
Wimbledon legédesebb tradíciója újragondolva, avagy hová lehet tenni több tonna feleslegessé vált epret?
A járvány miatt idén elmaradt a wimbledoni tenisztorna, ami a teniszezők és a rajongók számára is komoly veszteség. A legendás füves pályás Grand Slam-torna egyik elmaradhatatlan eleme a nézők nagy múltú, kedvenc csemegéje, a tejszínes eper. Felmerül a kérdés, mit csináltak a szervezők a több tonnányi eperrel, amit Wimbledonra szántak.
Wimbledon hagyományainak köszönhetően emelkedik ki a
Grand Slamek közül: a fehér öltözet, az angol királyi család részvétele és a
már legendássá vált esőnapok mellett a közönség kedvenc nassolnivalója, a tejszínes
eper is elengedhetetlen kelléke a tornának. Miután idén a járvány miatt nem
került sor a versenyre, a szervezőknek megoldást kellett találniuk, mit kezdjenek
a kifejezetten erre a célra termesztett nagy mennyiségű gyümölccsel. De honnan
indult a Wimbledon szerves részévé vált finomság története?
A
legendás wimbledoni tejszínes eper története
Az első feljegyzés, mely tejszínes eper
felszolgálásáról tesz említést, a 16. századból származik. A hat feleséget
elfogyasztó Tudor-uralkodó, VIII. Henrik egyik legnagyobb bizalmasa, a talán
még a királynál is nagyobb befolyással bíró, Wolsey bíboros udvarában jelent
meg először a tejszínes eper, mint desszert. Majd a viktoriánus korban az
arisztokrácia teadélutánjainak kedvelt kiegészítőjévé vált, az eperszezon a
brit nyár kezdetét is jelezte egyben. Hogy pontosan miként vált a wimbledoni
torna szerves részévé az édesség, arra nincs egyértelmű válasz. Valószínűleg a
wimbledoni epermánia oka, hogy a verseny pont egybeesik az eperszezonnal, így már
a torna kezdeteitől fogva elérhetővé vált a nézők számára az édes csemege. Később
ez tradícióvá, és a torna szimbólumává vált. Az 1970-es években a cukor mellett
borssal is megfűszerezték a gyümölcsöt, ez a változat azonban ma már nem
kapható. Viszont a fogyasztói igényeket kielégítve, a tejszín helyett vegán
szójakrémmel is kérhetik a nézők a finomságot. Egy adag 10 darab epret
tartalmaz, és 2,5 font, azaz olyan 950 forint az ára.
Fotó: Europress/AFP
A Wimbledonban árusított
epret már 30 éve az ország legismertebb mezőgazdasági területéről, Kent
megyéből, a Hugh Lowe farmról szerzik be. A termelők a legjobb minőségű epreket
küldik a füves Grand Slamre, és a frissességre kiemelten figyelnek. A torna
idején minden reggel fél 6-ig meg kell érkeznie az eperszállítmánynak, a
szervezők gondosan ügyelnek arra, hogy a nézők a legfrissebb gyümölcsöt kapják.
Idén becslések szerint 38 tonna epret adtak volna el, ha megrendezik a tornát.
A tejszínes eper hat
évvel ezelőtt, Andy Murray legendássá vált beszólása után kapott fokozott
figyelmet. Bejárta az internetet az a videó, ahol a játékosokat arról kérdezték,
mivel eszik az epret. A teniszezők tudván, mi a helyes válasz, sorra felelték,
hogy természetesen tejszínnel, Andy Murray azonban nem hazudtolta meg önmagát, és
a kérdező szándékát alaposan félreértve kijelentette, hogy márpedig ő az
ujjaival eszi a finom gyümölcsöt.
Na, de mi
lesz az idei terméssel?
Az elmaradt torna miatt
az idei termést nem tudták Wimbledonban értékesíteni, a szervezők azonban
gondoskodtak róla, hogy az ne vesszen kárba. 26.000 szem epret jótékonysági
céllal, egészségügyi dolgozóknak adományoztak. Kisebb dobozokba csomagolva
juttatták el ezeket a járvány alatt helytálló orvosoknak és ápolóknak. Az eper
egy másik részét pedig szupermarketeknek és kisboltoknak adták el.
In case you were wondering what's happening with our strawberries 🍓🤗#WimbledonRecreatedhttps://t.co/fqiVpBqHmg
— Wimbledon (@Wimbledon) July 2, 2020
Azért arra is figyeltek a
gondos szervezők, hogy a wimbledoni eper legnagyobb rajongóinak idén se kelljen
lemaradniuk kedvenc ízükről. 750 kg epret arra a célra használtak, hogy dzsemet
főzzenek belőle, amit az All England Clubban meg is lehet vásárolni.