Salakblog - "Federer a félistenszerű sportolók egyike" - végre magyarul is olvasható minden idők egyik legjobb teniszes cikke
"Federer a félistenszerű sportolók egyike" - végre magyarul is olvasható minden idők egyik legjobb teniszes cikke
Fotó: Europress/AFP

"Federer a félistenszerű sportolók egyike" - végre magyarul is olvasható minden idők egyik legjobb teniszes cikke

Takács MártonTakács Márton
2020/09/13 16:42
14 éve az egyik legtöbbször emlegetett teniszes írás David Foster Wallace Roger Federer as Religious Experience című, Roger Federerről szóló esszéje, amely még 2006-ban jelent meg a The New York Times-ban. Most pedig magyar fordításban is olvashatjuk Sipos Balázsnak és az 1749.hu honlapnak köszönhetően. 

"A Semmi negyven írása közben olvastam el Andre Agassi Open-jét, de örömmel tapasztaltam, hogy nem zavarjuk egymás köreit. Ja, és ott van David Foster Wallace Infinite Jest-je, aminek egy része a teniszről szól, épp most készül a magyar fordítása. Plusz ugyanő írt egy fantasztikus esszét Roger Federer as Religious Experience címmel a The New York Times-ban." - említette nekünk 2017 elején adott interjújában Maros András, a kortárs magyar irodalom egyik legalulértékeltebb írója, akinek teniszmemoárja az egyik kedvenc olvasmányunk az elmúlt évtizedből.

Nos, a 2008-ban elhunyt David Foster Wallace legendás, még 2006-ban megjelent, terjedelmes Federer-esszéje az eredeti megjelenése után 14 évvel végre olvasható magyarul is Sipos Balázs, az Infinite Jest (Végtelen tréfa) társfordítója - ő és Kemény Lili két évet töltött azzal, hogy átültesse magyar nyelvre ezt a monumentális regényt - jóvoltából az 1749 (Világirodalom az ókortól napjainkig, New Yorktól az Antarktiszig) nevű portálon Roger Federer mint vallási élmény címmel. Az említett nagyregény egyébként egy olyan családot mutat be, akiknek élete egy teniszakadémia köré szerveződik.


"Ez a cikk mindezek helyett inkább szól egy néző Federer-élményéről és annak kontextusáról. A konkrét állítás úgy szól, hogy ha sosem láttad élőben játszani a fiatalurat, aztán meglátod, Wimbledon szent pázsitján, a ’06-os kéthetes torna szó szerint fonnyasztó melegében, aztán viharában, akkor könnyen érhet olyasmi, amit a torna egyik sajtóbusz-sofőrje 'rohadtul vallásközeli élmény'-ként írt le." - véli David Foster Wallace.

Az úgynevezett Federer Momentum megragadásáról olvashatunk, mert a szerző állítása szerint a teniszt követőknek a 2000-es években mind meglehettek azok a pillanatok, "amikor a fiatal svájci játékát látva leesik az áll, kiugrik a szem és olyan hangok adatnak ki, amelyek átcsalják az élettársakat a szomszéd szobából, hogy rád nézzenek, jól vagy-e."

A 2005-ös Federer-Agassi US Open-döntő egyik labdamenetét, melynek végén Roger lehetetlen helyzetből ütött nyerőt, Wallace hosszabban értékeli mint az egyik saját Federer Momentumát. "Nem tudom, milyen hangot adtam ki, de az élettársam azt mondja, berohant, a kanapé tiszta popcorn, én féltérden, a szemem meg mint a dilibolti rugós szemgolyók."

Roger Federer vagy | Eurosport

Ha Roger Federer vagy, bárki lehetsz. Szinte akárki is vagy, Roger Federer vagy. Roger Federer vagy, ha már pályafutásod legelején arról beszélnek, hogy jobb leszel, mint a kortársaid. Ha még 17 évvel később is emlékeznek arra, hogy mikor láttak először teniszezni.

'A szépség nem célja a versenysportoknak, de a magas szinten űzött sport kiemelt terepe az emberi szépség kifejeződésének. A két dolog, durva hasonlattal, úgy passzol egymáshoz, mint a bátorság a háborúhoz.' - szól az esszé egyik kulcsmondata. 

Az egészen parádés szóhasználattal megírt szövegben részletesen olvashatunk a 2006-os Federer-Nadal wimbledoni döntőről is: 

"Az idei wimbledoni döntőben megvan a bosszúnarratíva, a király-versus-királygyilkos bonyodalom, a két élesen elütő karakter. Dél-Európa macsó szenvedélye Észak szofisztikált sebészi műérzéke ellen. Apollón és Dionüszosz. Szike és bárd. Jobbkezes és balos. Világelső és második."

