Salakblog - Róma Retro 2006: Nadal és Federer leghosszabb és egyik legjobb meccse
Róma Retro 2006: Nadal és Federer leghosszabb és egyik legjobb meccse
Fotó: Europress/AFP

Róma Retro 2006: Nadal és Federer leghosszabb és egyik legjobb meccse

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2020/05/07 18:11
Rafael Nadal Nadal és Roger Federer 41 egymás elleni meccséből sok emlékezetes van, az eddigi leghosszabb azonban mégsem egy Grand Slam-torna végjátékában történt. Május 8-án lesz 14 éve, hogy lezajlott a római Masters verseny talán legérdekesebb mérkőzése.

Noha sokan és joggal a 2008-as wimbledoni döntőt tartják minden idők legjobb Fedal meccsének (vagy úgy általában minden idők legjobb teniszmeccsének), a legnagyobbak között helyet kell, hogy kapjon egy olyan is, ami nem valamilyen Grand Slam-tornán történt. Némileg persze csalunk, hiszen 2006-ban a római és más Masters döntők még ugyanúgy 3 nyert játszmáig tartó mérkőzések voltak, mint a férfi GS-finálék. Így fordulhatott elő, hogy 2006. május 8-án játszotta Nadal és Federer minden idők leghosszabb mérkőzését egymás ellen. Az 5 óra 5 percen át tartó összecsapáson három játszma rövidítésben dőlt el, többek között az ötödik, mindent eldöntő szett is.

A két nagyágyú összecsapás-sorozatának elején járunk, 41 közös mérkőzésből ez még csak a hatodik volt, a 2005-ös Roland Garros elődöntő után a második salakon. A kettejük rivalizálása is viszonylag korai szakaszban járt még, ráadásul 2005. júliusától 2010. januárjáig csak ők állnak a világranglista első két helyén, az esetek nagy részében Federer volt a világelső.

Rafael Nadal salakspecialistasága már egyértelmű: 99 lejátszott mérkőzéséből csak 12-t veszített el eddig, a római döntőt megelőző egy évben pedig veretlen ezen a borításon.

Roger Federer pedig talán legjobb időszakát éli. Két és fél éve vezeti a világranglistát, a Roland Garros kivételével szinte minden Grand Slam-tornát megnyer, de a koronát tökéletesítő salak ékkő még hiányzik.

Azt az évet szabályosan felosztották egymás között: a május eleji római tornáig egyetlen 250-es torna volt, amit nem Nadal vagy Federer nyert. A spanyol a februári dubaji győzelem után végignyerte a salakszezont (Monte Carlo, Barcelona), a svájci pedig a keménypályás meccseket vitte el (Ausztrál Open, Indian Wells, Miami). Monte Carlóban a döntőig ment, ahol Nadal állta útját. Ennél több nem kell a revanshoz.

Bosszúról persze szó sincs. Ahogy Sergio Palmieri, a torna igazgatója mondta: 

"Nagyon meglepő volt, hogy érezni lehetett a levegőben a két játékos közötti kölcsönös tiszteletet." 

A döntőig azonban ellentétes út vezetett. Az első kiemelt Federer a negyeddöntőig nem nagyon erőltette meg magát, ott azonban a selejtezőből feljutott Nicolás Almagro ellen kényszerült három játszmás összecsapásra (a torna egészében két nyert szettig játszottak, csak a döntőben volt más szabály). Ugyanez várt rá az elődöntőben is, ahol az argentin David Nalbandian izzasztotta meg jobban. Nadalnak az első fordulóban volt a legnehezebb: mai edzőjét, honfitársát, Carlos Moyát verte három játszmában, a folytatásban azonban alig engedélyezett néhány játékot ellenfeleinek. Az elődöntőben például a még csak húszéves Gaël Monfils volt az ellenfél.

Az álomdöntő két rövidítéses adok-kapok játszmával elkezdődött, és itt már lehetett látni, hogy a találkozó könnyen torkollhat túlórába. Ezt követte két könnyedebb szett egy spanyol és egy svájci győzelemmel. A döntő játszmában Federer már 4:1-re is vezetett, onnan kapaszkodott vissza Nadal hihetetlen elszántsággal. De úgy tűnt, nem eléggé:  óra 50 perc játékidő után Federernek 6:5 40-15-nél két meccslabdája is volt fogadóként, alapvonali tenyeresét azonban kétszer is túlütötte. Egyenlő állásnál kiharcolta a rövidítést, amit ihletett játékkal meg is nyert.

Mondhatjuk persze, hogy tessék szépen hazamenni, nincs itt semmi látnivaló: 16 közös salakmeccsből 14-et Nadal nyert. A római döntő azonban egyértelműen több volt ennél. Jelentősége a Grand Slam-tornákon játszott meccsekéhez hasonlítható. Nemcsak hosszú játékideje és fordulatossága miatt, hanem azért is, mert valamikor ilyentájt kezdődött igazán egy hosszú rivalizálás, ami talán még ma is tart. 

Innentől már nem lehetett ugyanaz egy Federer-Nadal meccs.

Hozzászólások