Salakblog - Öt Grand Slam rekord, amit soha nem fognak megdönteni
Öt Grand Slam rekord, amit soha nem fognak megdönteni
Fotó: Europress/AFP

Öt Grand Slam rekord, amit soha nem fognak megdönteni

Kálmán LaciKálmán Laci
2015/12/12 11:18

Az rendben van, hogy Novak Djokovic a jelen legnagyobbja, az is rendben van, hogy ő maga, valamint a szakemberek, szakírók is keresik a helyét minden idők legjobbjai közt, azonban még nagyon sokat kell letennie az asztalra ahhoz, hogy megdönthetetlen Grand Slam csúcsok fűződjenek a nevéhez.

Ha történelmi távlatokban gondolkodunk, mindig is a major tornák voltak azok, amik alapján a nagyságot mérni lehetett. Az ezresek - melyek a legkülönbözőbb neveken futottak a múltban - régen még annyit sem számítottak, mint manapság. Most azért már legalább jegyzik, kik nyerték a legtöbb ilyen szintű tornát.

Az alábbiakban egy olyan összeállítás következik, amely a leginkább megdönthetetlen (vagy legalábbis annak látszó) Grand Slam rekordokat taglalja majd. A negyeddöntőkkel, elődöntőkkel nem foglalkozunk, annál inkább a döntős sorozatokkal, illetve egyes tornákon elért kiemelkedő eredménysorokkal. Nem számolgatjuk a gémeket, szetteket és ehhez hasonló dolgokat, hisz ezek ott vannak a statisztikákban, inkább az olyan rekordokat nézzük meg közelebbről, amelyek eléréséhez többéves kiemelkedő dominanciára volt szükség.

Nem foglalkozunk például Rod Laver 1969-es naptári Grand Slamével, mert adott esetben ezt Novak Djokovic 2016-ban akár meg is ismételheti, ráadásul ő három különböző borításon tenné ezt meg egy hihetetlenül erős mezőnyben, úgyhogy ez a két tényező az ő teljesítményét talán még Laver fölé is emelné. Bár a magunk részéről Djokovic naptári Grand Slamének esélyét minimálisnak gondoljuk - mondhatnánk úgyis, hogy a lehetetlennel határosnak - mégis azt kell mondjuk, hogy Laver rekordja egy olyan eredmény, ami elvben egy éven belül akár meg is dönthető.

Mi pedig most a dominancián, a hosszan tartó egyeduralmon alapuló csúcsteljesítményekre helyezzük a hangsúlyt.

Djokovic nem valószínű, hogy az alábbi rekordok közül bármelyiket is megközelíti, ám ha az uralkodása tovább folytatódik, könnyen lehet, hogy elér majd olyan csúcsokat, amelyek mások számára érinthetetlenné válnak, erre legjobb esélye egyébként további Ausztrál Open trófeák gyűjtésével van.

5. Pete Sampras és az ő 7 wimbledoni címe 8 éven beül

Pete Sampras vitathatatlanul (tényleg vitathatatlanul?) minden idők legjobb füves pályás játékosa, 1993 és 2000 között dominált Wimbledonban azzal, hogy nyolc év alatt hétszer is győzni tudott. Elég valószínűtlen, hogy valaki ezt megismételje.

Björn Borg 1976 és 1980 között öt alkalommal nyert Wimbledonban, Roger Federer ezt beállította 2003 és 2007 között, ami után következett az ominózus 2008-as Nadal elleni vereség, majd pedig a 2009-es Roddick elleni győzelem. Meg lehetett volna zsinórban a hét, de ott az a volna... Végül aztán Roger csak behúzta a hetedik győzelmét is, de Sampras nyolc éven belül elért hét győzelme egy sokkal imponálóbb sorozat.

