Salakblog - Állandóan utaznak, a hobbijuk lett a munkájuk - ilyennek látják a teniszvilágot a székbírók
Állandóan utaznak, a hobbijuk lett a munkájuk - ilyen a tenisz ismert székbírók szemszögéből
Fotó: Europress/AFP

Állandóan utaznak, a hobbijuk lett a munkájuk - ilyennek látják a teniszvilágot a székbírók

Wojciechowski PatríciaWojciechowski Patrícia
2020/07/29 17:45
A játékosok mellett a bírók is nélkülözhetetlen résztvevői a tenisz körforgásának, noha általában nem túl előnyös, ha ők kerülnek a reflektorfénybe. Ismert mérkőzésvezetők elárulták, az ő szemszögükből milyen az élet a Touron.

A székbírók leggyakrabban akkor kerülnek fókuszba, ha téves ítéletet hoznak, vagy ha egy játékos rajtuk vezeti le a frusztrációját, pedig munkájuk ennél sokkal fontosabb, ők is elengedhetetlen részei a tenisznek. A WTA honlapján ismert mérkőzésvezetőkkel készítettek interjúkat, így egy teljesen más nézőpontból kaphatunk betekintést a sportág mindennapjaiba.

Kader Nouni neve minden bizonnyal ismerős a legnagyobb teniszrajongók számára. A francia az egyik leggyakrabban foglalkoztatott mérkőzésvezető, számos Grand Slam-döntőt vezetett már, rendszeresen feltűnik a képernyőkön. De hogyan lesz valakiből székbíró?

Yannick Noah miatt kedvelte meg a teniszt

Kader Nouni 2008-ban csatlakozott a Tourhoz, ezzel ő a legrégebbi tagja az arany jelvénnyel (ez a legmagasabb fokozat) kitüntetett mérkőzésvezetőknek. Nouni Franciaországban született algériai bevándorlók gyermekeként, hét éves volt, amikor Yannick Noah megnyerte a Roland Garrost. Noah sikere után - mint oly sokan Franciaországban- Kader Nouni idősebb bátyja is hatalmas teniszrajongó lett, testvére befolyásának hatására pedig Kader is megkedvelte a teniszt.

„Hat éves korom óta kosárlabdáztam, de sosem voltam nagy teniszrajongó. Miután Noah megnyerte a Roland Garrost, a bátyám teniszezni akart. Még saját ütőt is készített egy darab fából, hogy azzal ütögethesse a labdát a falhoz. A tenisz akkoriban drága sportág volt Franciaországban, így nem tudtuk finanszírozni, ezért kisebb munkákat vállaltunk a teniszklubnál: lehúztuk a salakos pályákat, kifestettük a vonalakat és a klubház falait. Egyszer székbírót kerestek a helyi tornához, a bátyámmal úgy döntöttünk, hogy keresünk egy kis zsebpénzt, amiből a teniszórákat is fizetni tudjuk. Valahogy így kezdődött a vezetőbírói pályafutásom.”

KaderNouni.jpg Fotó: Europress/AFP

12 évesen felnőttek mérkőzésein bíráskodott

10-12 éves volt, amikor először bíráskodott helyi versenyeken, ahol felnőtt játékosok mérkőztek meg egymással. Nouni, visszaemlékezve, kifejezetten viccesnek találja, hogy 12 évesen felnőttek ellenében kellett ítéleteket hoznia.

„De az emberek kedveltek. Amikor véget értek a mérkőzések, pozitív visszajelzéseket kaptam. Ilyen fiatalon, ha jó impulzusokat kapsz, mindenképp folytatni akarod”

Nouni hamar bekerült a nemzetközi vérkeringésbe, - véleménye szerint ez annak is köszönhető, hogy a Francia Teniszszövetség komoly figyelmet fordít a játékvezetők kinevelésére-, 16 évesen pedig már az 1992-es Roland Garroson vonalbíróként kapott szerepet.

„A Roland Garros a középiskolai tanév alatt volt, így hiányoztam az órákról. A tanárok kérdezték, hogy az iskolát, vagy a teniszt választom. 16 évesen még túl fiatal voltam ahhoz, hogy úgy gondoljam, magas beosztású teniszbíró lesz belőlem, de utána 6 hónapig tanultam az egyetemen, és rájöttem, hogy vezetőbíró szeretnék lenni.”

Döntését azóta sem bánta meg, többször is vezethetett Grand Slam-finálét, és évek óta végzi munkáját a Touron.

„12 évvel ezelőtt a WTA megadta nekem a lehetőséget, hogy velük dolgozzam, nagyon boldog vagyok, hogy még mindig tagja vagyok ennek a csapatnak. Ennyi év után is szeretnék megragadni minden lehetőséget, amit ez a munka adni tud nekem. Amikor nekiálltam utazni, nagyon szerettem felfedezni új helyeket, megismerni új embereket, és kipróbálni új éttermeket. Most, amikor visszatérek egy adott tornára, vannak jó barátaim, és szeretném azt hinni, hogy ismerem a jó helyeket azokban a városokban, ahol már korábban jártam.”

KaderNouni-Wimbledon.jpg Fotó: Europress/AFP

Hobbinak indult, végül ez lett Cicak hivatása

A horvát Marija Cicak szintén számos komoly mérkőzést vezetett már pályafutása során, két női Grand Slam-döntőben bíráskodott, valamint a 2016-os olimpia női fináléját is ő vezette. Cicak számos sportágat kipróbált: karatézott, pingpongozott, kézilabdázott és úszott is. Hat éves korában pedig megismerkedett a tenisszel, majd elkezdett versenyszerűen játszani.

