Salakblog - Roger Federer maradt csak talpon az 1999-es Garros-mezőnyből
Roger Federer maradt csak talpon az 1999-es Garros-mezőnyből
Fotó: Europress/AFP

Roger Federer maradt csak talpon az 1999-es Garros-mezőnyből

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/05/26 14:48

"Micsoda? Nem maradt már senki sem?" - tette fel a kérdést kétkedően Roger Federer, amikor megpillantotta az idei Roland Garros férfi főtáblájának mezőnyét.

Bizony. Egy lélek sem rajta kívül. A közül a 128 ember közül, akik elkezdték az 1999-es francia nyílt bajnokság férfi egyes küzdelmeit, csupán Federer az, aki 20 év múltán, 2019-ben is rajthoz áll Párizsban. 

A Garros volt Roger első Grand Slam-tornája. Tizenhét éves volt, hátrafordított baseball-sapit viselt, és jócskán akadt gondja azzal, hogy kordában tartsa az érzelmeit a pályán. 

1999. május 25-én lépett pályára életében először ilyen szintű versenyen. Az akkor világranglista-harmadik, hálót rohamozó ausztrál, Pat Rafter volt az ellenfele. Federer elfogódottság nélkül teniszezett, és be is húzta az első szettet. Igaz, a folytatásban az is komoly nehézséget okozott neki, hogy egyáltalán játékot tudjon nyerni. Végül 5:7, 6:3, 6:0, 6:2 arányban kikapott a Suzanne Lenglen pálya napsütötte salakján. 

"Az első játszma után feltérképezte, majd darabokra szedte a játékomat" - nyilatkozta a svájci nemrégiben.

Érdekes párhuzam, hogy a húsz évvel ezelőtt működő pályák legtöbbje már nem létezik, de a Lenglen még most is áll. Akárcsak Federer, aki 37 évesen még mindig harmadik a világranglistán. 

Mikor kiderült, hogy a svájci elindul az idei Garroson, megindultak a találgatások, hogy vajon búcsúzni megy-e Párizsba. Vajon azért indul-e el, hogy elköszönjön attól a közönségtől, amelyik sokkal jobban bánt vele, mint bárki mással az elmúlt húsz év során. Federer azonban cáfolta, hogy erről volna szó.

"Mindig csak egy évet tervezek előre. A minap beszéltem a csapatommal a jövő évi salakszezont illetően. Kérdeztem, hogy van-e bárkinek valamilyen ötlete."

fed2.jpg Fotó: Europress/AFP

Ismerve a svájci precizitását és fegyelmezettségét, nehéz elképzelni, hogy még nincs meg a visszavonulás tervezett időpontja, maximum nem köti az orrunkra. Ehelyett azt mondja, hogy bízik az ösztöneiben, és majd rájuk fog hallgatni.

"Hallottam pletykákat arra vonatkozóan, hogy a tokiói olimpiáig fogok játszani, utána abbahagyom. Csakhogy én nem mondtam semmi ilyesmit. Tényleg, nem tudom, meddig teniszezem még. Mindig is úgy éreztem, hogy minél többet gondolkodom a visszavonuláson, annál közelebb leszek hozzá. Gyakran kérdezik, mit csinálok majd az aktív pályafutásom után. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha már mindent elterveztem volna, akkor már félig ott lennék. Ezt pedig nem akarom, mert az a játékomon is meglátszódna, hisz csökkenhetne a motivációm, a vágy, hogy jól akarjak teljesíteni."

Az idei teljesítménye finoman szólva is rendben van. Győzött Dubajban és Miamiban, és döntős volt Indian Wellsben. A salakos szezonja is biztató, hisz Madridban és Rómában is a negyeddöntőig jutott, a spanyol fővárosban ráadásul végig partiban volt a salakon szinte mindig kiváló Dominic Thiemmel. 

Rómában elővigyázatosságból visszalépett a további küzdelmektől azért, hogy visszatérhessen oda, ahol 1999-ben tulajdonképpen minden elkezdődött. Érdemes visszanézni a Rafter elleni meccsét részben azért, hogy megmosolyogjuk, vagy esetleg tátott szájjal nézzük a későbbi nagy bajnok első GS-próbálkozásait. 

Ezen kívül azonban akadnak apró, ám rendkívül beszédes részletek is, melyek segítenek kontextusba helyezni, hogy Federer milyen régóta itt van velünk, és, hogy milyen messzire jutott. Ilyen például az, hogy ekkor még emberek figyelték, hogy hálót ért-e egy adogatás, szó nem volt még elektronikus érzékelőkről. 

A könnyed erő, a variábilis játék, a légiesség és az elegancia már ekkor is jelen volt a játékában. Ám amennyire nem változott a stílus, annyira más most a modor, mint akkor. Húsz éve még lobbanékony volt, sőt, nem ritkán robbanékony is. 

