Salakblog - Roger Federer egyszerűen félte a győzelmet
Roger Federer egyszerűen félte a győzelmet
Fotó: Europress/AFP

Roger Federer egyszerűen félte a győzelmet

Szabó GáborSzabó Gábor
2019/07/15 09:03

Tudom, a Federer-rajongók már a cím olvastán a kardjukba dőlnek, de egyfelől attól tartok, ezt már megtették párszor az elmúlt 24 órában, lassan tehát megszokják, másfelől meg ettől még ez az igazság, bármennyire is fáj sokaknak. Mindezt persze meg lehet fogalmazni relatíve tiszteletteljesen, ahogyan én próbálkoznék, illetve kevésbé óvatosan is, ahogyan a legtöbben alighanem otthon élőszóban teszik. Összeszarta magát, és a többi. A lényeg ugyanaz, a félelem szót megkerülni nem lehet.

A tegnapi döntőt ugyanis, bár Novak Djokovic nyerte, ám az Roger Federerről szólt.

Akkor is róla szólt volna, ha nem az lenne, aki, ha nem annyi idősen jutott volna el, és nem oda, ahova, hanem csak egy mezei teniszező lenne, akinek megvoltak az esélyei egy fontos meccsen. De így, hogy minden idők legidősebb Grand Slam-győztese lehetett volna, majd’ 38 évesen életében először legyőzhette volna Nadalt és Djokovicot egy tornán, ráadásul egy végletekig lelassított wimbledoni füvön, szinte a várakozások ellenére, így ehhez kétség sem férhet.

Roger Federer alighanem leginkább a két elrontott meccslabda miatt fog rosszul aludni az következő napokban, ám ettől még nem ez az egyetlen dolog, amit sajnálhat a tegnapi meccsben. Ha pusztán a két meccslabda lett volna, akkor talán a megijedt szót szerencsésebb lett volna használni a félt helyett, de itt nem pusztán erről volt szó.

Egy nyugodt Roger Federer - bárki más ellen, talán még Rafael Nadal ellen is - ebből az öt játszmából ötöt nyert volna meg, de négyet egészen biztosan. Az első játszmában breaklabdája volt, ahol ő rontott, majd 5-3-ra vezetett a tie-breakben, ahol hibázott zsinórban négyet. A két további tie-breakben szintén csak ő rontott, hogy a harmadik szett és az ötödik játszma elszalasztott break-lehetőségeiről ne is beszéljünk.

Mindehhez persze kellett Novak Djokovic, mert azt gyorsan szögezzük le, Federer tőle félt, nem valami mástól. 

Nem a 21. Grand Slamtől, nem 9. wimbledoni bajnoki címétől, nem a saját korától, hanem tőle. Serenánál felmerül ugye a lehetőség, hogy ő a 24. GS-től tart, Roger esetében ilyenről szó se volt. Ő csak és kizárólag azért kapott ki, mert Novak Djokovic állt a túloldalon. És ami a legfontosabb, hogy nem azért, mert Nole olyan hajdejól játszott volna, henem pusztán azért, mert Nole volt az ellenfél. 

Talán a 2012-es Ausztrál Open-döntő volt ilyen még Djokovic Grand Slam-döntői közül, ott érezte azt az ember, hogy az Nadalé kellett volna hogy legyen, ha nem ijed meg. Az összes többi fináléban ő volt a jobb játékos, az idő nagy részében. Tegnap csak az igazán fontos helyzetekben volt jobb, és ott is csak annyit tett hozzá, hogy ő nem rontott, ő nem segített, a többit Federer félelme elvégezte helyette. 

A meccs arról szólt, hogy Federer le tudja-e végül győzni a saját félelmeit, tud-e nyerni a félelmei ellenére, vagy nem. Amikor meccslabdákhoz jutott, akkor erre volt esélye és nem is kicsi. Hiszen Djokovic akkor nem ütött olyan védhetetlen tenyeres kereszt returnt, mint annak idején a US Openen, nem ütött semmi extrát, pusztán csak nem tette meg Federnek azt a szívességet, hogy ront. És mint később kiderült, ez elég volt. 

Ám azért azt szögezzük le, hogy amit Novak Djokovic tett, az nem kevés. 

Ezt a meccset rajta kívül senki sem nyerte volna meg, rajta kívül senki nem lett volna képes legyőzni egy ilyen szinten játszó Roger Federert, rajta kívül senki nem lett volna képes ellopni ezt a meccset Federertől. Talán Nadal tíz évvel ezelőtt, de ebben sem vagyok biztos. 

Ám neki is csak azért sikerült, mert Roger Federer félt tőle. A többi csak szószaporítás.

Hozzászólások