Wimbledon legédesebb tradíciója újragondolva, avagy hová lehet tenni több tonna feleslegessé vált epret?

A járvány miatt idén elmaradt a wimbledoni tenisztorna, ami a teniszezők és a rajongók számára is komoly veszteség. A legendás füves pályás Grand Slam-torna egyik elmaradhatatlan eleme a nézők nagy múltú, kedvenc csemegéje, a tejszínes eper. Felmerül a kérdés, mit csináltak a szervezők a több tonnányi eperrel, amit Wimbledonra szántak.

Wimbledon hagyományainak köszönhetően emelkedik ki a Grand Slamek közül: a fehér öltözet, az angol királyi család részvétele és a már legendássá vált esőnapok mellett a közönség kedvenc nassolnivalója, a tejszínes eper is elengedhetetlen kelléke a tornának. Miután idén a járvány miatt nem került sor a versenyre, a szervezőknek megoldást kellett találniuk, mit kezdjenek a kifejezetten erre a célra termesztett nagy mennyiségű gyümölccsel. De honnan indult a Wimbledon szerves részévé vált finomság története?

A legendás wimbledoni tejszínes eper története 

Az első feljegyzés, mely tejszínes eper felszolgálásáról tesz említést, a 16. századból származik. A hat feleséget elfogyasztó Tudor-uralkodó, VIII. Henrik egyik legnagyobb bizalmasa, a talán még a királynál is nagyobb befolyással bíró, Wolsey bíboros udvarában jelent meg először a tejszínes eper, mint desszert. Majd a viktoriánus korban az arisztokrácia teadélutánjainak kedvelt kiegészítőjévé vált, az eperszezon a brit nyár kezdetét is jelezte egyben. Hogy pontosan miként vált a wimbledoni torna szerves részévé az édesség, arra nincs egyértelmű válasz. Valószínűleg a wimbledoni epermánia oka, hogy a verseny pont egybeesik az eperszezonnal, így már a torna kezdeteitől fogva elérhetővé vált a nézők számára az édes csemege. Később ez tradícióvá, és a torna szimbólumává vált. Az 1970-es években a cukor mellett borssal is megfűszerezték a gyümölcsöt, ez a változat azonban ma már nem kapható. Viszont a fogyasztói igényeket kielégítve, a tejszín helyett vegán szójakrémmel is kérhetik a nézők a finomságot. Egy adag 10 darab epret tartalmaz, és 2,5 font, azaz olyan 950 forint az ára.

Fotó: Europress/AFP

A Wimbledonban árusított epret már 30 éve az ország legismertebb mezőgazdasági területéről, Kent megyéből, a Hugh Lowe farmról szerzik be. A termelők a legjobb minőségű epreket küldik a füves Grand Slamre, és a frissességre kiemelten figyelnek. A torna idején minden reggel fél 6-ig meg kell érkeznie az eperszállítmánynak, a szervezők gondosan ügyelnek arra, hogy a nézők a legfrissebb gyümölcsöt kapják. Idén becslések szerint 38 tonna epret adtak volna el, ha megrendezik a tornát.  

A tejszínes eper hat évvel ezelőtt, Andy Murray legendássá vált beszólása után kapott fokozott figyelmet. Bejárta az internetet az a videó, ahol a játékosokat arról kérdezték, mivel eszik az epret. A teniszezők tudván, mi a helyes válasz, sorra felelték, hogy természetesen tejszínnel, Andy Murray azonban nem hazudtolta meg önmagát, és a kérdező szándékát alaposan félreértve kijelentette, hogy márpedig ő az ujjaival eszi a finom gyümölcsöt.

Na, de mi lesz az idei terméssel?

Az elmaradt torna miatt az idei termést nem tudták Wimbledonban értékesíteni, a szervezők azonban gondoskodtak róla, hogy az ne vesszen kárba. 26.000 szem epret jótékonysági céllal, egészségügyi dolgozóknak adományoztak. Kisebb dobozokba csomagolva juttatták el ezeket a járvány alatt helytálló orvosoknak és ápolóknak. Az eper egy másik részét pedig szupermarketeknek és kisboltoknak adták el.

Azért arra is figyeltek a gondos szervezők, hogy a wimbledoni eper legnagyobb rajongóinak idén se kelljen lemaradniuk kedvenc ízükről. 750 kg epret arra a célra használtak, hogy dzsemet főzzenek belőle, amit az All England Clubban meg is lehet vásárolni.