Salakblog - Vajon mi lehet Fucsovics Marci taktikája?
Vajon mi lehet Fucsovics Marci taktikája?
Fotó: Europress/AFP

Vajon mi lehet Fucsovics Marci taktikája?

Schindler AndrásSchindler András
2019/06/20 10:08
Fucsovics Márton kiesett a queens-i füvespályás tenisztornán, miután az első fordulóban kikapott Feliciano Lopeztől. Természetesen ki lehet kapni a 2017-ben bajnok, a világranglistán jelenleg 113. helyen található 37 éves spanyoltól, de felmerül a kérdés, hogy biztosan a queens-i torna volt-e a legjobb választás az indulásra, és Marci pályafutásának ebben a szakaszában nem a pontgyűjtés lenne a fontosabb megőrizve a biztos ranglista helyezését?

Ez egy elég összetett és bonyolult helyzet. Nézzük meg, hogy miért is.

Azt valószínűleg minden teniszkedvelő tudja, hogy az ATP pontozási rendszere egy 52 hetes ranglistán alapul: amit egy versenyző egy héten pontokban megszerez, azt egy év múlva elveszíti. Vagyis minden teniszező egy év során pontokat véd, ki többet, ki kevesebbet. De az is előfordul, hogy egy héten szinte semmit sem kell védeni. Nevezzük ezt "ablaknak", amit most már a Forma-1-ben jól megtanultunk. Az ablak egy előre átgondolt versenynaptár egyik legfontosabb része egy TOP100-as versenyző életében. Ekkor lehet nagyot előrelépni egy ranglistán, ekkor lehet megalapozni egy több éves periódust egy teniszező karrierjében. Marci első igazán sikeres profi évében 2018-ben, rengeteg ablak volt, hiszen egy évvel korábban viszonylag kevés ATP Tour-szintű versenyen indult. Marcinak ezekre az ablakokra is alapozva lehetett előrelépni a ranglistán a 36. helyre a tavalyi szezon végére.

Érdemes egy pillantást vetni erre a táblázatra, amely Marci szereplését mutatja a queens-i tornáig (25. hét)  bezárólag 2017-2019 között. 

fucsovics-pontok.JPG Fucsovics Márton megszerzett pontjai hetekre lebontva

Az adatokból kivehető, hogy kihasználva az "ablak" időszakokat Marci tavaly 613 pontot gyűjtött be úgy a londoni tornáig, hogy nem kellett semmit védeni (2017-ben azon a héten nem játszott vagy 0 pontot szerzett). Ezzel szemben 234 pontot bukott el úgy, hogy nem foglalkozott azzal, hogy 2017-ben azon a héten mit játszott. Volt még összességében 31 pont, amelyet úgy zsebelt be, hogy elment tornákra hogy megvédje a 2017-es eredményeit (1. hét, 6. hét, 23. hét és 24. hét). Ha matekozunk ez 410 pont előrelépés a ranglistán. Ez azt jelentette, hogy tavaly Wimbledon előtt Marci az 50. volt úgy, hogy 2018 januárjában még a 85. helyezést foglalta el.

Mi a helyzet idén?

Marcira sokkal keményebb feladat várt 2019-ben. Az első hat hónapban 727 pontot kellett védenie. Ehhez viszont már kevés volt az, hogy csak szépen elindulgasson tornákon, itt már komoly tervezésnek kellett a háttérben lenni, hogy sikerüljön TOP40-es játékos maradni. Március végig jól is működött még a gépezet, mivel sikerült kihasználni az "ablak" időszakokat, és az addig megvédendő pontokból (357) pozitívan jött ki (435). Egy szófiai döntőt játszott, míg Rotterdamban, valamint Dubajban egy-egy negyeddöntővel sikerült bepótolni azt, amit a melbourne-i második körös vereséggel elveszett (2018-ban negyedik fordulós volt az Ausztrál Openen). Patika mérlegen minden. A következő állomás a genfi torna pontjainak megvédése volt a salakszezon végére. Itt már nehezebb volt a dolog, mert azért a 2018-as salakszezon már elég jól működött, így hétről-hétre a pontvédés volt a feladat, illetve az, hogy Genfig a lehető legtöbbet teniszezzen össze. A dolog sajnos nem sikerült. A 370 megvédendő salakos pontokból 220 lett. Ezzel Marci a TOP50-ből is kikerült. 

A Roland Garros után elkezdődött a füvespályás szezon (24. héttől). Ez 2017-ben jól indult (122 pont), tavaly viszont Marci megsérült Halléban, így érthetően pontvesztés lett a vége. Ennek is köszönhetően Marci előtt idén egy "ablak" időszak adódott, amely Stuttgartban szépen megalapozott (negyeddöntő), viszont Queensben nem tudta kihasználni a lehetőséget. 

De akkor most picit nézzük meg mi lehetett volna másként. Mi lehetett volna egy másféle versenynaptárral, amely jobban figyelembe veszi a pontokat és Marci képességeihez igazodva akár már Wimbledon előtt pontokat is hozhatott volna. Hozzátenném, hogy ez pontokban lehet hozott volna a konyhára, viszont pénzben nem, és majd erre is kitérek a végén.

Az ATP versenystruktúrája igen jól átlátható: vannak a tour-szintű versenyek, a challengerek és az ITF égisze alatt futó Future-tornák, amelyek ranglista pontokat hoznak. A pontrendszer is ez alapján alakul.

