Salakblog - Riszpekt, Angelique! Riszpekt, Serena!
Riszpekt, Angelique! Riszpekt, Serena!
Fotó: Europress/getty

Riszpekt, Angelique! Riszpekt, Serena!

Kálmán LaciKálmán Laci
2016/01/30 19:53

Angelique Kerber 6-4, 3-6, 6-4 arányban legyőzte Serena Williamst az Ausztrál Open döntőjében és ezzel életében először magasba emelhetett egy Grand Slam trófeát. A német első major döntőjét sikerrel vívta tehát meg, míg az amerikai 22. győzelme továbbra is várat magára.

Nyilván az, hogy a világranglista hatodikja megverte az elsőt nem egy égbekiáltó szenzáció, de azért mégiscsak Serena volt előzetesen a meccs masszív favoritja. Ez nem csupán azért volt így, mert szettveszteség nélkül jutott el a fináléig, hanem azért is, mert egy Grand Slam döntőről volt szó, ahol a világelső alig-alig szokott kikapni. Konkrétan a 2011-es US Openen veszített utoljára, hogy aztán megnyerje a nyolc soron következő fináléját. Tudtuk, hogy Kerber is elég jó állapotban van, hisz a sokak által a legnagyobb favoritnak tartott Victoria Azarenkát is ő búcsúztatta, mégis az, hogy Grand Slam döntőben megverje Serenát, nem tűnt túl valószínűnek.

De mégis melyek voltak azok a tényezők, amik eldöntötték a meccs végkimenetelét?

Legjobb talán, ha Serena adogatásával kezdjük. Az amerikai első szerva beütési statisztikája sem volt valami fényes (53%), azonban talán még meglepőbb az, hogy amikor beütötte, akkor is csak 69%-ban tudott belőle pontot nyerni. Ez a szám valamennyi korábbi meccsén magasabb volt, még a Giorgi elleni nyitófordulóban is, ami pedig majdnem fél év után az első tétmérkőzése volt. Persze nem mindegy, ki áll a másik oldalon, de azért Serena nem a döntőben szokta a legrosszabb mutatóit hozni. A lényeg, hogy kevés volt az ász és kevés volt az ászértékű ingyen pont, aminek köszönhetően végig nagyon labilisak voltak az adogatójátékai. Ráadásul taktikailag is hibázott, mert visszább vehetett volna a sebességből, és üthetett volna több vágott szervát kifelé, ahelyett, hogy erőltette a közel 200 km/h-ás teli lappal meghúzott adogatásokat.

További taktikai hiba volt Serena részéről, hogy sokszor, mintha elfelejtette volna, hogy balkezessel játszik. A mérkőzés első felében szinte mindig Kerber tenyeresére készítette elő a támadásit, ahonnan a német nagyon stabil volt még futtából is. Amikor előrejött a világelső, akkor rendre elütött az ellenfél, vagy ha nem, Serena gondba került a hálónál. A meccs előrehaladtával egyre több volt már a fonák oldali előkészítés is, ahonnan nyilván nem tudott úgy kontrázni Kerber, viszont addigra Serena már elbizonytalanodott és sokat hibázott, mind a hálónál, mind az alapvonalról.

A dolog másik oldala viszont maga Kerber. A német elképesztően stabil volt, már-már ijesztően az. Ritkán látni teniszezőnőt, aki ekkora tempónál alig-alig ront, mert aközben, hogy pályán tartotta a labdát, még fel is vette a sebességet Serenával, és a hosszabb labdameneteket nagyobb arányban ő nyerte. Az újdonsült Ausztrál Open bajnoknő mindössze 13, azaz tizenhárom ki nem kényszerített hibát ütött az egész meccsen.

Tizenhárom hiba élete első Grand Slam döntőjében Serena Williams ellen. Egy háromszettes, több, mint két órás meccsen. Ez mégis milyen már?!

Ráadásul azért ütött 25 nyerőt is, tehát dupla annyit, mint hibát, ami rögtön át is vezet minket a finálé alakulásának talán legfontosabb összetevőjéhez, ami nem volt más, mint:

Angelique Kerber idegrendszere.

Az elmúlt években elég sok meccsét láthattuk már a németnek, és bár a küzdeni tudásával sosem volt baj, azt azért nem mondhattuk el róla, hogy ne remegne be a mérkőzések fontos pontjainál. Most erről szó nem volt - vagy rontott Williams, vagy megcsinálta ő a pontot. Mindvégig olyan higgadt tudott maradni, ami még egy rutinos, sokat próbált, számtalan Grand Slam döntőt lejátszott versenyzőnek is dicséretére vált volna. Nemhogy valaki olyannak, aki egy nagy torna, számára eddig még ismeretlen magasságaiban járt.

AngFotó: Europress/getty

Szokták mondani az ilyen helyzetekre, hogy a rutintalanabb, esélytelenebb játékos kedvére teniszezhet, mert nincs vesztenivalója és már az is nagy dolog, hogy a fináléig eljutott. Ez egyfelől igaz, másrészt viszont dehogy nincs vesztenivalója. Senki nem tudhatja ugyanis, hogy esetleg ez a döntő nem az első és egyben az utolsó lesz-e a számára. Szóval volt itt tét rendesen.

Ha ki kellene választani egy gémet, ami mindent eldöntött, az alighanem a döntő szett hatodik játéka lenne. Serena jó néhány bréklabdával szembesült, a végtelenségig nem is tudott ellenállni annak a nyomásnak, amit a német lány gyakorolt rá, és így 3-3 helyett 4-2 lett Kerber javára.

Angelique megragadta élete eddigi legnagyobb esélyét, és élt a lehetőségeivel. Közel a maximumát nyújtotta és profitált ellenfele taktikai és technikai hibáiból is. Úgy tudta legyőzni Serenát, hogy a világelső sem játszott rosszul, legalábbis lényegesen jobban, mint Roberta Vinci ellen a US Openen.

Így aztán van egy új Grand Slam győztes, Serena számára pedig a huszonkettedik cím (egyelőre) még várat magára.

Az meg csak hab volt a tortán, amilyen sportszerűen az amerikai veszíteni tudott. Nagyon emberi momentum volt, ahogy odament és megölelte legyőzőjét, amilyen intelligensen nem vitte el a show-t és hagyta, hogy ne az ő vereségéről, hanem Kerber győzelméről szóljon ez a nap. Tudván és átérezvén azt, hogy mennyit jelenthet ez a siker a számára.

Riszpekt, Angelique! Riszpekt, Serena!

Szponzorált tartalom
A Roland Garros eseményeivel kapcsolatos hírek támogatója a porsche logo
Hozzászólások