Salakblog - Sloane Stephens: "A barátom haldoklott, én meg basszus a lábam miatt aggódtam"
Sloane Stephens: "A barátom haldoklott, én meg basszus a lábam miatt aggódtam"
Fotó: Europress/AFP

Sloane Stephens: "A barátom haldoklott, én meg basszus a lábam miatt aggódtam"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/06/03 10:35

Nyert már US Opent, tavaly döntőt játszott a Garroson, és már az idén is minimum negyeddöntős, miután vasárnap két szettben legyőzte Garbine Muguruzát. Sloane Stephens még a francia teniszbajnokság előtt mesélt a The Guardian munkatársának halálról, betegségről, érettségről és arról, hogyan nyert új értelmet számára az élet és a tenisz.

Stephens úgy nőtt fel, hogy holttestek vették körül. A családjának ugyanis van egy ravatalozója, így aztán a fiatal éveit halottakkal teli hűtőkamrákban töltötte, felöltöztette az elhunytakat a temetésekre és halottaskocsikat vezetett. A részvétnyilvánítástól ugyan eltiltották, mert egyszer elsírta magát a gyászolók előtt. Amikor az őt érdeklő dolgokat sorolja, a listán ott szerepel a hamvasztás és a balzsamozás is. 

És igen, Stephens tudja magáról, hogy furcsa. 

"Sok ember fél a holttestektől" - magyarázza. "Pedig nem kellene. Pont a holttestek azok, akiktől semmi okunk félni, hisz nem tehetnek ellenünk semmit. Inkább azoktól az emberektől kellene félnünk, akik körülöttünk sétálnak, mert ugye sosem tudhatjuk, mi fog történni."

A teniszhez való hozzáállása akkor változott meg alapjaiban, amikor egy barátja súlyos beteg lett és életveszélyes állapotba került. 2017. januárjában ébren volt hajnal háromkor, amikor jó barátja, az NBA-sztár, Quincy Pondexter felhívta őt telefonon New Yorkból, és elmesélte neki, hogy beteg. Stephens akcióba lépett, riasztotta barátja testvérét, és meggyőzte Pondextert, hogy menjen kórházba. Amikor legközelebb beszéltek, már az életéért küzdött. MRSA-t diagnosztizáltak nála, ami egy antibiotikum-rezisztens baktérium okozta megbetegedés, és bizonyos esetekben akár életveszélyes is lehet.

st3.jpg Fotó: Europress/AFP

"Bement a kórházba, ott karanténba zárták és azt mondták neki, hogy meg fog halni. Én meg nem értettem, mi történik, nem értettem, hogyan lehetséges ez. A környezetemben korábban senki sem szenvedett ilyen komoly betegségben. Pláne nem ilyen fiatalon. Teljesen bepánikoltam." 

Stephens ekkoriban egy fáradásos törés miatt szükségessé vált lábműtétből lábadozott, és ágyhoz volt kötve Los Angelesben. Azok után, hogy öt hónapon át átkozta a sorsot, amiért ilyen helyzetbe került, most, látva, hogy barátja életveszélyben van, átértékelte a saját állapotát, és valahogy minden új megvilágításba került.

"Ő haldoklott, én meg basszus a lábfejem miatt aggódtam. 'Ki a fenét érdekel, hogy mi van a lábaddal Sloane?' - mondtam magamnak. Ezek után új értelmet nyert az élet számomra, ezért is kezdtem el újra játszani. Alig vártam, hogy visszatérhessek."

Stephens 11 hónapig nem játszhatott, azonban ez az időszak segített neki egy kicsit felnőni, segített neki, hogy mentálisan is alkalmassá váljon a profi teniszre. Korábban elege volt már a rengeteg utazásból, abból, hogy a szállodák és a teniszpályák között zajlik az élete, no és legfőképp abból, hogy a sajtó folyamatosan megpróbálta őt felcímkézni a következő Serena Williamsként. 

A visszatérése döbbenetesre sikerült. 2017. szeptemberében mindössze az ötödik versenyén, az Arthur Ashe Stadion közepén a magasba emelhette a US Open győztesének járó trófeát. 

"Teljesen másként álltam már a teniszhez. Hiányzott. Hiányzott maga a játék. Életemben először meg kellett tapasztalnom a való világ kegyetlenségét, és legalább egy kicsit fel kellett nőnöm. Egészen hihetetlen érzés volt."

st5.jpg Fotó: Europress/AFP

Ezt követően 2018-ban nyert egy nagy tornát Miamiban is, döntőzött a Garroson és a világbajnokságon. Az év végén azonban szétváltak útjaik edzőjével, Kamau Murray-vel, és a 2019-es szezont kifejezetten rosszul, 6-6-os mutatóval indította. 

