Salakblog - Sztorik a tenisz másik oldaláról: Az alsópolcos profik gyilkos világában tengődni 556. helyezettként
Sztorik a tenisz másik oldaláról: Az alsópolcos profik gyilkos világában tengődni 556. helyezettként
Fotó: Europress/AFP

Sztorik a tenisz másik oldaláról: Az alsópolcos profik gyilkos világában tengődni 556. helyezettként

Szántó PetraSzántó Petra
2019/09/14 11:05
Marina Yudanov a női világranglista 556. helyezett teniszezője. A szinte lényegtelennek tűnő statisztikai adat mögött figyelemre méltó történet bújik meg.


2017. elején az akkor 27 éves Marina Yudanov évi 34 ezer eurós fizetéssel járó mérnöki állással rendelkezett otthon, Svédországban, a Volvo cégnél. Anyagilag biztos, megalapozott élete volt a mindig nyüzsgő Göteborg városában.
Mégis hiányzott valami az életéből. 

Ekkor gondolt egyet, és belevetette magát a napi szinten küszködő alsópolcos profi teniszezők gyilkos világába, arra az egyszerű, de megválaszolhatatlan kérdésre keresve a választ, hogy mi lett volna, ha.  

A komoly lelki erőpróbának számító kalandot saját maga finanszírozza, mindent beleadva a teniszpályán, és mindent összekuporgatva azon kívül. Egésznapos autózás a drága repülőjegy helyett, olcsó apartman a szállodai szoba helyett, néha megosztva azzal a játékossal, aki ellen másnap ki kell állni játszani.

„Nem akarom, hogy nyávogásnak vagy panaszkodásnak tűnjön bármi is, amit mondok. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy megtehetem mindezt, de borzasztó nehéz.”
Ez Marina Yudanov története, távol a dollármilliókban dúskáló éljátékosok fényes világától.
Marina naplója, 2019. április 

Miután hétfőn kikaptam az oszakai tenisztorna selejtezőjének utolsó fordulójában, felhasználtam a repülőjegyem átfoglalhatósági opcióját, amiért persze külön fizettem. Így előre hoztam a hazautazásom időpontját vasárnapról csütörtökre. 

Kedden azonban a sors közbeszólt. Szerencsés vesztesként felkerültem a főtáblára, mivel egy játékos sérülés miatt visszalépett. Aztán megnyertem az első meccsemet egy nálam 300 hellyel előrébb álló lány ellen, és úgy volt, hogy játszanom kell csütörtökön, azon a napon, amire a frissen átfoglalt repülőjegyem szólt. 

A verseny helyszíne több mint három órányira volt a tokiói repülőtértől. Mi lesz, ha túl hosszúra nyúlik a meccsem? Valószínűleg lekésem a gépemet. Mi lesz, ha nyerek? Akkor biztosan lekésem a gépemet. Az új repülőjegy több mint 600 euróba kerülne, ami nagyon fájna. 

A meccs végül nagyon hosszú lett. Három szettben kaptam ki, majd pedig elindultam életem legőrültebb utazására: zuhanyozás nélkül hagytam ott a versenyt, végig loholtam a taxi-vonat-vonat-repülő-repülő utat, majd több mint 24 órával később még mindig ugyanabban a tenisz szoknyában és felsőben landoltam a fagyközeli Koppenhágában, Dániában. Onnan már csak egy 4 órás vonatút várt rám hazáig.

Ha akár csak három perccel tovább tartott volna a meccsem, lekésem a gépem, és ott ragadtam volna a tokiói reptéren.   

_108772684_yudanov_april.jpg Fotó: Marina Yudakov

Mégis hogyan jutott el idáig Marina? 

Yudanov tinédzser korában korosztályos bajnok volt Svédországban, ám az ígéretes junior karrier fénye hamar kialudt, amikor az iskolai kötelezettségek, a serdülőkor és a sportolói pályafutás háromszoros nyomása összetörte.

„Korosztályomban éljátékosnak számítottam a junioroknál, 16 évesen 250. voltam a ranglistán. De akkoriban túl sok volt nekem mindez. Tinédzserként lázadó típus voltam, olyan emberekkel lógtam, akik nem voltak rám jó hatással. Cigiztem, ittam, és idősebb srácokkal kavartam. Utáltam a tenisszel járó kötelezettségeket és 18 évesen abbahagytam az egészet.”

