Salakblog - Djokovicban van egy kis keserűség a US Open miatt, de elégedett a szezonjával
Djokovicban van egy kis keserűség a US Open miatt, de elégedett a szezonjával
Fotó: Europress/AFP

Djokovicban van egy kis keserűség a US Open miatt, de elégedett a szezonjával

Németh DánielNémeth Dániel
2020/10/23 11:45
Kicsit bánja, hogy szerencsétlenül alakult a US Open, de úgy érzi, nincs oka panaszra, elvégre élete egyik legjobb teniszét nyújtotta 2020-ban. Az őszinteséget természetesnek tartja, ezért is mer nyíltan beszélni a célkitűzéseiről, még azt sem bánja, ha ezek miatt megosztónak tartják őt. Újabban pedig nem csak a pályán dolgozik gőzerővel, de a kiszolgáltatott helyzetben lévő társainak is hangot adna.

Novak Djokovic Belgrádban ült le beszélgetni az újságírókkal rövid- és középtávú céljairól. Azt már korábban elárulta, hogy az idényt a pontmaximalizálás érdekében a Bécs-London kombinációval zárja, de most azt is egyértelművé tette, hogy ha megrendezik az Australian Opent, ő ott lesz a mezőnyben, függetlenül a karanténra vonatkozó szabályok szigorúságától. Djokovic kitért arra is, hogy a Grand Slamek miatt van egy kis csalódottság benne, de összességében elégedett a 2020-as formájával.

Mik a terveid Ausztráliával a jövő évre?

Még nem tudom, hogy mikor fogok Ausztráliába utazni, hiszen ott van a család és az előszezon. A korlátozások olyanok lesznek, amilyenek, mindannyian bízunk abban, hogy nem lesz annyira hosszú a karantén. Ha változatlan lesz a helyzet, a többségünk korán elutazik Ausztráliába, kénytelenek leszünk. Egyértelműen ott van a naptáramban az Ausztrál Opent. Ami az ATP-kupát illeti, szezon végeztével beszélni fogok a csapatommal, és ez alapján hozunk majd döntést.

Novak Djokovic sajtótájékoztatót tart Belgrádban.Fotó: Europress/AFP 

Wimbledont törölték, a US Openről kizártak, így "csak" egy Grand Slamet nyertél...

Emiatt van is egy kis megbánás bennem, mert hiába voltam szenzációs formában New Yorkban és Párizsban, nem nyertem meg a trófeát. A Roland Garros döntőjében sokkal jobb volt az ellenfelem, miközben én nem hoztam a szokásos formámat. New Yorkban ott volt az a szerencsétlen eset, viszont Cincinnatiben és Rómában egyaránt nyertem. Ha nem számoljuk a leléptetést, egyetlen mérkőzést veszítettem el idén, így aztán szabadon mondhatom, hogy talán most vagyok életem formájában. Olyan a szezon, amilyen, ezzel a szünettel és minden egyébbel, de sok mérkőzést nyertem, 2011-hez és 2015-höz is hasonlíthatnám. Egyértelműek a céljaim: világelsőként szeretném zárni az évet, a lehető legnagyobb előnnyel szeretnék megérkezni 2021 első három hónapjára. Ezzel történelmet írnék a világranglista élén töltött heteket tekintve, vagyis teljesíteném a két nagy célom egyikét.

Mi a helyzet a vonalbírókkal kapcsolatos kijelentéssel és annak fogadtatásával?