A leírást olvasva visszarepülünk az időben, valósággal ott vagyunk a 14 évvel ezelőtti londoni finálén, a lelátón ülve, érezzük az illatokat, halljuk a közönség morajlását, újra átélhetjük az egész meccset. A bemelegítéstől az adogatásról döntő sorsoláson át megkapjuk Wallace a látottakból levont következtetéseit, a parti alakulását, de olyan minőségben és szépirodalmi igényességgel, ahogy addig nem nagyon olvashattunk teniszről. Egy komplett bekezdésben még a pénzt feldobó kisfiú, William Caines történetét is megismerhetjük. 

Roger Federer: Harminchat | Eurosport

Először azt gondoltam, baromi nehéz dolgom lesz. Hogy harminchat felejthetetlen élményt akkor is nehéz összeszedni rólad, ha nyertél már tizenkilenc Grand Slam-trófeát. De nem volt az, nagyon nem volt nehéz. Hogy megélhettem január huszonkilencedikét. Jó volt veled sírni. Amikor először láttalak élőben, 2008 májusában, egy hideg, felhős, párizsi délelőttön.

Miközben teljes jellemzést ad Federer elképesztően látványos stílusáról, a szerző azt is leszögezi a svájci játékáról, hogy "egyvalami biztos nem igaz rá: nem közvetíthető."

"Federer tenyerese hatalmas cseppfolyós korbács, fonákja egykezes, kivezetheti laposan, fűszerezheti pörgetéssel vagy alá is nyeshet – a nyesést olyan vágással, hogy a labda alakzatokat rajzol a levegőbe, aztán mondjuk bokamagasságban csúszik meg a füvön. Szervája sebessége világklasszis, helyezése és változatossága az a szint, aminek senki más a közelébe sem ér; a szervamozdulat rugalmas, nem hivalkodó, egyetlen jellegzetessége (tévén keresztül) egyfajta angolnaszerű egész testes suhintás az elütés pillanatában."

Igen alapos szakértői elemzést kapunk arról, hogy Federer hogyan játszik, a szakmázásnak az az alapja, hogy David Foster Wallace maga is jó teniszező volt. Az amerikai író megpróbál magyarázatot találni a svájci zsenialitására, felméri a készségeit, bekezdéseken át taglalja az ütéseit, a mozgását, Nadal miatt az alapvonali erőtenisszel - és itt Björn Borggal, Jimmy Connorsszal, John McEnroe-val, Ivan Lendllel - és az extrém pörgetéssel több önálló bekezdés is foglalkozik, ahogy a teniszütők fajtájával (!) is.

Federer felemelkedésével kapcsolatban Wallace úgy gondolja, "a metafizikai magyarázat úgy szól, hogy Roger Federer azon ritka, félistenszerű sportolók egyike, akikre szemlátomást nem vonatkoznak, legalábbis részben nem, a fizika bizonyos törvényei."

Swissman in New York | Eurosport

Ha Roger Federer ember, akkor a meccslabdákról elbukott wimbledoni döntő óta rémálmok és álmatlanság váltakozva gyötrik. A tovább zakatoló idő viszont szorítja, már New Yorkban meg kell próbálnia eltávolítani élete talán legbántóbb, többszörös-áttétes lelki tüskéjét, de ehhez a műtéthez nem lesz elég ütéseinek sebészi pontossága.

"Federernél nincs olyan, hogy vagy-vagy. A svájcinak megvan Lendl és Agassi ereje az alapütéseknél, rendesen elemelkedik a földtől lendítés után, és még Nadalt is kibombázza a pálya végéből."

Majd jön az utolsó bekezdés Wallace cikkében, ami rímel arra, amit e sorok írója úgy foglalt össze egy három évvel ezelőtti cikkében, hogy "Roger Federer vagy, ha nélküled teljesen más lenne a tenisz, sőt, az egész sport. Ha az, amit csinálsz, rég túlmutat önmagán. Ha a hatásod felmérhetetlen. Ha az, ahogy teniszezel, már költészet. Pedig csak sport. Játék."

"A zseni másolhatatlan. Az inspiráció azonban ragályos, és számtalan formát ölthet – és pusztán csak végignézni, közelről, ahogy az erő és az agresszió sebezhetővé válik a szépséggel szemben, annyi, mint inspirációt nyerni – és (tünékeny, halandó módon) megbékélést."

David Foster Wallace: Roger Federer mint vallási élmény - 1749

Az elmúlt pár évben szinte mindenkinek, aki szereti a teniszt és követi a tévében a férfi ATP Tourt, megvoltak a maga, talán így lehetne mondani, Federer Momentumai. A pillanatok, mikor a fiatal svájci játékát látva leesik az áll, kiugrik a szem és olyan hangok adatnak ki, amelyek átcsalják az élettársakat a szomszéd szobából, hogy rád nézzenek, jól vagy-e.



Szponzorált tartalom
A Roland Garros eseményeivel kapcsolatos hírek támogatója a porsche logo
Hozzászólások