SamprasWimbiFotó: Europress/AFP

Pistol Pete elképesztő magabiztossággal masírozott át a mezőnyön akkor, amikor a szerva-röpte játékot felváltotta a sokkal erőteljesebb adogatáson alapuló tenisz az arra az időszakra jellemző gyors és csúszós borításon. Wimbledoni egyeduralmán egyetlen folt esett csupán, amikor 1996-ban a negyeddöntőben kikapott a későbbi győztes Richard Krajicektől. A sima háromszettes meccset esőszünetek tarkították és két napig játszották.

Sampras a következőképp magyarázta az elszalasztott lehetőségét: "Elvétettem egy fonákot nagyjából két-három centivel vagy valami ilyesmi. Én jónak éreztem, de a vonalbíró hölgy kint látta. És ez volt kb. az egyetlen lehetőségem, hogy a magam javára fordítsam a dolgokat."

Sampras egyébként is dominált Wimbledonban, ráadásul volt egy különleges képessége, hogy valahogy megnyerje a fontos pontokat, az olyanokat, amin a dolgok általában meg szoktak fordulni. Ha nem számítjuk Federert, sok-sok évre, talán évtizedre is szükség lesz, de az sem biztos, hogy valaha bárki is képes lesz Pete nyomába érni és kihívás elé állítani ezt a rekordot.

Csak egy összehasonlítás, Djokovicnak, aki 2011-ben, '12-ben, '13-ban és '15-ben tudott győzni az Ausztrál Openen, meg kellene nyernie a következő hármat, hogy egy Sampraséhoz hasonló rekordot érjen el Melbourne-ben. (Jó, nyert már 2008-ban is, de az a győzelem kellőképpen messze esik a többitől, ha dominanciában gondolkodunk.)

4. Ivan Lendl és az ő 8 egymást követő döntője a US Openen

A US Open talán a legkeményebb Grand Slam torna abból a szempontból, hogy nehéz dominálni, mert viszonylag gyors kemény borításon játsszák, ami több különböző stílusnak és versenyzőnek kedvezhet. A Roland Garrostól és Wimbledontól eltérően, amelyek jóval egyedibb sajátosságokkal bírnak, itt a mezőny tele van olyan játékosokkal, akik képesek arra, hogy egy adott meccsen meglepetést okozzanak.

Úgyhogy ezek alapján szinte lehetetlen feladatnak tűnik, hogy valaki beérje Ivan Lendlt az 1982 és '89 között zsinórban lejátszott nyolc US Open döntőjét illetően. Lendl csak '85-ben, '86-ben és '87-ben győzött, úgyhogy mondhatná bárki, hol van ez Sampras hét wimbledoni címéhez képest, mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha lehet, a jövőben egyre nehezebb lesz bárkinek is nyolcszor, vagy pláne kilencszer zsinórban finálét játszania New Yorkban.

Összehasonlításképp, Roger Federernek egymás után hatszor sikerült bejutnia a döntőbe 2004 és 2009 között, de aztán a 2010-es elődöntőben belefutott a lehetőségét kiválóan kihasználó és amúgy is feljövőben lévő Novak Djokovicba. Egy ilyen sorozatot nem lehet újrakezdeni, hisz hopp egy vereség, és azt veszed észre, hogy a pályafutásod hátralévő része összesen nem elég arra, hogy üldözőbe vehesd Lendl elképesztő szériáját.

LendlFotó: Europress/Getty

Nyolc egymás utáni finálét soha senki nem játszott sehol, még Rafael Nadal sem a Garroson, úgyhogy egy ilyen sorozat a US Openen különösen értékes, ahova már amúgy is gyakran fáradtan érkeznek a menők és az elképesztő New York-i közönség is próbára teszi az idegeiket.

Djokovic, minden tiszteletünk mellett is, elég messze van Lendl sorozatától mind Melbourne-ben, mind New Yorkban. Miután 2014-ben egyik helyen sem játszott döntőt, jelenleg itt is, ott is zsinórban egy lejátszott fináléval áll. Ami a két európai Grand Slam helyszínt illeti, a Garroson kettő, Wimbledonban három egymás utáni döntője van jelenleg.

