Salakblog - Semmi kétség, Stan megérkezett a nagy négyes partijára
Semmi kétség, Stan megérkezett a nagy négyes partijára
Fotó: Europress/getty

Semmi kétség, Stan megérkezett a nagy négyes partijára

Kálmán LaciKálmán Laci
2015/06/09 10:43

Stan Wawrinka azzal, hogy vasárnap megnyerte a Roland Garrost – hívatlanul ugyan – de betoppant a nagy négyes eddig zártkörűként számon tartott partijára. Tette ezt immáron másodszor, de könnyen lehet, hogy ezúttal végleg.

Azzal, hogy Stan 4-6, 6-4, 6-3, 6-4 arányban legyőzte Novak Djokovicot a döntőben, komolyan megkérdőjelezte a nagy négyes egyeduralmát.

Az, hogy ez az egyeduralom létezett, vitán felül van. A 2003 júliusa és 2013 szeptembere között megrendezett 42 Grand Slam bajnoki címből 38-at a nagy négyes valamelyik tagja szerzett meg. Ráadásul volt egy nyolc éves periódus, 2005 májusa és 2013 szeptembere között, amikor rajtuk kívül csak Juan Martin Del Potro tudott nagy tornát nyerni.

Azonban a három legutóbbi GS közül kettőt is két olyan teniszező nyert, akik nem tagjai a nagy négyesnek. Ráadásul Wawrinka nyert kettőt a legutóbbi hatból – ez pontosan annyi, amennyit Djokovic nyert, és több, mint amennyit Nadal, Murray vagy Federer.

Ha az elmúlt esztendőt nézzük, Wawrinka több időt töltött a top 4-ben, mint Murray. Győzelmét követően Stan újra a legjobb négy között van, miközben Nadal visszacsúszott a tizedik helyre.

Amennyiben a bankettnek még nincs vége, akkor mindenképpen most jött el az utolsó pillanat, amikor még valaki csatlakozni tud.

Amikor elkészült a Garros sorsolása, az volt az egyik legizgalmasabb dolog, hogy Djokovic, Murray és Nadal a táblának egyazon felébe került. Emiatt mindenki arról beszélt, hogy Federer majd, mint a parti kedvezményben részesített előkelősége, könnyedén besétál a fináléba.

Senkinek nem jutott eszébe „Stan the Man”. Hogy miért? Wawrinka korábban soha nem lépett még túl a Garros negyeddöntőjén, tavaly például az első körben kihullott.

A parti elején tehát mindenki totálisan elfelejtkezett Stanről. Djokovic, Nadal, Federer és Murray voltak rivaldafényben. A leginkább várt esemény a Nole – Rafa potenciális negyeddöntő volt. A salakkirály a tizedik Garrosáért, míg a szerb az elsőért szállt harcba.

Djokovic megcsinálta. Hetedik próbálkozásra csak kiütötte Nadalt, lehetett ünnepelni, hisz megnyílt az út előtte a hőn áhított Garros bajnoki cím felé.

Mindeközben Wawrinka szépen, csendben kiejtette az ő nagy ellenfelét, barátját, honfitársát – Federert, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy a nagy négyes két tagja is búcsúzott a tornán, már a legjobb nyolc között. Tegyük hozzá - a sorsolásnak köszönhetően - mind a négyen amúgy sem juthattak volna be az elődöntőbe.

Miután Djokovic legyőzte Nadalt, a figyelem Murrayre terelődött, akinek a helye amúgy is mindig vita tárgyát képezte a nagy négyes tagjai között. Miután két olyan játékos találkozott, akik veretlenek voltak addig az idei salakszezonban, az ő meccsük is kiemelt ütközetnek számított, ami ráadásul a skót szenzációs játékának és Djokovic visszaesésének köszönhetően áthúzódott a következő napra, sőt Murray még egy ötödik játszmát is ki tudott erőszakolni, igaz ugyan, hogy ott már sok esélye nem volt. A felzárkózással ellőtte a puskaporát.

Djokovic tehát megint megcsinálta. Visszaverte a legnagyobb támadást. Legalábbis ezt hihette.

