Salakblog - Óvó néni, óvó néni, Djurika az idegeimre megy!
Óvó néni, óvó néni, Djurika az idegeimre megy!
Fotó: Europress/AFP

Óvó néni, óvó néni, Djurika az idegeimre megy!

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/05/19 17:28

Egy átlagos tavaszi nap volt az ATP Óvodában, lágy szellő lengedezett, a lurkók pedig önfeledten kergetőztek a homokozó, a hinták és a mászókák között. A délutános óvó néni gyanútlanul, mit sem sejtve sétálgatott a csimoták között, mígnem az egyikük odaszaladt hozzá.

„Óvó néni, óvó néni, tökre elegem van már a többiekből!”

„Mi történt, Karcsika, mondd mi bánt!”

„Nem bírom már elviselni, ami itt van. Itt mindenki azt hiszi magáról, hogy baromi cuki, de közben meg ez nem is igaz.”

„Jajj, Karcsika, tudod, beszéltük, hogy nem szép dolog az árulkodás…, meg ugye azért te sem vagy épp egy szófogadó fiú, de gyere szépen, meghallgatlak.”

„Na, itt van először is a Djurika…”

„Na, mégis, mi bajod van a Djurikával? Ő most a csoportelső.”

„Az lehet, de nem igazán bírja őt senki a csoportunkból, sőt a tesómék se szeretik, meg anyáék se, de azoknak az embereknek se szimpi, akik leülnek ide a padra az ovi elé.  Persze ő smúzol, meg nyalizik mindenkinek, meg produkálja magát, hogy minél többen tapsoljanak neki, meg mondják, hogy ’jajj, de cuki, jajj, de édes’.”

„Olyan akar lenni, mint Ferike, mert őt szinte mindenki csípi. Djurika pedig csak erőlködik. Baromira fárasztó. Oké, a sorversenyeken elég jó, lehet, mire itt végez, és suliba megy, több matricája lesz, mint Ferikének…, de összességében a nyomába sem érhet.”

„Jaaa, és volt olyan, hogy megjátszotta, hogy beteg, csak szimulált, hogy az anyukája érte jöjjön és hazavigye. Ennyit róla.”

„Amúgy, mikor mi kerültünk egymással szembe Djurikával, én eddig még mindig legyőztem a sorversenyeken. Pedig amúgy pont leszarom ezeket a hülye versenyeket, rohadtul nem érdekelnek. Na, de tényleg tök ciki már, amit művel. Bújik oda, meg ölelget mindenkit, csak, hogy jobban csípjék. De nem fogják. És az a legidegesítőbb, amit a versenyek után csinál. Na, de csak győzzek megint valamelyik sorversenyben, olyan ünneplést csapok neki, hogy majd csak néz.”

„Azért te sem vagy semmi, Karcsika” – szakítja őt félbe az óvó néni. „A múltkor is elárultad Sanyikának sorverseny közben, hogy Koppányka megpuszilta azt a kislányt, aki ugyan még csak kiscsoportos, de nagyon tetszik Sanyikának. Pedig előtte ők már kézen fogva járkáltak.”

„Jó, lehet, de hagyjuk, ez már régen volt” – tereli a szót Karcsika. „Viszont a Bandikát bírom. Meg szerintem jobb is lenne a sorversenyekben, mint Djurika, csak nem jön ki a különbség. Főleg akkor jobb, amikor el kell kapni, majd vissza kell dobni a labdát. Most eltört valamije szerintem, vagy nem tudom, de régóta nem volt már oviban.”

„De figyelj csak ide Karcsika” – próbálja a kis gézengúzt jobb belátásra bírni az óvónő. „Nándika meg rád panaszkodott a múltkor, hogy tiszteletlen vagy vele is, meg a többiekkel is.”

„Persze, mikor ő nyer egy sorversenyben, akkor jó fej és mindenkit dicsér, hogy milyen jók voltunk mi is. Bezzeg a múltkor, mikor én nyertem, akkor hirtelen már bunkó voltam vele is, meg a tesóival is. Pedig én mindig ugyanolyan vagyok. Ja, meg van, hogy jön a bácsikája, a Tomi bácsi, hogy szerinte neveletlen meg faragatlan vagyok, meg, hogy nem vagyok illemtudó. Bocs má’, hogy néha jobb vagyok, mint az unokaöccse.”

„Jaa, majdnem elfelejtettem, ott van még a Vendelke is.”

„Na, vele mégis mi bajod van, Karcsika?”

„Utálom őt, óvó néni. Nagyon utálom. Nem köszön, mikor reggel összetalálkozunk az ovi kapujában, de délután sem, mikor megyünk haza. Ő a bunkó, nem én. Azt hiszi, jobb itt, mint bárki, pedig, amikor a sorversenyen, visszakézből kell a labdát dobni, tök béna.”

„Értem én Karcsika” – próbálja az óvó néni valahogy megállítani az árulkodás-cunamit. „De neked mindenkivel csak a bajod van. Valamelyik nap, sorverseny közben is dührohamot kaptál, mert a kicsik, akik néztek titeket, nem voltak csöndben. Persze, igazad van, ilyenkor csöndben kellene lenniük, de ha valamelyiküknek ki kell mennie pisilni, akkor muszáj kiengednem. Ezt meg kell értened. És neked ettől nem kéne ingerültté válnod.”

„És az is jusson eszedbe, hogy a múltkor, amikor a Marika beszólt neked, te azt üzented vissza neki, hogy ne tegye, mert ő nem ismer téged igazából. Nem tudja, milyen volt az életed, és nem ment keresztül mindazon, amin te. Mi lenne, ha te is így állnál hozzá a többiekhez?”

Karcsika megállt egy pillanatra és elmélázott az óvónő szavain. De csak egy pillanatra, mert aztán már rohant is az óvoda udvarának túlsó végében lévő kosárpalánk alá.

Hozzászólások