3. Rafael Nadal és az ő 9 Roland Garros trófeája 10 éven belül

Lehetséges, hogy a jövő salakkirálya nyer akár tíz Roland Garros trófeát is zsinórban, de jelenleg tekintsük egy nagyon erős alapnak Nadal kilenc győzelmét tíz éven belül. Egész egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy valaki ezt túlszárnyalja egy ennyire fizikálisan is igénybe vevő borításon, ahol friss lábak kellenek, őrületes védekezésre van szükség és egy megingathatatlan gyilkos ösztönre.

Nadal 19 évesen nyerte élete első Garrosát. Az ATP Tour mai mezőnyében a tinédzserek és a húszas éveik elején járók egész egyszerűen nem rúgnak labdába a Grand Slameket illetően. Az inkább tűnik lehetségesnek, hogy a legnagyobbak kitolják a legjobb teniszkorukat 30. életévükön túlra is, de az bizonyos, hogy a major tornák közül pont a Roland Garros az a hely, ahol az életkor leginkább érezteti hatását, így aztán annyi idősen itt lesz legnehezebb egyeduralmat kiépíteni, illetve megtartani.

Igazából egyik major tornán sem tartjuk elképzelhetőnek, hogy valaki kilencszer nyerjen tíz év alatt, de ha Djokovic ezt meg akarja tenni Melbourne-ben, akkor meg kéne nyernie a következő öt Ausztrál Opent. Ha ez megtörténne, akkor összesen tíz bajnoki címe lenne erről a Grand Slam tornáról, ha hozzávesszük a 2008-as győzelmét is. Nyilván van erre esély, de lássuk be, a dolog eléggé valószínűtlen.

NadalFotó: Europress/AFP

Egy Nadaléhoz hasonló rekord a Garroson? Ezt el lehet felejteni. És tegyük hozzá, ha 2009-ben nem üti le Robin Söderling a spanyolt a pályáról, akkor Rafa tízből tízes teljesítménye állna most a listánk első helyén.

2. Björn Borg és az ő 6 Roland Garros és 5 Wimbledon kombinációja

Björn Borg az európai Grand Slam tornák királya. Tizenegy bajnoki cím Londonból és Párizsból, és mindez 25 éves koráig. Meglehetősen valószínűtlen, hogy jön még valaki és nyer 6 Garros és 5 wimbledoni trófeát. Nadalnak ugyan szintén tizenegy győzelme van Európában, de nála sokkal aszimmetrikusabb a dolog a kilenc Garrosszal és a két Wimbledonnal.

Borg, aki először salakkirályként vált ismertté, nagyon sokat dolgozott a hálójátékán és gyakran elütésekkel operált az alapvonalról füvön. Kiépítette saját monopóliumát, az ún. Channel Slam-et, azaz, hogy egyazon évben győzött a Roland Garroson és Wimbledonban, ráadásul ő ezt három egymást követő szezonban is meg tudta tenni (1978-80). Azóta csak Nadal (2008, 2010) és Federer (2009) voltak képesek ezt utánacsinálni, de egyikük sem tudta háromszor.

Djokovic be tudja vajon húzni a Garrost egyszer vagy kétszer? Ha igen, és ezt megfejeli további wimbledoni győzelmekkel, akkor talán a felét teljesítheti annak, amit a svéd klasszis elért. De az, hogy megpróbálja utolérni őt, valójában soha nem is volt opció nem csak neki, de senki másnak sem.

BorgFotó: Europress/AFP

Elképzelhető, hogy Borg neve többször előkerül majd 2016-ban Djokovic kapcsán, hisz ne feledjük, az összes Grand Slam győzelmet tekintve a szerb nagy valószínűséggel beéri, de könnyen le is hagyhatja a svéd legendát.

