Salakblog - Szégyellje-e magát Roger Federer?
Szégyellje-e magát Roger Federer?
Fotó: Europress/Getty

Szégyellje-e magát Roger Federer?

Szabó GáborSzabó Gábor
2014/11/18 09:15

Tegnap egyszer már megpróbáltuk körüljárni a le nem játszott világbajnoki döntő hátterét, kielemeztük, hogy mi miért történhetett Londonban, miért maradtak tenisz nélkül az O2 Aréna nézői.

Arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a visszalépéshez négy dolog kellett, azon kívül, hogy Federernek megfájdult a háta, és nem volt teljesen fitt a Wawrinkával lejátszott három órás éjszakába nyúló elődöntő után. Szóval valószínüleg Roger játszott volna ilyen állapotban is, ha nem lett volna hatszoros világbajnok, ha nem pár nap választja el élete első Davis Kupa döntőjétől, ha már nyert volna Davis Kupát, és legfőképpen, ha nem Roger Federernek hívják.

Ennek a négy körülménynek az együttállása vezethetett a visszalépéshez.

Akadtak tegnap olyanok, akik mindezt másként látták és most nem azokra gondolok, akik már a fenti gondolatmenetet is sértőnek érezték Rogerrel szemben. Voltak, akik úgy gondolták Roger Federernek szégyellnie kell magát azért, mert cserbenhagyta szurkolóit, cserbenhagyta a teniszrajongókat és ennyi pénzért igenis játsszon. Az, hogy nem elég fitt, az nem elégséges indok arra, hogy valaki visszalépjen.

Picikét önzőnek érzem a megközelítést, noha vakok lennénk, ha nem látnánk, hogy bizony sokan vannak, akik így gondolkodnak. Mi vagyunk a nézők, mi miattunk kerestek ilyen sokat - mondják. Azért kerestek ilyen sokat, mert mi ilyen sokan vagyunk, tessék játszani, mert mi fizettünk! És még azt se lehet mondani, hogy logikailag sok bukfenc lenne a gondolatmenetben, de azt tegyük gyorsan hozzá, hogy ennyi erővel a cigányzenész homlokára is ragaszthatjuk az ötszáz forintosunkat, vagy lengén öltözött lányok alsóneműjébe dugdoshatjuk az egydollárost.

Alapvetően egyetlen gond van ezzel a gondolatmenettel, a teljességgel elhibázott kiindulópont.

Tudniillik, hogy az egész nem úgy kezdődött, hogy valakinek volt sok pénze, amiért felbérelt teniszezőket, hogy játsszanak. Ilyet régebben királyok, hercegek, grófok csináltak tűznyelőkkel, ma már inkább oligarhák popsztárokkal, mikor fizetnek pár misit, hogy muzsikáljanak kicsit a kisebbik unokájuk menyegzőjén.

Ezzel szemben a profi sport onnan indult, hogy néhányan teniszeztek, úgymond pásszióból, és kiderült, hogy igen sokan kíváncsiak rájuk. Mindez persze nem azt jelenti, hogy manapság a profi bajnokságok, a legnagyobb teniszversenyek ne lennének ugyanolyan termékek, mint mondjuk a savanyú cukor vagy a bankkölcsön. És éppen ezért a játékosoknak kötelességük kiszolgálni a nézőt, kötelességük interjút adni a meccs után, kötelességük részt venni a termék promóciójában, satöbbi, hiszen mindez része a biznisznek.

Ámde azt sosem szabad elfelejteni, hogy a néző a belépőjegy megvásárlásával pusztán arra vásárolt jogot, hogy az adott mérkőzést láthassa.

A belépőjegy megvásárlásával nem vettük meg Roger Federert. Már csak azért sem, mert nem eladó. A néző nem vásárol beleszólást a játékos munkaeszközével kapcsolatos döntéseibe. Merthogy a játékos munkaeszköze a teste.

Ítélkezés helyett talán szerencsésebb lenne ilyenkor a játékos fejével gondolkodni picikét, és nem önző módon a sajátunkkal. És nem azért, mert a játékoséban alighanem több van, hanem azért, mert kis empátiával talán meglátnánk, hogy a játékos ilyenkor valójában áldozat. Szenvedő fél. Neki kell ugyanis meghoznia egy olyan döntést, aminél nehezebbet egy sportoló nem hozhat meg.

Neki kell nem kiállnia egy világbajnoki döntőre.

Azért ízlelgessük ezt az utolsó mondatot még párszor.

Hozzászólások