Salakblog - Rafael Nadal: Nem normális 11 Roland Garrost nyerni
Rafael Nadal: Nem normális 11 Roland Garrost nyerni
Fotó: Europress/AFP

Rafael Nadal: Nem normális 11 Roland Garrost nyerni

Szántó PetraSzántó Petra
2019/05/17 10:15

Rafael Nadal, Róma (és számos salakos város) királya idén ugyan még nem nyert tornát kedvenc borításán, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ő lenne a legnagyobb favorit az olasz és a francia fővárosban. 

A Gazzetta dello Sport erről is beszélgetett vele az esős szerdai napon, na meg persze más fontos dolgokról: a teniszben betöltött szerepéről, a 11 Roland Garros-trófea felfoghatatlanságáról és az októberi esküvőről. 


Rafa, úgy érkeztél Rómába, hogy nincs még salakos tornagyőzelmed idén, ami ritkaság. Hogyan érzed magad?

Nem vagyok meglepve, igazából teljesen normális, hogy nem lehet minden versenyt megnyerni. Valójában az nem volt normális, amit az elmúlt években műveltem. Jól érzem magam, játszottam néhány nagyon jó meccset Madridban, még akkor is, ha a Stefanos Tsitsipas elleni elődöntő nem tartozott közéjük. Mint mindig, most is az a célom, hogy kiválóan teniszezzek Rómában is.

Miért különleges számodra a római torna?

Mert az első alkalommal, amikor itt jártam, rögtön nyerni tudtam (2005-ben). A fináléban egy öt órás mérkőzésen, döntő szett tie-breakben győztem le az akkori egyik legjobb salakos teniszezőt, Guillermo Coriát, nem csoda, ha rögtön a szívembe zártam ezt a tornát. Meg persze imádom Olaszországot, az olasz konyhát, a szenvedélyt, amit minden alkalommal magammal viszek innen. Olaszország mindig felejthetetlen élményeket ad.

000_1GD57Z.jpg Fotó: Europress/AFP

Többször is említetted már, hogy a 2006-os Roger Federer elleni döntőben elért siker, ami szintén egy öt órás, öt szettes győzelem volt, azért volt számodra fontos, mert akkor értetted meg, hogy fel tudod venni a versenyt a verhetetlennek hitt bajnokokkal szemben is.

Természetesen egy Federer elleni győzelemnek, ráadásul az akkori Federer ellen, hatalmas jelentősége volt 2006-ban. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az egy évvel korábbi ötszettes győzelem volt pályafutásom egyik legnagyobb sikere.

Bár még nincs salakos trófeád idén, mégis egyértelmű, hogy a játékostársaid még mindig téged tartanak a legnagyobb favoritnak Rómában és Párizsban is.

Ez még inkább arra ösztönöz, hogy keményen dolgozzak, és bizonyítsam, hogy okkal mondják ezt (mosolyog).

Nem tartod kissé lekicsinylőnek, hogy egy olyan teniszezőt, mint te, aki 80 tornát nyert mindenféle borításon, egyszerűen csak minden idők legjobb salakpályás teniszezőjének tartják? 

Nem hiszem, hogy ez lekicsinylő lenne. Sőt, igazából még büszkeséggel is tölt el, hiszen ez azt jelenti, hogy olyan eredményeket értem el, amikre a világ emlékezni fog. Számomra minden győzelemnek egyforma értéke van, és boldog vagyok, hogy olyan pályafutásom van, amiben meg tudom mutatni, hogy minden borításon versenyképes vagyok.

075_taamallah-notitle180610_npiUO.jpg Fotó: Europress/AFP

Az első Roland Garros győzelmed után azt mondtad, úgy képzeled, hogy harminc éves korodban már távol leszel a teniszpályáktól, és valahol Mallorca partjainál fogsz horgászni a hajódon. Júniusban 33 éves leszel, de egyelőre az az életkép még nem látszik a horizonton.

Ami azt illeti, gyakran megyek horgászni, amikor csak tudok! Szerencsés vagyok, hogy az életben azt csinálhatom, amit szeretek, és az elmúlt években az egészség is elkísért. Persze voltak sérüléseim, de a testem még mindig bírja és engedi, hogy kiéljem a tenisz iránt érzett szenvedélyemet.

Legendás edződ és nagybátyád, Toni egyszer azt mondta, hogy nagyon meglepődött, amikor az első komolyabb sérülésed után még erősebben tértél vissza. A második nagyobb sérülés utáni visszatéréseden már kevésbé lepődött meg, most pedig már szinte ezt tartja normálisnak. Ez a titok vajon: Rafael Nadal mindig erősebben tér vissza?