Lehet, hogy Borg összeütögetett volna még 6-8 Grand Slamet, ha játszott volna Ausztráliában, és ha nem vonult volna vissza annyira korán. Talán Federer még most is őt üldözné.

1. Roger Federer és az ő 19 nekifutásból lejátszott 18 Grand Slam döntője 2005 és 2010 között

Sokaknak tán meglepetés, de ha belegondolunk teljesen egyértelmű, hogy az első helyre semmiképp sem kívánkozhat Roger Federer 17 Grand Slames rekordja. Egyfelől ott van Nadal és Djokovic, akik még aktívak, úgyhogy van rá esély, hogy beérjék a svájcit, másfelől pedig jöhet akárki más a jövőben, egy dominátor, akinek egy teljes karrier áll majd a rendelkezésére, hogy megelőzze őt a major győzelmek tekintetében. Nem lesz könnyű, de azért nem is teljesen elképzelhetetlen.

Federenek van több olyan Grand Slam rekordja is, amiket szinte lehetetlen lesz überelni. Vegyük csak azt az öt évet, amikor zsinórban nyert Wimbledonban (2003-2007) és tegyük hozzá az öt egymás utáni US Open címét (2004-2008), és láthatjuk, majdnem teljes az átfedés.

Akár úgy nézzük, hogy 2004 és 2007 között, azaz négy éven át zsinórban bajnok volt a fenti két Grand Slam tornán, akár úgy, hogy 12-ből 10 trófeát elhozott a 2003 és 2008 közötti hat éves időszakból erről a két helyszínről, teljesen mindegy, mindkettő döbbenetes és majdnem biztos, hogy utolérhetetlen. Azonban bármelyikkel szemben még mindig Borg 11 Garros-Wimbledon kombinációját hoznánk ki elsőnek a két borítás közti kontraszt miatt, illetve azért is, mert ott ugye 11 győzelemről beszélünk az itteni 10-zel szemben.

Azonban Federenek van még egy kártyája, ami mindent visz, amivel övé minden idők legmegdönthetetlenebb (már, ha létezik ilyen szó) Grand Slam rekordja: az, hogy 19 egymás után lejátszott major tornájából 18-szor döntőbe jutott (és egyébként 12-szer nyert is). Pontosan a 2005-ös wimbledoni tornától kezdve, egészen a 2010-es Ausztrál Opennel bezárólag egy kivételével, ez egyébként a 2008-as melbourne-i torna volt, az összes Grand Slam tornán ott volt a fináléban. Gondoljunk bele, ez azt jelenti, hogy majdnem öt teljes éven át szinte az összes valamire való torna döntőjét nem lehetett nélküle megrendezni... Emberi aggyal ez gyakorlatilag felfoghatatlan.

És akkor még két dolgot tegyünk hozzá csak, hogy a dolog még elképesztőbb legyen. Ebbe a brutális időszakba beleesik az a 2008-as év, amit ugye sokan kvázi lyukas évként szoktak emlegetni, nem esik bele viszont az a 2004-es szezon, amikor három Grand Slamet is nyert. Talán mást ehhez már nem is kell hozzáfűzni.

FedFotó: Europress/AFP

Nézzük meg megint a Djokoviccsal történő összehasonlítást. A szerb a legutóbbi hét major tornájából hatszor döntőt játszott. Szüksége lenne három egymást követő évre, azaz 12 Grand Slam tornára zsinórban, amelyeken mindannyiszor döntőbe jut, hogy utolérje Federert.

Nem véletlen, hogy a svájci valamennyi rekord kapcsán említésre került. Nem számít, Nadal, Djokovic vagy a többi  szupersztár mit ér még el, Federer a mérce, mert a legkülönbözőbb csúcsteljesítmények szinte mindegyikében letette a névjegyét, így az elkövetkezendő évtizedekben ő lesz az alap, a sztenderd, a mihez képest.

(Forrás: Jeremy Eckstein / bleacherreport)

Hozzászólások