Salakblog - Tékozló játékosok vagy önmagukat kereső fiatalok? A tenisz elvesztegetett tehetségei
Tékozló játékosok vagy önmagukat kereső fiatalok? A tenisz elvesztegetett tehetségei
Fotó: Europress/AFP

Tékozló játékosok vagy önmagukat kereső fiatalok? A tenisz elvesztegetett tehetségei

HosszabbitásHosszabbitás
2019/07/25 12:51
Bőven akadnak teniszezők, akik istenadta tehetségük ellenére, nem megfelelő hozzáállásuk miatt nem tudják kihozni pályafutásukból a maximumot. Nick Kyrgios, Bernard Tomic, Eugenie Bouchard csak néhány példa, hogyan lehet elvesztegetni a tehetséget. De miként vélekednek ezen játékosok saját pályafutásukról? A tenisz a fontosabb, vagy az, hogy jól érezzék magukat?

A teniszezőket természetesen eredményeik alapján értékeljük, így különösen sok kritikát kapnak azon tehetséges játékosok, akik a folyamatos kemény munka és profi hozzáállás helyett lazábban veszik a teniszt, s sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek egyéb tevékenységeikre, esetleg a szórakozásra. Érdemes közelebbről is megvizsgálni, miért fordulhat elő, hogy óriási tehetséggel bíró játékosok nem képesek a teniszsikerekhez szükséges hozzáállással készülni.

Nick Kyrgios és Bernard Tomic a leggyakrabban említett példák, hogyan lehet a tehetséget elpazarolni. Hiába rendelkeznek fantasztikus képességekkel, munkamorálban és viselkedésben messze elmaradnak az élmezőnytől.

Tomic esetében leginkább a pénz a motiváló tényező. Az ausztrál többször kijelentette, keresett már annyit, hogy felesleges legyen számára még több áldozatot fektetni a teniszbe, unalmasnak találja, minden tornán kihozni magából a legjobbat. Tomic zűrös családi hátterét és botrányait figyelmen kívül hagyva, el kell ismernünk, a 26 éves ausztrál valóban megkeres annyit, ami elég ahhoz, hogy magas életszínvonalat biztosítson magának és környezetének. Tomic hozzáállása semmiképp sem szimpatikus, azonban meg kell jegyeznünk, hogy egyéb sportágakban, mint például a labdarúgás, egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a sportoló az anyagiakat a minőség fölé helyezi. Tomic milliókat keres egy olyan hivatással, amit nem élvez, s saját bevallása szerint igazából soha sem szeretett. A mindennapi, sporton kívüli életben is egyre jellemzőbb tendencia, hogy a pénz döntő faktort játszik a karrierválasztásban. Talán Tomic esetében is erről a jelenségről beszélhetünk. 

000_1I80W7.jpg Fotó: Europress/AFP

Ebből a szempontból kifejezetten ésszerűnek tűnhetett a wimbledoni szervezők szankciója, melynek következtében komolytalan játék miatt megvonták Tomic idei wimbledoni pénzdíját. Az ausztrál kevesebb, mint egy óra alatt 6:2, 6:1, 6:4-re veszítette el első fordulós mérkőzését Tsonga ellen. Tomic visszaesőnek számít ebben a tekintetben, nem első alkalommal fordult elő, hogy nem vette komolyan az adott találkozót, és látványosan lézengett csak a pályán. Ha Tomic egy jól fizető, unalmas állásként tekint a teniszre, akkor érthető, hogy a gyenge teljesítményért fizetésmegvonás jár, ahogy ez a munka világában is így történik.

Kyrgios esetében sokkal bonyolultabb a helyzet. Az utóbbi időben leginkább Djokovicot és Nadalt támadó nyilatkozataival előtérbe kerülő ausztrál ugyanis még nem mondott le teljesen teniszkarrierjéről, egy-egy nagyobb mérkőzésre felszívja magát, s Tomiccsal ellentétben ritkán látjuk a pályán lézengeni, inkább viselkedésével borzolja a kedélyeket. Ha Kyrgios pályán mutatott és azon kívüli felvállalhatatlan magatartását kivesszük a történetből, felmerül a kérdés, miért ne tehetné meg, hogy kisebb intenzitással élje meg pályafutását, mint a világ legjobbjai? Főleg ha azt nézzük, hogy még így képes megszorongatni a legnagyobbakat, s eredményei is messze felülmúlják Tomicét. 

000_1IA04I.jpg Fotó: Europress/AFP

Néha úgy tűnik, Kyrgios maga sem tudja eldönteni, szereti-e a teniszt vagy sem. Az biztos, hogy egyáltalán nem tiszteli a sportágat, ugyanakkor elszakadni sem tud tőle, s Tomiccsal ellentétben nála talán nem a pénz az egyetlen motiváló tényező. Kyrgios a huszonévesek összes gyerekes tulajdonságát bemutatja a pályán és azon kívül is. Videójátékozik a vizsga előtti napon, munka helyett kosárlabdával szórakoztatja magát, majd szemtelenül beszólogat mindenkinek, aki kritizálni meri őt. Kyrgiostól, mint a sportolóktól úgy általában, elvárjuk, hogy példaképként viselkedjen, pedig ő egyáltalán nem alkalmas erre a szerepre. Talán segítené az ausztrált, ha a teniszvilág nem támasztana felé elvárásokat, s figyelmen kívül hagyná cirkuszait, elfogadná, hogy Kyrgios maximum a korral nőheti ki gyerekes attitűdjeit.

