Salakblog - Párhuzamos történetek
Párhuzamos történetek

Párhuzamos történetek

Szabó GáborSzabó Gábor
2010/05/08 21:40

federerreu_1630466c

Őszintén szólva sokat vívódtam, hogy melyikkel kezdjem, mert szerintem ugyan tökmindegy, de azt is tudom, hogy lesznek olyanok, akik szerint nem az. Aztán rájöttem, hogy akiknek nem mindegy, azoknak úgyis mindegy, úgyis találnak majd valamit, amibe beleköthetnek.

Így aztán kezdem a rövidebbel.

Ami ma Estorilban történt, az teljesen szokványos történet volt mondjuk 2003-ig, esetleg 2004-ig. Számtalanszor előfordult, hogy a világelső találkozott valahol salakon egy spanyollal, esetleg egy argentinnal és kikapott kettőben. Nem csak Montanesektől, hanem esetleg még hátrébb rangsoroltaktól is. És nem csak azok a világelsők, akik mindig szenvedtek salakon, mint mondjuk Pete vagy Boris, hanem azok is, akik mondjuk nyertek Garrost is, mint mondjuk Andre vagy Kafelnyikov.

Ami ma Estorilban történt, az 2004 óta nem igazán megszokott. Hiszen Rog Estorilban még akkor is nyerni tudott, amikor ugyanilyen gyatra tavaszt produkált, mint idén. Pedig két évvel ezelőtt nem Montanes volt az ellenfél az elődöntőben, hanem Davy a döntőben. Két évvel ezelőtt ilyenkor már nyert 10 meccset salakon, idén mindössze kettőt. És igazából az az elgondolkodtató, hogy míg mondjuk egy Baghda vagy egy Berdych elleni vereségre azt lehet mondani, hogy benne van, hogy magyarázható (pláne, hogy azért ott eljutott legalább meccslabdáig), addig a Gulbis elleni zakó már legalábbis véleményes volt.  A Montanes elleni pedig végképp elgondolkodtató. Hiszen Ernests azért megszorította, Nadalt is, egyértelműen remek formában volt Rómában, de ha Albert meg is nyeri a tornát, akkor is mi van? És mi lesz a jövő héten Madridban? Mert így már Moya vagy Benjamin Becker is kemény dió lehet a nyitókörben, nem beszélve Wawrinkáról a harmadik fordulóban.

És aztán egy még izgalmasabb kérdés: Mi lesz így Párizzsal.

Továbbá a legizgalmasabb, hogy hogyan dolgozza fel ezeket a vereségeket? Mert ezekhez, az ilyenekhez, végképp nincsen hozzászokva. És az, amiről sokat írtam úgy tíz hónapja, hogy mi lesz az, ami még hajtja előre, az most lehet igazán érdekes. Eddig a sikerek vitték, volt lendület bőven. Most viszont, se siker, se lendület, viszont vannak gyerekek,  és van 16 GS.

Lesz-e még kedve ehhez bő két évhez, akkor amikor jönnek ilyen, az eddigiekhez mindenképp méltatlan zakók ?

Albertnek gratula persze, mint ahogyan Martinez Sancheznek is, de ez már egy másik történet. Korántsem párhuzamos.

Hozzászólások