A következő hat évben Marina Yudanov egyszer sem vett teniszütőt a kezébe. Később azonban mindig visszakopogtatott az életébe a tenisz: először egy barátja ütőpartnere lett, aztán kísérleti jelleggel elindult országos versenyeken. Majd 27 évesen fogta magát és beadta felmondását a munkahelyén.

„Remek munkám volt, sokáig jutottam a ranglétrán, jó fizetéssel. De minden nap csak arra tudtam gondolni, hogy ki akarok menni a pályára és versenyezni akarok. Minden hajnalban felkeltem 5-kor, hogy erőnléti edzést végezzek, aztán munka után egyből mentem teniszezni. A létezésemet töltötte be a versenyzés szenvedélyének üldözése. A munkatársaim azt mondták, hogy jó döntést hoztam, és kövessem az álmaimat, de a szívük mélyén biztos azt gondolták, hogy mégis mi a francot csinál ez a lány, hogy kilép az állásából, és arra költi a megtakarított pénzét, hogy körbeutazza a világot és teniszezzen?”

Márpedig az elején elkerülhetetlen, hogy az ember ilyen helyzetben minden pénzét elköltse.

2017. nyarán Marina Yudanov világranglistás helyezés nélküli szabadúszó fejvadász volt. 

Teniszkarriert úgy lehet a nulláról kezdeni, hogy az ember elkezdi keresni az icinyke-picinyke pénzdíjjal és néhány ranglista ponttal kecsegtető kisebb tornákat, amiken keresztül kell rágnia magát, hogy aztán később lehetőséget kapjon az eggyel magasabb kategóriájú tornákra való bejutásra, majd jó esetben szépen lassan eljut odáig, hogy a teniszből meg tud élni.

Yudanov saját és családja 20 ezer eurós megtakarításával indult el az úton, ez az alap segíti az utazás, a szállás és a felszerelés költségeinek fedezését. Karrierjében tulajdonképpen minden egyes döntés egy befektetés. Fogalmazhatunk úgy is, hogy minden döntés egy fogadás: vajon tud-e annyi pontot és pénzdíjat összeszedni egy-egy tornán, amivel tartani tudja a költségvetést?

_108772685_marina_2.jpg Fotó: Marina Yudanov

Ha egyszer beesne egy nagyobb pénzösszeg, az egyetlen komolyabb beruházás, amire költene, egy lakókocsi lenne, amivel utazhatna a versenyekre, és megoldaná a szállás kérdését is. Egy olyan lakókocsi, amivel a korábbi top 100-as német teniszező, Dustin Brown is utazott fiatalabb éveiben, amikor még kisebb tornákon játszott szerte Európában.  

„Nagyon alapos csikicsuki összerakni a versenytervet. Mindig ellenőrizni kell, hogy az adott torna mekkora pénzdíjat kínál, hány ranglista pontot lehet vele gyűjteni, és hogy a ranglistás helyezésem segít-e bejutni. Ha egy adott héten kevés tornát rendeznek világszerte, akkor messzebb kell utazni, mert a mezőny is erősebb. Ha messzebb kell menni, érdemes-e repülőjegybe fektetni? Tudok-e előbb utazni néhány nappal, hogy az időeltolódás okozta gondokat elkerüljem, vagy az már túl drága? Van-e másik játékos, akivel együtt tudok utazni, hogy megoszthassuk a szállás és étkezés költségeit, és akivel együtt tudok edzeni? Az egész egy nagy sakkjátszma.”
Marina naplója 

Vannak koedukált tornák, ahol a fiúk és a lányok együtt játszanak. A sok tinédzser pályakezdő teniszezővel együtt igazi osztálykirándulós hangulat alakul ki ezeken a versenyeken. Számukra ezek az utazások új, izgalmas élmények, a hormonok tombolnak, komoly a szexuális feszültség, és azért is hívogatóbb a dolog nekik, mert a szülők otthon maradtak.

Normális esetben ez úgy működik, hogy ha egyedül utazol, a versenyszervezők elszállásolnak egy másik, a tornára benevezett lánnyal együtt. Sokszor kerültem egy szobába olyannal, aki ellen másnap játszanom kellett. Nem olyan rossz dolog ez, hiszen legalább ő is ugyanúgy fel akar készülni, és ki akarja pihenni magát. 

