Salakblog - Száznyolcvanhárom játék: Isner-Mahut
Száznyolcvanhárom játék: Isner-Mahut
Fotó: Europress/AFP

Száznyolcvanhárom játék: Isner-Mahut

Szántó PetraSzántó Petra
2015/12/20 12:40

Akadnak legendás meccsek a tenisz történetében. Olyanok, amelyekre mindenki emlékszik, kivétel nélkül mindenki. Ha az elmúlt évek legendás meccsei közül kell válogatnunk, nagyon hamar szembejön velünk A MECCS. John Isner és Nicolas Mahut klasszikusa, egy olyan mérkőzés, amiről még a döntő-szettben-nincs-tie-break tornákon sem képzeltük volna, hogy megvalósulhat.

2010. június 23-án délután állítólag Amerika-szerte történt valami különös. Az emberek elkezdtek nézni egy teniszmérkőzést a munkahelyi irodáikban, bárokban, vagy otthonaikban. Az a teniszmeccs nem akkor kezdődött, jóval korábban. Amikor elkezdődött, senki nem gondolta komoly meccsnek, hiszen az akkor 23. kiemelt John Isner lépett pályára a francia Nicolas Mahut ellen a wimbledoni torna első fordulójában, a 18-as pályán. Még hazájában sem tartották sokan esélyesnek Isnert a wimbledoni trófeára, és még kevesebben tudták helyesen kiejteni ellenfele nevét.

Voltak a meccsnek hosszú szakaszai, melyek nem voltak éppen élvezetesek, drámai pillanatot pedig sokáig keresve sem találtunk. Egy nagyot szerváló hórihorgas amerikai és egy szervaröptés francia a wimbledoni füvön: egy-egy brék, két rövidítés, rövid labdamenetek, monoton tempó.

Mire a világ felfigyelt a meccsre, már a döntő szett közepén járt a két játékos, és már órák óta nem veszítette el egyikőjük sem az adogatását. A mérkőzést már egyszer félbeszakították az előző napon, június 22-én. Ám a Nap június 23-án is szépen lassan nyugovóra tért, a meccs pedig csak nem akart véget érni.

Döntő szett 20-20 (!), aztán 30-30 (!!), aztán 40-40 (!!!), aztán 50-50 (!!!!) lett az állás. Nagyon úgy tűnt, másodszor is félbe kell szakítani a meccset, mert másodszor is besötétedett az ég a fejük felett. Történt már ilyen korábban? Történt egyáltalán bármi hasonló a 18-as pályán? Még az eredményjelző sem bírta a gyűrődést, hiszen eredetileg úgy volt kalibrálva, hogy maximum döntő szett 47-47-ig számol. A szakembereknek aznap este újra kellett állítani a táblát, hogy helyesen mutassa az eredményt.

Június 23-án azért kezdték el az emberek nézni ezt az Isner-Mahut meccset a munkahelyi irodáikban, a bárokban és otthonaikban, mert ez lett a tenisz történetének leghosszabb mérkőzése. És már akkor is sejtették, hogy minden idők leghihetetlenebb meccse ez. A férfi tenisz utolsó évtizedében fantasztikus rekordokat ünnepeltünk: Roger Federer Grand Slam trófeáit, Rafael Nadal Roland Garros uralmát, vagy éppen Novak Djokovic megsemmisítő szárnyalását. De valahogy ez az Isner-Mahut meccs is odafér a bámulatos rekordok listájára.

Bár maga a mérkőzés hatalmas kínszenvedés lehetett mindkét játékosnak, a szép teniszt szerető közönségnek pedig sokszor szinte büntetés volt nézni, utólag visszanézve döbbenetes statisztikai adatokkal megáldott meccs kerekedett ki belőle.

 

Eredmény: 6/3 3/6 6/7(7) 7/6(3) 70/68

11 óra, 5 perc: A teljes mérkőzés időtartama. Ez 4 órával és 3 perccel több, mint a második leghosszabb tenisz mérkőzés időtartama (lett), amely egy páros Davis Kupa meccs volt Csehország és Svájc között 2013-ban.

