világ – 9. rész: JÓKUTI ANDRÁS: “NEM BÁNTAM VOLNA, HA VÉLETLENÜL VILÁGSZTÁR LESZEK”

Tesis a világ - 10. rész: PRIEGER ZSOLT: “KERESD AZ ÚJAT ÉS KÍSÉRLETEZZ!”

Tesi a világ - 11. rész: MAROS ANDRÁS: "NEM ÚGY LETTEM VASASOS, MINT AC/DC-RAJONGÓ"


Hozzászólások