Az már egy másik történet, amikor a szobatársad kiesik a tornán. A repülőjegye napokkal későbbre szól, ő pedig ott marad mindenféle meccs nélkül az all-inclusive szállodában, egy halom kigyúrt, külföldi sráccal, akiket valószínűleg soha nem lát újra. Ki róná fel neki, hogy ilyenkor kicsit ki akarja ereszteni a gőzt? 

Szóval igen – és ez megtörtént számtalanszor –, fiatal szobatársad gyakran elmegy bulizni, összeszed egy srácot, majd az éjszaka közepén ér haza valakivel, így lőttek a zavartalan álmodnak és a friss ébredésnek korán reggel, akkor is, ha meccsed van. Az élet bizony a profi teniszezőknél is zajlik, és olyan, amilyen. 

Ahhoz képest, hogy a wimbledoni főtábla első fordulójának kiesői 45 ezer fonttal mennek haza, Marina Yudanov elhanyagolható pénzösszegekért versenyez. Májusban megnyert a svédországi Verberg városában egy kisebb tornát, amiért kicsit kevesebb mint 2000 fontot kapott.

Ez egy olyan karrier, ami egyetlen rosszabb nyeretlenségi sorozatra vagy egy sérülésre van attól, hogy teljes anyagi csődbe és kudarcba fulladjon, így a kockázat és a tét mértéke az eget karcolja. Minden mérkőzés a jövőt eldöntő minidráma, amit többnyire a világon senki nem lát.

„Emlékszem, egyszer Tunéziában játszottam, és a meccsem alatt észrevettem, hogy néhányan a pálya köré gyűlnek a torna szervezői közül. Gondoltam, biztos tetszik nekik a játék színvonala. Aztán rájöttem, hogy mi játsszuk az utolsó meccset, ők pedig csak arra várnak, hogy befejezzük, és végre bezárhassák a pályát.”

Egy ilyen pályafutás során a teniszezőknek gyakran kell szembesülniük vállalhatatlan borítású pályákkal és egyszemű vonalbírókkal.

„Egyszer Egyiptomban a világ legrosszabbul fenntartott salakpályáján kellett játszanom. Bokakitörősen veszélyes volt, és 40 fokban is folytatnunk kellett a meccseket. Az egyik lány hanyatt esett, beütötte a fejét és elájult, úgyhogy kórházba kellett szállítani. Kemény volt.”

Marina-Yudanov-GLTK.jpg Fotó: ITF Tennis

Az alacsonyabb rendű tornákon természetesen nem ugyanaz a bánásmód a játékosokkal, mint amit ATP és WTA versenyeken megszoktunk.

„A kisebb tornák selejtezőiben nincsen vonalbíró, a játékosok maguk bíráskodnak, és ezt bizony sokan ki is használják. Nagyon nagy a tét ezen a szinten is, és vannak labdamenetek, amik fontosabbak a többinél. Ha egy labda félig vonal volt, félig out, biztosak lehetünk benne, hogy a játékosok 80%-a outot kiált, ha az a saját érdekeit szolgálja. Gond nélkül. Elég csúnyán el tud fajulni, hatalmas viták alakulnak ki, rengeteg a dráma.”

Edző nélkül Marina Yudanov kénytelen a hátsócsatornás megfigyelő rendszerre bízni magát, hogy feltérképezze a mezőnyt: kémkedik az ellenfél közösségi oldalain, vagy a barátokká váló játékostársakkal figyelteti meg a másnapi ellenfelet, hogy kidolgozza a taktikát.

„Az első lépés, hogy lecsekkolom az ellenfelem addigi eredményeit az ITF honlapján, hiszen sok mindent elárul, hogy nyerő vagy vesztes szériában van-e. Aztán megnézem, hogy kikkel játszott a közelmúltban, és ha ismerek közülük valakit, küldök nekik egy sms-t, hogy megkérdezzem őket a játékáról. Vagy felmegyek az Instagram oldalára, és megnézem, hátha tett fel videókat az edzéseiről, így látom a technikáját és a játékstílusát. Persze, én is kapok érdeklődő sms-eket. A legrosszabb, amikor két egymás ellen játszó lány ír nekem, és egymásról kérdeznek. Ilyenkor elmondom nekik, hogy a másik lánynak is írok pár mondatot majd, úgyhogy ezért ne utáljanak.”
Marina naplója, 2017. december 

Szeptemberben jól szerepeltem Tunéziában, úgyhogy visszajöttem ide, még éhesebben a sikerre. Megfelelően készültem fel, ám valahogy mégsem voltam önmagam a pályán: nem ismertem fel a saját ütéseimet, úgy érezem, képtelen vagyok meccset nyerni. Egyszerűen semmi nem működött.

