Salakblog - 11 évvel ezelőtt Roger Federer nyerte a Roland Garrost, amit még Rafael Nadal is megkönnyezett
11 évvel ezelőtt Roger Federer nyerte a Roland Garrost, amit még Rafael Nadal is megkönnyezett
Fotó: Europress/AFP

11 évvel ezelőtt Roger Federer nyerte a Roland Garrost, amit még Rafael Nadal is megkönnyezett

HosszabbitásHosszabbitás
2020/06/07 15:23
Napra pontosan 11 éve nyerte meg Roger Federer a hőn áhított Roland Garros-trófeát, ami a karrier Grand Slam kollekciójából egyedüliként hiányzott. Ezzel olyan legendák közé lépett, mint Fred Perry, Don Budge, Roy Emerson, Rod Laver és Andre Agassi.

Az, hogy nyerni tudott Párizsban, egyfelől várható volt, hiszen akkor is ő volt a világ egyik legjobb játékosa, másfelől azonban felsejlett, hogy Rafael Nadal dominanciájának köszönhetően talán soha nem lesz salakpályás Grand Slam-győzelme.

Az előzmények és az azóta eltelt több mint egy évtized tudatában még inkább felértékelődik akkori sikere.

A 2005-ös Roland Garrostól kezdve öt éven keresztül abszolút kéttényezős volt a férfi tenisz. Minden Roger Federerről és Rafael Nadalról szólt. Agassi, Kuerten, Hewitt, Safin és Roddick már nem -, Djokovic és Murray még nem tudtak igazán beleszólni a „nagyok” dolgába (ez alól kivétel Djokovic 2008-as Australian Open-győzelme). Ráadásul ez az időszak adta az alapját a sporttörténelem egyik legnagyobb, leghosszabb és legcsodálatosabb rivalizálásának kettejük között, ami azóta is tart.

Amikor a 2009-es Roland Garros kezdetét vette, Federer már 13 Grand Slam-címmel büszkélkedhetett (3 Australian Open, 5 Wimbledon, 5 US Open), mindössze eggyel elmaradva az örökranglista-éllovas Pete Samprastól. Ráadásul abszolút all court-játékosnak számított, nem csak füvön és kemény pályán volt sikeres. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az addigra megszerzett öt Masters-tornagyőzelem salakon és három Roland Garros-döntő Nadal ellen (nem megbántva Mariano Puertát, de valószínűleg a 2005-ös döntőt is ők vívták volna, ha nem kerülnek össze már az elődöntőben). Mégis, hiába a sok szép salakpályás eredmény, Nadal egész egyszerűen verhetetlennek tűnt Párizsban. Ha ő nincs, Federer mára akár 6-szoros Roland Garros-bajnok is lehetne.

De Rafael Nadal volt, van, és remélhetőleg jó ideig lesz is.

Az a Rafael Nadal: 

- aki alig 22 évesen már 4-szeres bajnoknak mondhatta magát a Roland Garroson, és azóta már 12-nél jár

- aki a 2008-as döntőben összesen 4 játékot engedett az akkor még világelső Federernek, úgy, hogy az utolsó szettben lenullázta őt

- akiről a 2008-as negyeddöntőben totálisan földbe döngölt, hitehagyott Nicolas Almagro azt találta mondani két labdamenet között, hogy ez az ember 40-szer egymás után meg fogja nyerni a Roland Garrost és még 65 éves korában is verhetetlen lesz

- aki a 2008-as és 2009-es Roland Garros között kétszer is győzni tudott Federer felségterületén (2008 Wimbledon, 2009 Australian Open), mindkétszer a svájcit legyőzve a döntőben

- akire azóta is igaz az a találó összehasonlítás, miszerint több ember járt a Holdon, mint amennyien legyőzték őt a Roland Garroson

- akit alig egy hónapja a Marca spanyol sportnapilap minden idők legjobb spanyol sportolójának választott

Ezeket a félelmetes statisztikákat ismerve, utólag még különösebb jelentőséggel bír a 2009-es torna, főleg, hogy Federer karrierje egyik legrosszabb periódusát élte akkor. Ahogy az azt megelőző években, úgy akkor is végtelenül egyszerű volt a képlet. Nadal számított favoritnak, és a legtöbb szakértő szerint Federernek akkor lehetett reális esélye nyerni, ha a spanyol elvérzik valahol a döntőig vezető úton, netán sérülés miatt vissza kell lépnie. Az egyetlen érv, ami a svájci mellett szólt, hogy egy héttel korábban a madridi Masters torna döntőjében legyőzte a spanyolt, de túlzott következtetéseket nem lehetett ebből levonni.