"És ezen a meccsen még kontrolláltam magam" - mondta Federer. "Képzeljük csak el, hogy nem Rafter ellen játszom, nem a Lenglenen, hanem valamelyik külső pályán... Tudtam, hogy sok ezer ember néz a helyszínen, ráadásul ment az élő tévéközvetítés, úgyhogy egyfolytában mondogattam magamnak, hogy "Tarts ki, Roger, tarts ki!"

Federer a svájci származású sportpszichológussal, Chris Marcollival dolgozott azon, hogy megtanulja kezelni az érzelmeit a pályán.

"Kezdtem magam kellemetlenül érezni, amikor visszanéztem a meccseimet. Frusztrált voltam, dobáltam az ütőmet, nem tetszett, amit láttam. Hosszú volt az út, míg megtanultam összeszedett lenni érzelmileg, de ugyanakkor rendkívül érdekes is volt maga a folyamat."

Federer érezte ugyan, hogy az érzelmi kitörések csak elfolyatják az energiáit, ettől függetlenül örömmel veszi, amikor látja, hogy a mostani fiatalok is időről-időre elveszítik a kontrollt a meccseik során.

"Nem mondok nekik semmi olyat, hogy rázzák gatyába magukat, ellenkezőleg, szeretem, hogy kimutatják az érzelmeiket. Nem akarok robotokat látni magam körül. Nem akarom, hogy egy 18 éves srác szuper-higgadt legyen a pályán. Ha valaki egy kicsit temperamentumosabb, hadd legyen, majd szépen lassan megtanulja a megfelelő mederbe terelni az érzelmeit."

A svájci 101 tornagyőzelemnél tart, melyek közül 20 Grand Slam-siker. A Garroson azonban csak egyszer emelhette magasba a trófeát, egy bizonyos Rafael Nadal föltűnésének következtében. Federer 0-5-re áll ellene Párizsban, miközben a spanyol már a 12. győzelméért száll harcba az idén.

fed3.jpg Fotó: Europress/AFP

"A probléma az volt, hogy megjelent Rafa. És Rafa az Rafa volt" - mondta Federer, mintha csak egy hurrikánról beszélt volna. 

Noha az idén a győzelmi esélyei viszonylag csekélyek Párizsban, a svájci rendkívül büszke arra, hogy visszatér a tornára. Az 1999-es mezőnyből egyedül Lleyton Hewitt az, aki néha-néha részt vesz még ATP-tornákon, igaz, ő is csak párosban. Érdekes viszont, hogy a húsz évvel ezelőtti táblán ott volt egy bizonyos norvég, Christian Ruud, akinek már a húszéves fia, Casper vesz részt az idei versenyen.

De vajon miért, és hogyan tartott ki Federer, miközben a többiek nem? Roger szerint ebben oroszlánrésze van erőnléti edzőjének, Pierre Paganininek, akivel egy hosszú távú tervet dolgoztak ki, szem előtt tartva a fenntarthatóságot. Nem mentek el minden kisebb tornára, nem üldözték a rajtpénzeket, és úgy döntöttek, hogy az év során két hosszabb edzésperiódusban dolgoznak.

"Már 2004-ben, amikor világelső lettem, már akkor így álltam a dolgokhoz. Korán meghoztam ezeket a döntéseket, ezért lehetek még itt. Ezért nem untam meg soha ezt a sportot."

Paganini mellett a veleszületett tehetsége és a testalkata is segítette abban, hogy máig versenyképes maradjon.

"A tehetségem abban segített, hogy kialakítsam azt a technikát, amellyel ma is játszom, és amely a lehető legkisebb mértékben veszi igénybe a testem. De azt gondolom, hogy a versenynaptáram kialakítása, a testfelépítésem, és a mentális hozzáállásom is segített abban, hogy még ma is itt lehessek."

fed1.jpg Fotó: Europress/AFP

"Amennyire komolyan veszem a dolgokat, amikor kell, annyira képes vagyok le is lazulni. Nagyon gyorsan elengedem a feszültséget. Úgy gondolom, ez a titok. Fontos, hogy a játékosok képesek legyenek azt mondani, hogy 'Oké, most ezt elengedem. Tudom, hogy profi teniszező vagyok, de most pihenek, kikapcsolok. Csinálok valami olyat, ami segít kiengedni a gőzt."

Federer megállt egy pillanatra, ökölbe szorította a kezét, és rátette az asztalra. 

"Ha ugyanis folyton ebben az állapotban vagy" - mutatott az öklére, "akkor nagyon gyorsan ki fogsz égni".

via The New York Times

Hozzászólások