Salakblog - The Championship - Feledik nap
The Championship - Feledik nap
Fotó: Europress/Getty

The Championship - Feledik nap

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/06/23 18:41
  • Sam Stosur, Sloane Stevens és Fernando Verdasco búcsúzott eddig a kiemeltek közül

  • Stosur wimbledoni vesszőfutása folyatódott, még sosem élte túl a harmadik fordulót

  • Stephens Kirilenkotól kapott ki szettlabda/ziccerről

  • Verdascot az a Marinko Matosevic verte, aki első wimbledoni győzelmét aratta

  • Az Ausztrál Open győztes Li Na félmeztelenül pózolt egy mellrák ellenes kampányban (via)

  • Roger Federer felsértette a kezét miközben a gyerekeivel játszott (via)

  • 78 esztendő után ismételten brit teniszező játszotta a nyitómeccset

  • Ahol két és fél szettet kellett várni az első szerva-röptére

Amikor Novak Djokovic hálóba ütötte azt a fonákot tavaly a döntőben, akkor nem csak az dőlt el, hogy "after 77 fu..ing years" (utóbbi idézet: szinte minden brit szájából) végre valaki közülük megnyerte A Bajnokságot; hanem az is, hogy 78 esztendő után végre a nyitómeccset is visszakapják. Hiszen mint olyan sok mindent, így ezt is a hagyományok döntik el Wimbledonban. A férfi egyes címvédője, a következő esztendő első játéknapján, délután 1 órakor kisétál a centerpályára és megnyitja a Championship-et.

Hacsak nem esik.  Olyankor ugyanis egy picit később.

De a centerpályán senki nem edzhet előtte - nem úgy mint a többi Slamen - itt nem fordulhat elő az, mint idén a Garroson, hogy egy Nadal a Lenglen-en kezdjen. Itt már az is eldőlt tavaly, hogy ki lesz a nyitómeccs bírája, tudniillik mindig az vezeti, akié az előző évi döntő volt. Úgy tűnik azonban, hogy a britek nem csak ilyen dolgokban ragaszkodnak a hagyományokhoz. Akkor sem tágítanak, ha ezzel az egyetemes újságírás történetének leghülyébb kérdését kénytelenek megfogalmazni.

Pedig azért valljuk be ott azért erős a mezőny. Andy Murray sajtótájékoztatója ugyanúgy kezdődött tegnap, ugyanazzal a kérdéssel mint a korábbi években bármikor:

Milyen érzés, hogy egy nemzet terhét cipeled a válladon?

Andytől egy wow-ra futotta, de még lehet, hogy ez volt a legintelligensebb válasz, ami erre a kérdésféleségre érkezhetett. Azok után, hogy tényleg egy teljes karrieren keresztül cígölt olyan terhet, melyet a világ legeslegnagyobb sportolói közül is csak kevesen. És valahogy - nagyon nem könnyen - de le tudta dobni ezt a terhet. És nem csak a teher kisebb részét azzal, hogy Grand Slamet nyert, hanem a teljeset azzal, hogy Wimbledonban is. Arra azonban, úgy tűnik, mindez nem volt elég, hogy ezektől a végtelen hülye kérdésektől megszabaduljon. Amiknek már akkor sem volt értelme, amikor még cipelte annak a nemzetnek azt a, kétségtelen, jelentős terhét. Pedig megpróbált ám Andy mindent. Leszerződtette Amelie Mouresmot például, nem sokkal ezelőtt, némi pikírtséggel tán azért, hogy majd inkább erről beszélnek a népek, de ez se jött be teljesen.

Mert már kétségtelenül sokan beszélnek erről, és beszélünk mindjárt mi is, de azért a hülye kérdés az ott maradt.

Sokan mondják, hogy a döntés valójában nem is Andyé, hanem a mamájáé, aki nagyon jóban van Amelievel, ám ezzel az információval kívülállóként azért nehéz mit kezdeni. Ez az a része azt hiszem a történetnek amit sosem fogunk megtudni. Azt tudjuk, hogy Djokovic legalábbis érdekesnek nevezte a döntést, Gulbis pedig üdvözölte, hogy igenis legyen egyre több női edző a férfiak mellett, a maga részéről alig várja, hogy néhányan a "csinosabbjából" befejezzék és edzőnek álljanak, mert akkor vált rögvest. Gulbis Európának erről a feléről jön, ahol ezek a tréfák megszokottnak mondhatók, a kulturális különbségek azonban tapinthatóak a kérdésben, ha jól figyelünk. Murray például elmondta, hogy könnyen előfordulhat, hogy nem lesz ez egy igazán gyümölcsöző együttműködés, hiszen azt ilyenkor még sosem lehet tudni, egy dologban azért biztos: ha a dolog nem működik, akkor az nem ezért lesz, mert ő férfi, Amelie meg nem.

Mindenesetre azért két dolgot semmiképp ne feledjünk. Az egyik, hogy Mauresmo maga is Wimbledoni bajnok, illetve, hogy tavaly Marion Bartoli sikeréből is kivette a részét.

Murray ma mindenesetre könnyedén győzött, háromban verte azt a belga Goffint, aki lassan pályázhat a minden idők legpechesebb teniszezője címre, hiszen az elmúlt hét Grand Slam tornán csak olyan játékost kapott az első fordulóban, aki volt már a világranglistán legalább 13-ik. És mint ahogyan ezeken a meccseken szinte mindig, a pici belga szépen helytállt, ámde megszorongatni nem tudta Murrayt. Aki esetében mindenki címvédésről beszél, pedig nem egészen egy évvel a hátműtétje után aligha ez a legfontosabb kérdés. Hanem talán az, hogy miként reagál a skót arra a helyzetre ami csak igen keveseknek adatik meg.

Mert ugye azt szokták mondani, hogy a címet sokkal nehezebb megvédeni, mint megszerezni.

És ez a mondat az, ami Andrew Barron Murray esetében biztosan nincs így.

Azért Barron.

Hozzászólások