"Ott voltam ugyan a pályán, de valahogy mégsem. Fizikálisan igen, fejben azonban egyáltalán nem."

Néhány nappal azelőtt, hogy elutazott a Madrid Openre, fontos lépésre szánta el magát. Elkezdett együtt dolgozni azzal a Sven Groenevelddel, aki korábban Maria Sharapova edzéseit is irányította. A holland mester újra rendszert hozott az életébe.

"Edző nélkül elég összeszedetlen voltam. Ugyanakkor sikerült bizonyos dolgokat helyretennem magamban."

A legfontosabb kérdés vele kapcsolatban az, hogy ő maga vajon hisz-e abban, hogy képes lehet hosszútávon kimagasló szinten teniszezni. Vagy pedig maradnak a fellángolások, melyek eddig is jellemezték a karrierjét. 

Ha képes lesz rá, jó ideig uralhatja ezt a sportágat. Amikor ugyanis igazán formában van, teljesen más ligában játszik, mint a többiek. Az ütései végtelenül könnyedek, kiváló érzékkel találja meg az egyensúlyt a védekezés és a támadás között, iszonyatosan gyors, miközben a mozgása csak laza kocogásnak tűnik, miközben a pörgetett tenyerese igazi halálos fegyver a kezében. 

Előfordul azonban, hogy azokat az amúgy szédületesen gyors lábfejeket egész egyszerűen nem tudja mozgásra bírni. Ilyenkor az látszik, hogy szívesebben lenne bárhol máshol, mint a teniszpályán.

st4.jpg Fotó: Europress/AFP

A civil életében úgy tűnik, minden rendben. Nemrégiben eljegyezte őt a Toronto FC focistája, Jozy Altidore

"Furcsa, hogy a teniszen kívül van egy valódi életem is. De, hogy felnőttem volna-e? Nem hiszem. Az élet olyan gyorsan telik, és én nem is akarok még teljesen felnőtt lenni. Én még nem állok készen erre az egészre, azt akarom, hogy még mindig anyu fizesse a mobilszámlám."

"A teniszpályán persze tök más minden, ott szinte már öregnek érzem magam. Madridban például már nyolcadszor játszottam. Az egyik első alkalommal Li Na ellen léptem ott pályára. Fantasztikus volt. Csakhogy ő már öt éve visszavonult."

Sokféle játékos van a mezőnyben. Vannak olyanok, akik csak magukkal törődnek, mások viszont, és Stephens ilyen, felvállalják a vezető szerepét, és kiállnak a többiek érdekében is, ha kell. Amikor az Ausztrál Openen megverte Petra Marticot, az ESPN rögzítette, ahogy a horvát lány zokog a színfalak mögött. Stephens dühös lett. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy megérezte a felelősségét, ahogy azt is, hogy lehetősége van tenni is valamit. És nem csak, hogy megérezte ezt, ki is állt riválisa mellett. Odament a tévésekhez, és követelte, hogy töröljék a felvett anyagot.

"Oda kellett mennem. Nem félek ugyanis kimondani, amit gondolok. Ha senki nem állt ki érte, hát én megtettem."

A pályán kívül is rendkívül higgadt, és tudja, mit kell tennie. Karrierje korábbi időszakában ez nem feltétlenül volt így. Ha bántotta őt a média, inkább visszahúzódott a csigaházába.

st6.jpg Fotó: Europress/AFP

Jellemző az is, hogy mennyire tisztelik őt a többiek. Amikor az egyik újságíró sorolta, hogy kik lehetnek veszélyesek a címvédő Simona Halepre, akivel a tavalyi döntőt játszotta, a román lány megállt egy pillanatra, elmosolyodott, és csak annyit mondott: "Stephens"

Nem kellett elmagyaráznia, mégis miért gondolt rá. Mindenki tudja, hogy ki is eshet az első fordulóban, de akár fel is szánthatja úgy a mezőnyt, hogy esélyt sem ad senki másnak. 

Nem lehet tudni, idén meddig jut Párizsban, annyi biztos, hogy már ott van a negyeddöntőben.

És, amíg versenyben van, bizony félhetnek tőle a többiek. 

Hozzászólások