Salakblog - Szürke kisegér ütős sztorikkal
Szürke kisegér ütős sztorikkal
Fotó: Europress/getty

Szürke kisegér ütős sztorikkal

Szántó PetraSzántó Petra
2014/10/31 16:45

Be kell vallanom őszintén, korábban nem szerettem Tommy Robredót. A világon semmi bajom nem volt vele, csak egyszerűen nem volt miért szeretnem. Egy szívós, de ipari teniszezőnek tartottam, aki szürke kisegér módjára lavírozgatott az ATP Touron, hol több, hol kevesebb sikerrel, maradandó emléket nem hagyva magáról annak ellenére sem, hogy éveken át stabil top 10-es volt és játszott nem kevés Grand Slam negyeddöntőt.

Aztán eltűnt 2012-ben lábsérülés miatt, és szinte el is felejtettük.

Most már tudom, korlátolt dolog így tekinteni egy sportolóra, még akkor is, ha ez nem szándékos, hanem ösztönös érzés. Nem szerethetsz mindenkit, nem foghat meg mindenki a személyes történetével, emlékezetes mérkőzéseivel vagy nyálcsorgatóan jó felsőtestével. (Jó, hát van ilyen is, na.)

Természetes, hogy mindenki szemében vannak szürke kisegerek.

De azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy amikor a 2013-as Roland Garroson megnyert három egymást követő mérkőzést 0-2-es hátrányból (Monfils ellen négy meccslabdát hárítva!), minden megváltozott vele kapcsolatban. Hirtelen hős lett, igazi teniszhős, akire mindenki emlékezni fog.

Wimbledonban a későbbi bajnok Murraytől kapott ki, majd a US Openen 11. próbálkozásra legyőzte Federert és életében először bejutott a nyolc közé New Yorkban.

Persze az a három megfordított párizsi meccs valahol később visszanyalt, ez várható is volt. Merthogy Robredónak nem csak pozitívan hősies, hanem negatívan hősies történetei is akadtak, kettő ezek közül idén ősszel.

2014-ben Robredo három döntőt játszott, mindhármat elveszítette. Az utolsó kettőt egy hónapon belül játszotta Shenzenben és Valenciában. Mindkétszer Andy Murray volt az ellenfele, és Murraytől ki lehet kapni, nem is ezzel volt a probléma. Hanem azzal, hogy mindkét fináléban öt-öt azaz összesen tíz(!) meccslabdája volt. Belegondolni is fájdalmas, mit érezhetett Shenzenben, azt meg végképp elképzelni sem lehet, hogy mit érezhetett a valenciai döntő szett tie-break után. Bár sejtelmeink lehetnek, miután két középső ujjal várta Murrayt a hálónál… :D

Valencia Open 500 - Day Seven

Nem találtam arra vonatkozó statisztikát, hogy ki az a teniszező, akinek a legtöbb mérkőzéslabdája volt tornadöntőben és mégsem nyert, de hogy Robredo előkelő helyen áll ezen a listán, az egészen biztos.

Szürke kisegérhez nem méltó történetei voltak tehát az elmúlt két évben, jók is, rosszak is. 32 éves, top 20-as és még mindig szívós.

Csendes jótett lélek, hiszen alapítványán keresztül fizikailag sérült emberek sportolási lehetőségeit támogatja, évente rendez tolószékes tenisztornát, idén pedig egyik elhunyt barátja emlékre szervezett ITF2-es versenyt.

Mióta már nem szürke kisegérként tekintek Tommy Robredóra, a játékát is sokkal jobban élvezem és értékelem. Rájöttem, hogy kevés okosabb teniszező létezik nála, és úgy lát a pályán, ahogy a legnagyobbak sem. Ahogy megverte a másfél szetten át zabolátlanul hibátlan teniszt játszó Kyrgiost a US Openen, az maga volt az észtenisz legmagasabb szintje.

Már csak egy dolog kellene: beverni azt a fránya meccslabdát a döntőben.

(Fotó: Europress/getty)

 

Hozzászólások