Salakblog - Yevgeny Kafelnikov, aki ellen mindig valami extrát kellett nyújtani
Yevgeny Kafelnikov, aki ellen mindig valami extrát kellett nyújtani
Fotó: Europress/AFP

Yevgeny Kafelnikov, aki ellen mindig valami extrát kellett nyújtani

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/07/22 13:23
Todd Martin, a tenisz Hírességek Csarnoka, valamint a newporti torna igazgatója kifejezetten jól ismeri az idei új férfi tagot, Yevgeny Kafelnikovot. Pályafutásuk során ugyanis ők ketten tíz alkalommal is megmérkőztek egymással, és hétszer az orosz győzött.

Kilenc összecsapásukat vb-n, Grand Slamen vagy ezres tornán játszották, így elmondható, hogy rendre fontos találkozókat vívtak egymással. Martin egyebek mellett arról is beszélt az ATP honlapjának, hogy mekkora kihívás volt a korábbi világelső orosz ellen teniszezni. 

Mi volt számodra a legnehezebb, amikor Yevgeny ellen kellett játszanod?
Ő és Lleyton Hewitt voltak a legjobb ritörnözők, akik ellen valaha pályára léptem. Sokan Andre Agassit is idesorolják, de Yevgeny esetében az volt az extra, hogy ő szinte mindig megbüntette, ha a szerva nem volt elég pontos, vagy épp ráérzett, hova is érkezik az adogatás.

Általában pontosan szerváltam, úgyhogy Yevgeny érdeme, hogy szinte mindig visszajöttek a labdák, néha akár egy kézzel is visszaküzdötte őket, ha nagyon nyújtóznia kellett. Amit vissza lehetett adni, azt ő visszaadta, így azzal, hogy kevesebb ingyen pontot tudtam szerezni ellene, mindig több munkára késztetett.

Mennyire volt frusztráló, hogy rendre nehéz helyzetbe kerültél ellene?
A szervája ellen elég jól ment nekem a játék, de ha olyan adogatása lett volna, mint Pete Samprasnak, akkor legszívesebben sosem akartam volna pályára lépni ellene. Az volt a helyzet a meccseinken, hogy támadnia kellett ellenem, mert ellenkező esetben én támadtam őt. 

kaf2.jpg Fotó: Europress/AFP

Emlékeszem, hogy egyszer láttam egy Davis kupa-meccset, melyet az egyik csapattársam ellen vívott, és ő kifejezetten passzívan teniszezett. Véleményem szerint nem lehet igazán jó teniszt a pályára tenni, ha az ember passzív. Én mindig úgy éreztem, hogy magamhoz kell ragadnom a kezdeményezést. De ez a meccs olyan volt, mint egy bikaviadal, ahol a csapattársam játszotta a bika szerepét, Yevgeny pedig a torreádorét. Nem csinált semmi extrát, egész egyszerűen hagyta, hogy a társam kikapjon. 

Mit gondolsz arról, ahogy a játékát mindig az adott borításhoz tudta igazítani?
Kemény pályán nagyon jól játszott, az pedig természetes volt, hogy nyert Garrost. Mondjuk az, hogy azt a bizonyos döntőt meg tudta nyerni óriási teljesítmény volt a részéről. Akkoriban mindenki hatalmasakat pörgetett, de akkor egy olyan játékost kellett megvernie (Michael Stich), aki nagyon jó volt fonák oldalról, és aki nem pörgetett annyira, mint a spanyolok. Kicsit meglepett, hogy behúzta azt a döntőt, bár az is igaz, hogy akkoriban a Garros is gyorsabb volt. 

Füvön ugyan nem alkotott nagyot, mégsem szívesen játszottam volna ellene azon a borításon. Visszajöttek róla a szervák, kitalálta, hogyan tartsa játékban a labdát, így mindig valami különlegeset kellett nyújtani ellene. 

Visszatérve a Garrosra, Yevgeny ugyanabban az évben egyesben és párosban is győzni tudott, amit azóta sem tudott senki megismételni. Mennyire volt különleges ez a teljesítmény?
Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt valaki megismételje. Egyre inkább specializálódnak a mai játékosok, bár azt gondolom, neki a páros kifejezetten segített. Jobb játékossá vált, rákényszerült arra, hogy röptézzen, így egyre komfortosabban érezte magát a hálónál. 

kaf3.jpg Fotó: Europress/AFP

Milyen érzés, hogy most beiktatásra került valaki, aki ellen olyan sokszor játszottál?
Őszintén szólva, bizonyos szempontból ez az egyik legnehezebb része a munkámnak. Részt kell vennem egy olyan valaki megünneplésében, aki olyan sokszor kivont engem a forgalomból. (nevet)

Komolyra fordítva, ma már örülünk annak, hogy egyáltalán tudunk találkozni, úgyhogy ez egy különleges alkalom volt a számomra. Tavaly Michael Stich, néhány éve Andy Roddick, három éve Marat Safin, most pedig Yevgeny. Ebben az a szép, hogy ismerem ezeket a srácokat, barátok voltunk vagy csak ismerősök, de mindenképpen riválisok. Jó most látni, mennyire megérinti őket ez az elismerés. 

Hozzászólások