Salakblog - Visszatérők
Visszatérők
Fotó: Europress/getty

Visszatérők

Szántó PetraSzántó Petra
2014/08/04 12:45

Egy sportoló számára kevés jobb érzés van, mint először megízlelni a győzelem ízét. (Ugye, David Goffin?)

Ennél csak az lehet jobb, amikor sokszor érezted már ezt az ízt, de aztán ilyen-olyan okok miatt egy ideig meg voltál fosztva az érzéstől, ám végül újra rád tör.

Na, pont ilyet érezhetett Serena Williams és Svetlana Kuznetsova tegnap.

Persze Serenának azért persze nem tartott olyan sokáig az ínséges időszak, de mivel ő Serena, nyilván ez is hosszú volt. Wimbledonban idő előtt kapott ki Alizé Cornet-tól, majd testvérével a párost is fel kellett adniuk valamilyen rejtélyes betegség miatt. Ezzel eldőlt, hogy ha a világelső nem akar kiugró Grand Slam siker nélkül zárni idén, akkor már csak a US Open maradt.

Nyilván mindenki elő is vette egyből Serenát, kezdődött az évek óta tartó menetrend szerinti temetés és a lecsúszás folyamatának kíméletlen előkészítése a sajtóban.

Ám valahol az is menetrend szerinti, hogy Serena ilyenkor szívja fel magát igazán, és vág vissza a kétkedőknek.

Persze nem egy stanfordi torna megnyeréséből kell következtetéseket levonnunk a keménypályás nyárra vonatkozóan, de a tény, hogy egy kudarc után egyből visszatért, plusz Ivanovicot, Petkovicot és Kerbert is legyőzte (utóbbi ellen a döntő első szettjében 1-5-ről és két szettlabdáról fordított), sokatmondó.

Svetlana Kuznetsova kicsit másfajta felszabadultságot érezhetett magyar idő szerint ma hajnalban Washingtonban. A közvetítés során többször is visszajátszották a tíz évvel ezelőtti US Open győzelmét, amikor 18 éves fogszabályzós kislányként ő maga sem fogta fel, hogy mit ért el. Volt szerencsém élőben látni a 2009-es Roland Garros döntőjét, amikor szintén nem tudott felszabadultan örülni - mivel valahol mindenki elvárta a győzelmet tőle, ráadásul Safina kettőshibát ütött meccslabdánál, így nem volt illendő sírva hemperegni a salakban.

Most viszont - talán életében először - felszabadultan örült egy trófeának. Mert sok mindenen átment az elmúlt négy évben. Sérülések, fél éves kihagyások, visszaesés a világranglistán: mindezt 24 és 28 éves kora között, amikor halomra nyerhette volna magát. A döntő szettben már alig tudott lépni, de 4-4-nél bréklabda hárítása és egy tíz perces maratoni játék után hozta az adogatását a zseniálisan frissen és önbizalommal játszó fiatal Nara Kurumi ellen. Akkor úgy tűnt, hogy a székig nem tudja elvonszolni magát Kuzi, de a gondolat, hogy mekkorát harcolt, olyan erőt adott neki, hogy fogadóként semmire nyerte a következő játékot és emelhette magasba a jobb kezét.

Amire a nehéz évek alatt tetováltatta a következő mondatot: Pain doesn't kill me, I kill the pain. Azaz a fájdalom nem öl meg, én ölöm meg a fájdalmat.

És ez a mondat tökéletes leirata volt az utolsó két játéknak.

Annak a két játéknak, melynek köszönhetően Svetlana Kuznetsova öt nap híján négy év (!) után nyert újra WTA tornát.

Hozzászólások