ATP TOUR
Grand Slam :2000 pont
Masters: 1000 pont
ATP Tour: 500 és 250 pontos versenyek
ATP Challenger
125/110/100/90/80 pontos tornák
ITF Future
5 és 3 pontos tornák (2020-tól megszűnik)

Természetesen a leginkább az ATP Tour versenyein lehet begyűjteni a legtöbb pontot, ezért is találták ki ezt a rendszer. Viszont nem menjünk el a mellett, hogy a challenger tornákon akár 100 pont is megszerezhető, amely mondjuk egy 250-es tornán egy elődöntős, vagy döntős eredménnyel azonos! Ezek a pontok mint egy falat kenyér kell nagyon sok bajban lévő játékosnak, akik azért küzdenek, hogy ott maradjanak az élmezőnnyel, és megtartsák a ranglistás helyezésüket. Erre azért is van esélyük, mert egy challenger tornán általában a 200-300. helyezett játékosok indulnak el leginkább, akikkel azért egy Marci-szintű játékos már könnyebben elbánik.

Nézzük meg idén kik nyerték a 125, 110 és 100 pontos challenger versenyeket, amelyből eddig kilenc tornát rendeztek: Daniel Evans, Filip Krajinovic, Kyle Edmund, Lucas Pouille, Matteo Berrettini, Pablo Cuevas, Ricardas Berankis, Taylor Fritz és Pablo Andujar. Ők csak a nyertesek, ha még azt nézzük, hogy a fináléban kik játszottak, akkor előkerül Andey Rublev, Mikhail Kukushkin vagy Viktor Troicki és Balázs Attila neve is. Nem hiszem, hogy be kellett mutatni őket. Számukra egy jól betervezett versenynaptár, egy átgondoltan stratégia része a versenyzés, ahol az egyik legfontosabb, hogy folyamatosan előrelépjenek vagy tartsák a ranglistás helyezésüket, amely a következő 4-5 évben megalapozhatja a megélhetésüket. 

Még egy nevet emeljünk ki: Jordan Thompson. Az ausztrál döntőzött Hertogenbosch-ban a múlt héten, és ő úgy gondolta nem indul el Queensben vagy Halléban, hanem elmegy egy challengerre és első kiemeltként akár még 125 pontot begyűjt a hollandiai döntője mellé. Igaz, végül lábsérülés miatt visszalépett a tornától. 

Ha most Fucsovics Marcit nézzük, akkor ő ilyennel nem foglalkozott. Stuttgart után ment tovább azon az idén már jól bejárt úton, hogy 250-es tornák, 500-as tornák, és ami jön. A történet része, hogy Marci éppen 2017-ben azt a tornát (Ilkley) nyerte meg füvön, amelyet most a Thompson példán hoztam. Lenne esélye Marcinak akár egy ilyen füves tornát is megnyernie, ahol lehet gyengébb képességű játékosok indulnak, viszont nem 0 pont a vége, hanem akár 100. Marci nem ezt választotta. Félreértés ne essék, Marci is tudott volna Queensben 100 pont körül szerezni, de az az eredményekből látszik, hogy a TOP30 mezőnynek csak a 20%-át tudja megverni, míg egy challengeren akár a 80%-át is! És nem mindegy Wimbledon előtt 5 meccset játszik felkészülés gyanánt, vagy tízet. És itt nem arról van szó, hogy pihenéssel vagy csak kemény edzéssel jobban megy a játék.

De nézzük megy egy másik oldalát is a dolognak: a PÉNZ

Azt mindenki tudja, hogy a legnagyobb "lóvét" az ATP Tour versenyein osztják. Itt fizetik a játékos szállását, kajáját, és megvan minden, ami kell. A pénzdíjak ott kezdődnek kis túlzással, mint ahol a challenger torna győztesének járó díjazás. Szóval ha nagyot akarsz kaszálni, ebben kell részt venni. Igen, de jó lenne minél hosszabb ideig, és ehhez lehet taktikusnak is kellene lenni, és nem ellőni az összes puskaport az elején.

Marci idei bevétele pénzdíjakból 577 ezer dollár. Ez teljesen elérhető adat, nincs mit kifecsegni. Ezt Marci 33 mérkőzéssel gyűjtötte, amelyből 17-et megnyert 16-ot elvesztett (a queens-i torna előtt). Játszott egy szófiai döntőt, és jó pár negyeddöntőt. Fantasztikus eredmény.

De most jön az érdekes dolog. Az így megszerzett bevétel 22%-a  - 126 ezer dollár, amely most a queens-i torna után még gyarapszik is - úgy került Marcihoz, hogy nem kellett meccset nyernie, mert az első fordulóban már kiesett. Ezt nevezhetjük "rajtpénznek" is. Nem kell mondani több tízmillió forintról van szó. Csak említés okán, ehhez 8-10 challenger tornát kell megnyerni! 

Tehát: ranglista pontok vagy pénz? Ez működhet közösen is. A TOP20-as játékosok nagyszerűen megélnek ebből, viszont egy TOP50-es játékosnak ennél taktikusabban kell gondolkoznia, mert könnyen az lehet a vége, hogy a "rajtpénz" is elapad, és a többi bevétel is kevesebb lesz. Jöhetnek a selejtezők és ismét a challengerek, mert nem marad más.

Összegzésként elmondható, hogy nincs abban semmi szakmaiatlanság, hogy a tour versenyek helyett taktikusan egy-egy challenger torna is bekerül Marci versenynaptárába, mert az látszik ez a jobb játékosoknál is jól működik. A versenynaptár kialakításánál, a pontok tervezésénél ez is egy fontos szempont lehetne, a kérdés, hogy Fucsovics Marci és csapata milyen utat követ, amely akár a következő 4-5 évben jól kifizetődő lesz. 


Hozzászólások