US Open - Itt az új idők Federer-Nadalja
Itt az új idők Federer-Nadalja
Fotó: Europress/AFP

Itt az új idők Federer-Nadalja

Tudom, hogy ezt a címet igazi mélyről jövő gyűlölettel olvassa a teniszrajongók mintegy 90%-a - talán még a Djokovic-fanok is - ám ettől még igaz. Reklamálni lehet a Jóistennél, hogy miért múlik az idő.
Tekintve azonban, hogy tenni ellene - mármint az idő múlása ellen - úgysem tudunk semmit, szerintem szerencsésebb, ha leülünk, hátradőlünk és megnézzük a Thiem-Medvedev meccset.
Nyugi, nem lesz rossz. Sőt.

Pablo Carreno Busta - Alexander Zverev [5] (Arthur Ashe, nem előbb mint 22 óra)

Van az a bődületes közhely, hogy előrehozott döntő, amit aki megnyer, az a legritkább esetben nyeri meg a valódi döntőt.

Ha így nézzük, akkor tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy aki a Carreno Busta-Zverev meccset nyeri, az lesz a US Open bajnoka. Hiszen az előrehozott döntő nem ez, hanem a másik elődöntő, a Medvedev-Thiem meccs.

Tekintve, hogy Carreno Bustát nehéz azért Grand Slam-győztesként látni, szemben a másik hárommal, akár ki is jelenthetjük, hogy akkor Zverev meg is szerezte élete első Grand Slam-trófeáját. Elég csak az ütőjét felküldeni a pályára.

És nem ütni vele 23 kettős hibát.

zverev-min.jpgFotó: Europress/AFP

Mindez csak azért érdekes, mert Zverev az idén sokkal gyengébben játszik a sima ATP-tornákon mint eddig, jóformán meccset is alig nyer, a két Slamen viszont sokkal tovább jut mint eddig bármikor. Ausztráliában meglett az első elődöntő, itt pedig…

Persze jó kérdés, hogy ebből a hármasból ki az, aki leginkább megérdemelné, hogy Grand Slam-bajnok legyen végre. Lehet, talán ő az, aki legkevésbé. Viszont ez az, ami senkit nem érdekel, ami semmit nem számít.

Ettől még Sascha simán besétálhat. (Szabó Gábor)

Daniil Medvedev [3] - Dominic Thiem [2] (Arthur Ashe, nem előbb mint éjfél)

A két ág közül messze az alsó hozott kevesebb drámát, izgalmat. Miközben a tábla felső részében a két legmagasabban rangsorolt játékos közül (még ha a két eset a jellegében nagyon különböző is volt) a világelső Novak Djokovic és a negyedik kiemelt Stefanos Tsisipas is drámai körülmények között vérzett el, addig alul a tavalyi döntős Daniil Medvedev és az Australian Open-finalista Dominic Thiem is szépen menetelt a verseny során.

Kettejük közül talán az osztráknak volt nehezebb dolga, mivel neki a torna 2014-es bajnokával és a fantasztikusan teniszező Felix Auger-Aliassime-mel is játszania kellett a negyeddöntő előtt. Thiem azonban szépen vette a lépéseket, és fordulóról fordulóra jobban játszva menetelt el az elődöntőig, ahova az idei szezonja és tavaly óta mutatott kemény pályás játéka alapján egyébként is vártuk volna. Az előrehozott döntőbe álomelődöntőbe, ha meg szabad ezt előlegezni a péntek esti összecsapás előtt.

Medvedev a negyeddöntőben találkozott először 70-en belül rangsorolt játékossal, ott viszont iskolajátékot mutatott be bombaformában lévő honfitársa, Andrey Rublev ellen. Azért merem iskolajátéknak nevezni, mert - bár ez valamennyire tudatos döntés volt a 10. kiemelttől - ő volt az, aki változtatásra kényszerítette az ellenfelét, ő állt közelebb a saját játékához, ő bizonyult érettebbnek fejben. Ez pedig iszonyú nehéz egy olyan brutális ütésekkel rendelkező játékos ellen, mint amilyen Rublev.

medvedev-thiem-min.jpgFotó: Europress/AFP

Djokovic visszaléptetése óta folyamatosan arról beszélünk, melyik fiatal nyerheti meg pályafutása első Grand Slam-címét, és vajon ha (amikor?) ez megtörténik, az elindít-e hasonló változásokat, mint amikor legutóbb előfordult a férfi tenisszel, hogy egy GS-tornán már a negyeddöntő előtt elfogytak a korábbi bajnokok. Aki esetleg lemaradt volna: 2003-at írtunk, és egy bizonyos Roger Federer lépett a Wimbledonban megüresedő űr helyére, megalapozva ezzel egy fél évtizednyi totális dominanciát.

A kérdés azért is felettébb izgalmas, mert Thiemről és Medvedevről is könnyen el lehet képzelni, hogy épp egy ilyen siker hiányzik ahhoz, hogy első számú erővé váljanak a férfi teniszben. Az osztrák esetében azért, mert egy salakspecialistából Nicolas Massú vezérletével egy sokoldalú és agresszív teniszező vált, az orosz pedig a tavalyi nyár során olyasmit ért el, amit a közelmúltban csak a Nagy Négyestől láthattunk, és a forró fejű tehetségből egy hideg vérű gyilkos vált.

Mindezt persze egy matekszakkörös ábrázatával - ahogyan azt Kálmán Laci kollégám nagyon találóan megfogalmazta.

Mats Wilander szerint az idei US Open azért rettentő módon fontos, mert most fog kiderülni, milyen fából faragták a NextGen krémjét. Eddig ugyanis a nagyok árnyékában voltak, máshogy mérték a sikert, mint most, hogy minden fény rájuk irányul. Sokkal inkább ezen fog múlni ez a meccs, kevésbé azon, hogy korábban mit játszottak egymás ellen (egyébként Thiem vezet 2-1-re), milyen úton jutottak el idáig, vagy hogy milyen idényük volt. Azon, hogy ki ijed meg kevésbé a lehetőségtől, vagy épp ellenkezőleg: kiből hoz ki extrát az esély. (Németh Dániel) 

Hozzászólások