Nem, nincs titok. Sőt, az igazság az, hogy egy-egy sérülésből visszatérni mindig egyre nehezebb és egyre fárasztóbb. Az biztos, hogy az én karrieremben több sérülés volt, mint amennyit egy átlagos teniszező szervezete elbír, de egyelőre úgy tűnik, hogy ezek olyan sérülések voltak, amikből vissza lehetett térni, amik után ugyanúgy lehetett harcolni a kitűzött céljaimért. Az eddigi sérüléseim egyelőre nem akadályoztak meg az álmaim elérésében és a nagy tervek megvalósításában, és bízom benne, hogy van még egy kis időm továbbiakat üldözni.

Amikor a mai Rafael Nadal reggel felkel, ugyanazt a szenvedélyt érzi, mint kisfiú korában?

A dolgok késégtelenül megváltoznak az évek során. Fiatalabb koromban lelkesebb voltam, csak a teniszt tartottam szem előtt, később viszont már hagytam, hogy a tapasztalatok vezessenek. Ami igazán számít, az a motiváció: én pedig most is, minden reggel, amikor felkelek, ugyanazt a motivációt érzem, mint akkor, amikor először vettem a kezembe ütőt.

IMG_0844.JPG Fotó: SzP

Mallorcán, a szülővárosodban felépítettél egy gyönyörű akadémiát teniszezni vágyó gyerekek számára. Mit mondanál most egy kisfiúnak, aki jelentkezik az akadémiára, és olyan szeretne lenni, mint te?

Először is, őszinte lennék vele, és elmondanám, hogy ez nem lesz könnyű. De hozzátenném, hogy ha nekem sikerült, akkor neki is meg kell próbálnia megvalósítani az álmait. Persze észben kell tartani az alapvető értékrendet: sosem szabad elveszíteni a teniszezéshez való kedvet. De el kell fogadni, hogy a kemény munka szenvedéssel jár, és ez az az áldozat, amit meg kell hozni akkor is, ha fáj. Nem szabad elviselhetetlen mennyiséget edzeni, az egy szükségtelen, pont ezért elkerülendő gonosz ebben a sportban. Végül pedig elengedhetetlen a szenvedély: ha az előbb felsoroltak közül valamelyiket nem tudja vállalni, akkor inkább hagyja abba.

Nagyon fiatalon kezdtél profiként, szinte teljesen kihagytad a junior karriert. Manapság is látunk erre néhány példát: az olasz Jannik Sinner vagy éppen a spanyol Alcaraz Garcia személyében, aki már 15 évesen Challenger tornákon indul el. Ebben a korban hogyan lehet elviselni a profi léttel járó nyomást? 

Nincs általános szabály, mindenkinek a saját személyes érzékenységétől függ, hogyan kezeli ezt a helyzetet. Természetesen nagyon fontos, hogy már fiatal korban helyes nevelést kapjon a teniszező a győzelem és a vereség elviseléséről, és fontos, hogy ne váljon megszállottá. Továbbá persze figyelembe kell venni a fizikai tulajdonságokat és a technikai készségeket: ha ezekben már előrébb jár, mint a korosztálya, akkor érdemes magasabb szinten versenyezni.

Sokak számára 11-szer megnyerni a Roland Garrost a sporttörténelem egyik legnagyobb teljesítménye. Szerinted reális elképzelni, hogy ez egyszer valaki másnak is sikerülhet? 

Őszinte leszek. Nem gondolom, hogy normális dolog 11-szer Roland Garrost nyerni, sőt, meg vagyok róla győződve, hogy nagyon nehéz lesz ezt megismételni. De én is csak egy halandó ember vagyok, aki történetesen teniszezik, így nem elképzelhetetlen, hogy valaki újra elér majd oda. De nem vagyok benne biztos, hogy az én életemben még látni fogom ezt.

063_177593734.jpg Fotó: Europress/AFP

Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy tartják, Federerrel és Djokoviccsal együtt alapjaiban forradalmasítottátok a tenisz népszerűségét?

A világ kívülről lát bennünket így. Természetesen sok olyan emlékezetes összecsapásunk volt, amelyek a tenisz javát szolgálták. Ám az a különösen fontos, hogy mindig is példamutatóan tiszteltük a sportágunkat, és soha nem hazudtoltuk meg önmagunkat.  

2019 más okból is fontos számodra: októberben lesz az esküvőtök Xiscával.

Mindenki másképp kezeli a magánéletét, de számunkra ezek rendkívül személyes, privát pillanatok. Az biztos, hogy az élet nem fog sokat változni a mostanihoz képest.  

Visszatérve az Akadémiádhoz: el tudod képzelni magad ott edzőként, ha befejezed a pályafutásod?

Számomra nagyon fontos projekt az akadémia, aktívan részt veszek a működtetésében és a szenvedélyem is egyben. Szóval miért ne? Ez egy olyan tapasztalat lenne, amit szívesen vállalnék.

Ha tíz év múlva megjelenne rólad egy önéletrajzi könyv, milyen címnek örülnél a leginkább?

Rafael Nadal: Egy jó ember.  

000_1CP6DH.jpg Fotó: Europress/AFP

Hozzászólások