Wawrinka ezt megelőzően belerondított a franciák bulijába, azzal, hogy legyőzte Jo-Wilfried Tsongát az elődöntőben. Mivel a nagy négyes másik három tagja már nem volt versenyben, akár úgy is tűnhetett, hogy csak egy - a hazai közönség feltétlen támogatását élvező – francia jelentheti a legnagyobb akadályt Djokovic számára célja elérésében.

Azonban Stan viszonylag könnyedén túljutott Tsongán. Szóval ez a probléma is megoldódott – ha egyáltalán az volt. Minden készen állt tehát arra, hogy Djokovic megcsinálja a karrier Grand Slamet. A szerb elűzte démonait Nadal legyőzésével és elintézte az élete legjobb salakos formájában lévő Murrayt is. Jöhetett tehát a parti fénypontja, a vasárnapi döntő Wawrinka ellen.

Miután Stan besétált a döntőre az ő Yonex pizsama alsójában, hamar kiderült, hogy valószínűleg az ő fejében egy tök más buli van, mint Djokovicéban. Elkezdte ütni masszív tenyereseit a sarkokba, szórta a vonalakra a csodás egykezes fonákjait, kis híján felszaggatta a Chatrier salakját. A szomszédos Lenglenen alighanem azt kezdték kérdezgetni, hogy vajon mi a fene folyik odaát.

Djokovic, a parti nagyra becsült vendége is kissé zavartnak tűnt. Azt kellett gondolja, hogy „ez egyszerűen nem történhet meg”.

Miután Wawrinka behúzta a harmadik játszmát, a Chatrier vendégei közül szinte mindenki azt hihette, hogy Djokovic ezt majd biztosan meg fogja fordítani. Végtére is, ez mégiscsak az ő bulija. Vezetett is 3-0-ra a negyedikben, ahogy azt kell. Ekkor azonban új labdák jöttek, melyek segítségével Wawrinka megint változtatott némiképp a parti hangulatán.

A kulcsmomentum talán Djokovic 4-3-as vezetésénél jött el, amikor is Wawrinka három bréklabdát is hárítani tudott, hogy aztán hozza a szerváját. Ezt követően ő viszont tudott brékelni, így egyszeriben ott tartottunk, hogy adogathatott a meccsért, a Roland Garros bajnoki címért.

Nem volt egyszerű kiszerválnia ezt a döntőt. Semmilyen meccset sem könnyű befejezni, pláne nem egy Grand Slam döntőt. De megoldotta, stílszerűen egy fonák egyenessel fejezte be.

„Elképesztő hangulat volt a pályán, olyan érzelmek törtek fel belőlem, amilyeneket még sohasem éreztem” – mondta Wawrinka a győzelmét követően.

WawDjoko

Stan – tudatában annak, hogy szertefoszlatta Djokovic álmát – nagyon szépen és elegánsan beszélt a világelsőről, akit olyan ünneplésben részesített a francia közönség, amilyet a döntő vesztese elég ritkán tapasztalhat csak meg, és ami láthatóan meg is hatotta őt. „Ő egy nagyon kemény játékos, egy nagyon jó barát. Remélem, egy napon megnyeri ezt a tornát” – mondta Wawrinka Djokovicról. Úgy tűnt, a közönség is hasonlóan vélekedik.

Ezzel Wawrinkának épp annyi Grand Slam győzelme van, mint Murraynek, ugyanannyi Garros bajnoki címe, mint Federernek és eggyel több, mint Djokovicnak. Így egy csapásra megkérdőjelezte a nagy négyesről alkotott elképzeléseinket.

Ez idáig Federer, Nadal, Djokovic és Murray egy zártkörű klubot alkottak, amelyből kihagyták a többieket, köztük a már tavaly óta Grand Slam bajnok Wawrinkát is.

Ennek most vége. Stan beütötte magát a klubba. Lehet ugyan, hogy megint eltűnik néhány hónapra, ahogy tette ezt azután is, mikor első alkalommal toppant be a partira. Egy biztos, ennek a partinak ő már megkérdőjelezhetetlenül a teljes jogú tagja lett.

A nagy négyes már nem nagy négyes többé.

(Forrás:bleacherreport, fotók: Europress/getty)

Hozzászólások