000_DV528185.jpg Fotó: Europress/AFP

A Roland Garros első három fordulója inkább Federer gyomrát feküdte meg. A játéka korántsem volt zökkenőmentes. Habár az első akadályt még könnyedén vette, a második körben az argentin Jose Acasuso ellen többszöri feltámadásra volt szüksége ahhoz, hogy ne búcsúzzon idejekorán. A nyitó játszmát kínkeservesen, szettlabdáról fordította meg, míg a másodikat elbukta. A harmadikban 1:5-ös állásnál úgy nézett ki, hogy csúnya vége lehet a dolognak. Ekkor azonban megrázta magát, emelt a játéka színvonalán, és megfordította a játszmát, majd a mérkőzést is. Így végül, ha nehezen is, de sikerült továbbjutnia. A következő forduló sem volt tükörsima a hazaiak egyik nagy kedvence, Paul-Henri Mathieu ellen, igaz az elveszített első szett után nem volt kérdés, ki a jobb játékos. Mindeközben Nadal játszmaveszteség nélkül jutott túl a torna ezen fázisán.

A negyedik fordulóban aztán váratlanul jött a döbbenet. A 23. kiemelt svéd Robin Söderling brutális mérkőzésen, négy játszmában legyőzte a kisebb sérüléssel bajlódó, ám nem kimondottan gyenge játékot mutató spanyolt, ezzel megszakítva addigi 31 mérkőzéses győzelmi sorozatát a párizsi salakon. 

Nadal kiesésével látszólag egyenes út nyílt Federer számára a végső győzelem felé, ugyanakkor ez az esély extra nyomást is helyezett a svájcira. Egyrészt a karrier Grand Slam beteljesedésének lehetősége miatt, másrészt a Pete Samprasszal folytatott „különcsata” miatt. Ráadásul pont azon a helyszínen tehette fel az i-re a pontot, ahol a nagy előd soha nem tudott nyerni.

000_DV528269.jpg Fotó: Europress/AFP

Az igazi feketeleves a Nadal-Söderling mérkőzés másnapján jött el Federer számára, amikor már nyomta a vállát a „most vagy soha” érzés. Az ellenfél a korábbi világranglista-második, jó barát, Tommy Haas volt, akitől 2002 óta nem kapott ki. A papírforma sima svájci győzelmet ígért.

A mérkőzés azonban javarészt rémálomszerűen alakult a svájci szempontjából. Görcsösen játszott, rengeteg hibával, miközben ellenfele régi önmagát idézte. Az első szett szorosan alakult, ami végül tie-breakben Haasé lett. A másodikban Federer brékelt, de nem tudta megtartani az előnyét, és az utolsó három adogatójátékából kettőt elveszített, így minden erőfeszítése ellenére is 2:0-s hátrányban találta magát. Ekkor egyértelművé vált a dolog. Nem fér bele több hiba, ellenkező esetben máris csomagolhat, és lőttek az álmainak. Habár karrierje során addigra háromszor is tudott fordítani Grand Slam-mérkőzésen hasonló hátrányból, a Haas elleni egészen más kávéház volt.

A harmadik játszmában 4:3-as Haas vezetésnél bréklabdához jutott a német, és jókora mentális fölényének köszönhetően, már-már magáénak érezhette a győzelmet. Federer reményei végleg elúszni látszottak. A legfontosabb pillanatban azonban a svájci ismét megvillantotta zsenialitását és egy nehéz helyzetből ütött tenyeres nyerővel hárította a breaklabdát, majd megnyerte a játékot. Később kiderült, hogy ez volt a mérkőzés igazi fordulópontja, és talán az egész tornáé is. A folytatásban Federer láthatóan felszabadultan és tűpontosan játszott, felülkerekedve megtört ellenfelén, aki onnantól kezdve mindössze két játékot nyert.

000_DV523911.jpg Fotó: Europress/AFP

Egy ilyen mélyről visszahozott győztes mérkőzés után nagy kő esett le Federer szívéről, és ismét fő esélyessé lépett elő, főleg, hogy Nadal mellett a másik nagy rivális, Novak Djokovic sem volt már versenyben.

A negyeddöntőben az a Gäel Monfils következett, akit egy évvel korábban az elődöntőben egy szoros mérkőzésen gyűrt le. Ezen a napon nem volt kérdés, ki jut tovább, Federer sima három játszmában legyőzte a franciát, és készülhetett a Juan Martín del Potro elleni összecsapásra.