8 óra, 11 perc: Az ötödik szett hossza. Hogy párhuzamot vagy összehasonlítási lehetőséget találjunk, egy teljesen másik sportághoz kell fordulnunk. Minden idők leghosszabb baseball mérkőzése 8 óra, 6 percen át tartott.

138: A döntő szett játékainak száma. Ez 26 játékkal több, mint amennyit valaha teljes (!) mérkőzésen játszottak le.

215: Ennyi ászt ütött a két játékos a meccsen. Ebből 112-t Isner, 103-at Mahut. Az előző rekordot Ivo Karlovic tartotta 78 ásszal.

183: Ennyi játékból állt a mérkőzés. Ez 71-gyel több játék, mint amennyit a második leghosszabb wimbledoni meccsen játszott Pancho Gonzalez és Charlie Pasarell 1969-ben.

63: Ennyi alkalommal kellett Mahut-nek a meccsben maradásért (!!!) adogatnia.

3: Ennyi brék volt a meccsen. Összesen.

Döntő szett 68-68-nál Mahut eljutott 0-30-ig fogadóként, de Isner visszajött és hozta a szerváját. A francia talán még az előző elszalasztott lehetőségre gondolt, amikor a következő gémre kiállt, mert elrontott egy könnyű röptét, mely pontot érthetett volna. Isner az utolsó 24 órában már alig állt a lábán, ám mégis meg tudta ragadni az előtte álló esélyt: először egy tenyeres elütéssel, majd a negyedik meccslabdájánál egy nyerő fonák egyenes elütéssel.

John Isner mind a 206 centijével lerogyott a 18-as pálya füvére, majd talpra állt, hogy ünnepeljen.

A két teniszező egycsapásra sztár lett, és kialakult közöttük egy szétbonthatatlan, fura kötelék, egy olyan barátság, ami tipikusan a legendás meccshez fűződő közös kötődésből alakult ki. Sokak szerint unalmas mérkőzés volt, míg megint mások megragadták a lehetőséget, hogy újra életre hívják a "legyen-e rövidítés a döntő szettben" vitakört, ám ez a találkozó mégiscsak több volt, mint a tenisz történetének leghosszabb mérkőzése, érdekes statisztikákkal megspékelve.

Volt benne valami, ami összehozta, összekötötte a világ teniszt kedvelő embereit. Például amikor döntő szett 50-50-nél Mahut elrugaszkodott és a levegőben úszva próbált megütni egy labdát, majd arccal a fűre esve fejezte be a labdamenetet. Vagy amikor Isner kínjában már térdét fogva pihegett két labdamenet között, sapkája csálén állt, és láthatóan alig kapott levegőt, de még kőkeményen végigmelózott további 40 játékot. Ahogy Mahut viselte a vereséget annak ellenére, hogy senki más nem nyert soha annyi pontot egy mérkőzésen, mint ő - kivéve persze Isnert. Ahogy ez a mérkőzés már órákkal vagy akár egy nappal korábban véget érhetett volna, ha valamelyikük egy-két rosszul sikerült ütés után bedobja a törülközőt.

Különlegesebbé tette a történelmi meccset az, hogy ez egy első fordulós mérkőzés volt egy hátsó pályán két olyan játékos között, akik nem a legnagyobb sztárok. Két szürke kisegér, akik egyszer sem adták fel azalatt a 11 óra alatt.

A John Isner-Nicolas Mahut meccs nem volt minden idők legjobb színvonalú teniszmérkőzése. De a valaha volt egyik legnagyobb meccs volt, mert három napon át hűen tükrözte a tenisz és minden sport zsigeri lényegét: a nemes harcot.

(Forrás: Steve Tignor - 2010: Isner outlasts Mahut in 11-hour, 183-game Wimbledon epic, tennis.com)

Hozzászólások