A zágrábi illetőségű vezető bíró már 15 évesen megszerezte a megfelelő képesítést ahhoz, hogy hazájában mérkőzéseket vezessen.

„Csak puszta szórakozásból tevékenykedtem vonalbíróként vagy mérkőzésvezetőként, mellette alacsonyabb kategóriájú versenyeken játszottam. De igazán élveztem a bíráskodást!” - emlékszik vissza a kezdetekre. - „Amikor 18 éves voltam, abbahagytam a teniszt, és egyetemre mentem. Azért döntöttem így, mert nem könnyű egyszerre versenyszerűen teniszezni és egyetemre járni. Én az utóbbit választottam, a tanulásra akartam fókuszálni, a bíráskodást pedig csak élvezni szerettem volna.”

MarijaCicak.jpg Fotó: Europress/AFP

Cicak kineziológus végzettséget szerzett, mellette csupán hobbiként tevékenykedett bíróként, eleinte nem gondolt arra, hogy ez akár a későbbi munkája is lehet.

„Akkoriban úgy gondoltam, hogy a végzettségem szerint fogok dolgozni. Minden a teniszhez vezetett, de egy kis csavarral a bíráskodásnál kötöttem ki. Két-három évig edzősködtem, 10-12 éves gyermekekkel foglalkoztam. De közben Future-tornákon mérkőzésvezető voltam, és ATP, valamint ATP Challenger tornákon vonalbíróként dolgoztam. Eljött az a pillanat, amikor döntenem kellett, mit szeretnék csinálni.”

Egyre több a női mérkőzésvezető

Az 1990-es években, mikor a függetlenedő Horvátország Iva Majolinak, Mirjana Lucicnak és Goran Ivanisevicnek köszönhetően nagy neveket tudott felmutatni, Cicak a bírói széket választotta, hogy később ő is állandó szereplője legyen a sportág életének. 2012-től kezdve folyamatosan tagja a WTA-tornákon mérkőzéseket vezető csapatnak. Amellett, hogy mérkőzésvezetőként rendre feltűnik, mentorként is szerepet vállal, feladatai közé tartozik a jövő vezető bíróinak kinevelése. Fontosnak tartja, hogy a női játékvezetők is komoly szerephez jussanak. 2015-ben ő és a görög Eva Asderaki-Moore történelmet írtak azzal, hogy a US Open női és férfi egyéni döntőjét is női bíró vezette.

„Régebben sokkal kevesebb női játékvezető volt, de amikor én bekerültem, velem együtt több női bírói is érkezett. Közölük többen megmutatták, hogy amellett is tudnak mérkőzéseket vezetni, hogy közben édesanyák. Ez korábban nem volt jellemző a mérkőzésvezetőkre. De ők bebizonyították, hogy lehet családod, lehetnek gyermekeid úgy is, hogy ezt a munkát csinálod, és folyamatosan utazol. Szeretném azt hinni, hogy a jövőben még több női játékvezető lesz erre képes. Remélem, a fiatalok közül még több magasan rangsorolt női mérkőzésvezető kerül ki.”

Másképp gondolkozik a folyamatos utazás miatt

Az, hogy átlagban 30 hetet folyamatos utazással tölt, a világképét is alaposan megváltoztatta, munkájára pedig továbbra is úgy tekint, mint egyfajta hobbira.

„A munkám jelentős része abból áll, hogy utazom. Egyik repülőgépből a másikra szállok át, a bőröndömből élek, de nagyon szerencsés vagyok, mert szeretem ezt csinálni. Mindössze 3 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy ez nekem a munkám, végig olyan volt, mint egy hobbi, amit szeretek csinálni, sosem munkaként kezeltem. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.”

Az anyaság és az állandó utazás is összeegyeztethető

Hogy női játékvezetőként miként lehet összeegyeztetni az anyaságot és az állandó utazást, arról a brazil Paula Vieira Souza mesélt. Ő az első latin-amerikai mérkőzésvezetőnő, aki arany jelvényt kapott. Férje, Fabio Souza szintén teniszbíró, a gyermeknevelést össze kellett hangolniuk azzal, hogy alig töltenek időt otthon, folyamatosan mozgásban vannak.

„Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, 2018-ban épp a US Opent felvezető versenyeken, Észak-Amerikában voltam, nem sokan tudták, hogy hamarosan anya leszek. 12 hétbe telt, hogy másoknak is eláruljam ezt. Könnyen viseltem állapotomat, öthónapos várandósan úgy utaztam Kínába, hogy senkinek fel sem tűnt, hogy gyermeket várok. Azt hiszem, szinte senki észre sem vette, hogy várandós vagyok, amíg meg nem jelentem egy csecsemővel a karjaimban, akkor kérdezte mindenki, hogy ’Ez mikor történt?’ ’Tiéd a gyerek?’”

A brazil bírónő azonban azt is elárulta, szerencsés, mert kislánya nagyon rugalmas, így az anyaságot össze tudja egyeztetni munkájával.

„Úgy gondolom, hogy számomra és a kislányom számára is megoldható, amit csinálunk. Tavaly 8 WTA-tornára és 2 Grand Slamre is magunkkal vittük. Szinte nem telt el úgy hónap, hogy ne látogatott volna ki teniszversenyre. Szerencsére nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Nem sír sokat, mindenkivel jól kijön. Nem zavarja, hogy nem rutin szerint neveljük, minden héten más helyre utazunk, más hotelben szállunk meg. Talán pont a szülei miatt született ilyennek.”

via WTA

 

Hozzászólások