Érthető persze a teniszrajongók reakciója is, hiszen a másik nézőpont szerint Kyrgios munkaköri leírásába az is beletartozik, hogy a kilátogató, illetve a TV előtt ülő nézőket „szórakoztassa”, ne pedig bosszantsa pályán mutatott teljesítményével. Ha az ATP Tourt egy nagy irodaként vesszük, akkor Kyrgios egyértelműen az a beosztott, aki nem követi főnöke utasításait, sőt rendre konfliktusba keveredik vele, munkáját csak akkor végzi el, ha kedve van hozzá, néha be sem megy dolgozni (lásd idei Roland Garros), máskor minősíthetetlenül viselkedik munkahelyén. Az ilyen kollégát aligha jelölnénk az év dolgozója díjra!

Nyilatkozatai alapján Kyrgios tisztában van vele, hogy az igazi sikerekhez több munkára, s profibb mentalitásra lenne szüksége.  Az ausztrál szavaival élve azonban mégsem képes arra, hogy mindent feláldozva, éjjel-nappal egy Grand Slam-győzelemért dolgozzon. „Végül is ez csak tenisz. Tényleg olyan fontos ez?”- tette fel a kérdést Kyrgios. Szavai joggal okozhatnak felháborodást, másik szemszögből nézve azonban a korábbi top15-ös teniszező az olimpia atyja, Coubertin báró alapgondolatait követi, miszerint nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel, a tenisz is csak egy játék, s nem az egész élet.

Eugenie Bouchard esete szintén jól jellemzi, hogyan tűnik fel, majd veszik el egy fiatal, tehetséges játékos az élmezőnyben. A kanadai 2014-ben, mindössze 20 évesen wimbledoni döntőt játszhatott, valamint az Australian Open és a Roland Garros elődöntőjébe is beverekedte magát, a világranglistán pedig egészen az ötödik helyig jutott. A jövő nagy bajnokának kikiáltott teniszezőt többek között csinos külsejének köszönhetően erősen felkapta a média, a szurkolók egyenesen „hadseregbe” rendeződtek, s Genie Army néven bíztatták kedvencüket. A csillogás mellett azonban az elvárások is rendkívül magasra nőttek a kanadaival szemben. A még mindig csak 25 éves teniszező jelenleg 114. helyen áll a világranglistán, s igazán nagy eredményt évek óta nem láttunk tőle.

000_1I7802.jpg Fotó: Europress/AFP

Gyengébb formája mellett meglehetősen sok kritikát kap a közösségi médiában mutatott túlzott aktivitásáért, amelyek elveszik a fókuszt a teniszről. Bouchard általában meglehetősen nyugodtan válaszol a kritikákra, kiemelve, nem csak abból áll az élete, amit kiposztol. Felmerül a kérdés, a 21. században, amikor „Instagram-influencerek” nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint olimpiai bajnok sportolók, miért is olyan meglepő, hogy a több tízezer követővel rendelkező fiatal lány úgy döntött, a tenisz mellett a közösségi médiákban is megpróbál érvényesülni.

Kritikusai szerint a gyakori szelfik és bikinis fotók nagy szerepet játszanak abban, hogy Bouchard ennyire hátra csúszott a ranglistán. A kanadai teniszező azonban igyekszik hangsúlyozni, Instagram-posztjai nem tükrözik a valóságot, a képek alapján nem látszik, hogy ő naponta hat órát kőkemény edzéssel tölt el.

„Mondhatják és gondolhatják is rólam az emberek, hogy nem fordítok elég időt az edzésre, ugyanakkor úgy vagyok vele, ti 24 órát dolgoztok? Napi hat órát edzem, utána elmegyek megnézni egy filmet, persze, hogy a filmről posztolok, hiszen az a napom legérdekesebb része, miután életem minden egyes napján teniszezem és edzem.”nyilatkozta korábban Bouchard.

Szintén érdekes a talán kevésbé ismert teniszezőnő, Carina Witthoeft története. Ha bárki hiányolná a korábbi top50-es játékost a mezőnyből, egy darabig ne is keresse! A mindössze 24 éves német ugyanis éppen „szünetet tart”. Witthoeft főleg hazájában kapott jelentős kritikát, amiért így elvesztegeti tehetségét. Ő azonban arról beszélt, hogy már nem bírta tovább a folyamatos nyomást, belefáradt, hogy minden héten repülőre száll, beköltözik egy új szállodába, s a riválisokkal reggelizik. Ahogyan Witthoeft fogalmaz: „Folyamatosan olyan emberekkel vagy körülvéve, akik ki nem állhatnak téged, állandóan érzed ezt a negatív energiát.”

000_18P3R8.jpg Fotó: Europress/AFP

A különböző sérülésekkel is küszködő játékos a monoton edzések helyett kirándulgat, síelni megy, s olyan tevékenységeket folytat, amelyet kortársai is tesznek. A tenisz mellett erősen foglalkoztatja a divat, így nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövőben szívesen foglalkozna divattervezéssel. Kiemeli, ez az ő élete, s saját magának kell eldöntenie, hogy a fontossági sorrendben hányadik helyre teszi a teniszt.

Többféle oka lehet, amiért egy tehetséges játékos nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Sokszor azonban ezen teniszezők kevésbé csalódottak, mint mondjuk szurkolóik vagy kritikusaik. A tehetségüket elvesztegető játékosok ráadásul arra is rávilágítanak, mekkora teljesítményt hajtanak végre a top 10-es helyezésüket éveken át stabilan őrző teniszezők. 

Szöveg: Wojciechowski Patrícia


Hozzászólások