10-15 fokban játszottunk, elég hűvös volt, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Kikaptam az első tornámon, aztán a másodikon is, úgyhogy őrülten edzettem a harmadikra - mégis erőtlennek éreztem magam, egy nagy kudarcnak. Annyira dühös voltam az egészre, hogy nekivágtam az ütőmet a kerítésnek.

Aztán újra felkaptam, játszani kezdtem, és egyszer csak hirtelen jobban ment a tenisz, újra mély labdákat ütöttem és mind jó helyre mentek. Ránéztem az ütőre, és láttam, hogy eltörött. Akkor döbbentem rá, hogy a törött keret lazított a húrokon, és ezért tudtam újra rendesen ütni. Rájöttem, hogy lazítanom kell az ütőm húrozásán ebben a hűvös időben, hogy kivegyem az erőt belőle. 

Naná, hiszen szeptemberben még 30 fokban játszottam ugyanitt. Egy kis internetes keresgélés megerősítette, hogy a poliészter húrozás túl feszessé válik, és elveszíti a rugalmasságát hideg időben. 

Két hetembe telt, mire erre rájöttem, és tulajdonképpen csak azért derült ki, mert nekivágtam az ütőmet a kerítésnek, és az eltörött. A profik és a csapataik persze ezzel mind tisztában vannak. Én nem voltam. És persze van még vagy ötven dolog, amire ugyanígy magadnak kell rájönnöd, magadnak kell kitalálnod, saját tapasztalatból, saját pénzből.” 

Két évvel az újrakezdett pályafutás után Mariana Yudanov a hatodik legjobb svéd női teniszező. Most úgy számolja, hogy a pénzdíjakból és a fizetett szereplésekből összegyűlt bevételekből többé-kevésbé önfenntartóvá vált a karrierje, de még mindig szükség lenne egy nagyobb ugrásra a ranglistán ahhoz, hogy be tudjon szállni a rezsibe, ha párjával vagy szüleinél lakik.

Marina-Judanov-749x460.jpg Fotó: Spazio Tennis

A hozzá hasonló szinten lévő teniszezők számára akad egy gyors, ám illegális megoldás a bevételek kiegészítésére. Olyasmi, amibe az ukrán Helen Ploskina, a világranglista 698. helyezettje is belekeveredett, akit májusban örökre eltiltottak a tenisztől bundázás miatt.  

„Ez része a sportunknak, bár én személyesen még nem találkoztam ilyennel. A közösségi médiában viszont sokat beszélnek róla. Az egyik játékos például azt mondta, hogy ha tenne egy kis pénzt az egyik alacsonyabban rangsorolt torna győztesére, több pénzt nyerhetne, mint a verseny bajnokának járó pénzdíj összege. Kétségtelen, hogy pénzügyileg nagyon ösztönző lehet bundázni, könnyen el lehet csábulni a nyereség láttán. Ha ezeken az alacsonyabb rangsorú tornákon valaki nem tud jól teljesíteni, akkor bizony anyagilag bajba kerül. Ezen a szinten nincsen nagy bevétel, maximum bundázás révén.”

Mariana Yudanov idén betölti a harmincat. Pontosan tudja, hogy a teniszből származó pénzdíjai sohasem fogják elérni a dollármilliókat. Sőt, az eredeti családi befektetés szépen lassan elúszik az egyre távolodó álommal.

Hozzászokott a gyakori vereségekhez, amik hozzátartoznak ehhez a pályához, miközben szép lassan megtalálta az útját a profik között, de a húszezres alap-befektetés utolsó 5000 eurójánál tart.

„Már nincs tíz évem versenyszerűen teniszezni. Vajon mennyi időm van még, mennyi ideig engedhetem meg magamnak, hogy főállásban csináljam ezt? Nyerek ahhoz eleget? A végső célom az, hogy meg tudjak élni a teniszezésből. Mert a tenisszel tudom megmutatni mindazt, ami vagyok.”

(via)     

Hozzászólások