Az előjelek igen pozitívak voltak a svájci számára. Soha korábban nem kapott ki még Del Potrótól és az Australian Openen valósággal leigázta őt (6:3, 6:0, 6:0). A fordulatokkal teli elődöntő viszont ismét megmutatta a tenisz minden csínját-bínját és azt, hogy nem lehet pusztán a korábbi eredményekből kiindulni. Az argentin végig kőkemény ellenfélnek bizonyult, és már 2:1-re is vezetett a szetteket tekintve, de a csatának még közel sem volt vége. A negyedik játszmát Federer simán behúzta, és az ötödikben is hamar brékelt. Del Potro utolsó energiáit mozgósítva ugyan még vissza tudott kapaszkodni brékhátrányból, de a következő adogatójátékát egy csúnya kettős hibával elveszítette, ezzel megpecsételve sorsát. Federer végül 6:4-re nyerte a döntő játszmát, és ezzel a mérkőzést. Így sorozatban negyedik Roland Garros-döntőjére készülhetett, csakhogy az esélyei ezúttal az egekbe szöktek, az elmúlt évekkel ellentétben. Az ellenfél a Nadalt legyőző és élete első Grand Slam-döntőjére készülő svéd Robin Söderling volt, aki ellen szintén száz százalékos mérleggel rendelkezett, és akit a madridi menetelése során könnyedén legyőzött.

000_DV526979.jpg Fotó: Europress/AFP

Csupán a játékot nézve a döntő nem hozott különösebb izgalmakat. Federer saját maga talán legsimább mérkőzését játszotta a Roland Garros két hete alatt, leszámítva az utolsó játékot, amikor ki kellett szerválnia a mérkőzést, és az idegei pattanásig feszültek. Végül Söderling megtette azt a szívességet, hogy a hálóba ütötte a mérkőzéslabdát, ezzel győzelemhez segítve ellenfelét. A svéd játékos végig kissé megilletődötten játszott, közel sem hozta a Nadal ellen mutatott formát. 


A végeredmény 6:1, 7:6, 6:4 lett, így Federer 27 évesen, tizenegyedik nekifutásra, három elveszített döntővel a háta mögött végre megnyerte a Roland Garrost. Ezzel a sikerrel teljessé tette a karrier Grand Slam-gyűjteményét, és bebizonyította, hogy ő is képes győzni a leggyengébb borításán, nemcsak Nadal. A kupát természetesen Andre Agassi adta át, aki pontosan tíz évvel korábban érte el ugyanazt a bravúrt. 

"Ez karrierem talán legnagyobb sikere. Óriási nyomástól szabadultam meg. Végre mostantól nyugodtan teniszezhetek. Most már senki nem mondhatja többé, hogy nem tudok Roland Garrost nyerni. Fantasztikus érzés győztesként állni a pódiumon."

000_DV528334.jpg Fotó: Europress/AFP

A folytatás ismert. Egy hónappal később Federer megnyerte a wimbledoni tornát is, amivel egyszersmind maga mögött hagyta Pete Samprast a major-tornagyőzelmek tekintetében, és egy időre ismét átvette a vezetést a világranglistán. A továbbiakban, amikor indult a Roland Garroson, legtöbbször jól szerepelt, de reális esélye nem volt többet a győzelemre. Habár a játéka még mindig megvan ahhoz, hogy hasonlóan szerencsés körülmények között újra felérjen a csúcsra, közel 40 évesen ennek az esélye igen csekély. Igaz, ha valaki, akkor ő már többször bebizonyította. Amíg játszik, mindig számolni kell vele.

Győzelme súlyáról pedig talán az mondja el a legtöbbet, ahogy legnagyobb riválisa, a Roland Garros létező legnagyobb királya élte át ezt a 11 évvel ezelőtti napot. Sokáig ugyanis nem tudtuk, hogy ők ketten Rafael Nadallal igazából ellenfelek, vagy barátok. Aztán nemrégiben választ kaptunk rá Roger Federertől. 

"Lehetünk mindkettő? Szerintem igen. Rafa mesélte nekem, hogy még ő is megkönnyezte a 2009-es Roland Garros-győzelmemet. Ezek örömkönnyek voltak, nem olyan, hogy 'Úristen, Federer le tudta győzni Robin Söderlinget, én pedig nem'. Hát, így működik ez”.

 075_taamallah-notitle190607_np9Rw.jpg Fotó: Europress/AFP 

 Szöveg: Fonyódi Tamás

Hozzászólások