Ez nem csak rám jellemző, hanem más híres emberek, Boris Becker vagy Patrick Mouratoglou egyaránt kaptak kritikákat a sportág megújításával kapcsolatos észrevételeik miatt. Engem is sokan kritizáltak, amiért azt mondtam, hogy itt az idő felváltani a vonalbírókat. Évek óta ez a véleményem, nincs hozzá köze a US Openről való kizárásomnak. New Yorkban láttuk először élesben a technológiát, és zökkenőmentesen működött, nem volt tere az emberi tévedésnek. Alapból nem vagyok olyan ember, aki a technológia megszállottja és képtelen nélküle létezni, sőt, azt gondolom, hogy a társadalom túlzott mértékben is a technológia köré épül. De miért ne váltanánk, ha ezzel hatékonyabb és precízebb lenne a tenisz? Azoknak az önkénteseknek, akik most vonalbíróként kapnak szerepet, találnánk mást lehetőséget a versenyszervezésen belül. Ebben a konkrét esetben technológiapárti vagyok.

Novak Djokovic sajtótájékoztatót tart Belgrádban.Fotó: Europress/AFP

Hogyan áll most az új játékosszervezet, a PTPA?

Két verseny között azon dolgozunk Vasek Pospisillel, hogy lefektessük a PTPA alapjait. Bőséggel volt ellenállás, sokan próbáltak elbátortalanítani minket, tudom, hogy sok ember másképp látja a dolgokat. Ezt amúgy nem mi találtuk ki, az ötlet legalább 20 éves. Az egyik edzőm, Goran Ivanisevic generációja volt az első, amely kísérletet tett egy ilyen szervezet megalkotására. Számos próbálkozás elbukott különböző okoknál fogva. A tenisz globális sport, mindenütt népszerű a világon, másfelől viszont a potenciál beteljesítése terén nincs ott a legjobb 10-ben.

Monopólium van érvényben, most már évtizedes viszonylatban, és az teljesen normális, hogy a hatalmi pozícióban lévő emberek nem szeretnének változásokat. Nem azért veszek részt ennek a szervezetnek a megalkotásában, hogy emberek lábára lépjek, egyszerűen csak képviselni szeretnénk a női és férfi játékosokat, mert most nincs olyan testület, ami teljes egészében a mi jogainkat képviselné. Az ATP 50%-ban a játékosokat, 50%-ban a versenyeket képviseli, ami összeférhetetlenséget eredményez, sok részletre figyelni kell.

Túl nagy a fókusz a topjátékosokon, emiatt az emberek azt gondolják, a tenisz egy gazdag sport, hiszen mi sok pénzt keresünk, pedig a valóság az, hogy csak 100 ember tud biztos megélhetést megteremteni, mindenféle pénzügyi kihívások nélkül. Próbálunk hangot adni az alacsonyabban rangsorolt játékosoknak, hogy elmondhassák, nem minden annyira csodálatos. Mielőtt megalapítottuk volna a PTPA-t, Federerrel és Nadallal is beszéltem, de ők nem akartak részt venni benne. Nem kritizálok senkit, egy demokratikus világban élünk, mindenkinek joga van véleményt formálni. Szerettem volna, hogy részesei legyenek? Hogyne. Ezzel együtt a legjobb tudásunk szerint próbálunk létrehozni egy olyan szervezetet, amit mindenki megérdemel.

djokovic-sajtó-2-min.jpgFotó: Europress/AFP

Nem hiszem, hogy a PTPA elvonja a figyelmemet. Időnként felhúzom magam, ez természetes, senki sem tökéletes. A PTPA egyfajta küldetés a számomra, a helyzetemből fakadó felelősségvállalás azzal, hogy hangot és hatalmat adok azoknak, akiknek nincs. Nem vagyok egyedül, hétről hétre sokan csatlakoznak. Úgy érzem, hogy ez az örökségem és a felelősségem, ugyanakkor élvezettel teszem. Anyagi előnyöm nem származik belőle, próbálom az alapvető értékeimmel összhangban csinálni.

Hogyan birkózik meg a nyomással?

Profi sportolóként a nyomás részese a mindennapjaimnak. Mindannyiunknak fel kell dolgoznia, hogy aztán üzemanyagként használjuk, és ne dolgozzon ellenünk. Ma már másképp érzékelem a nyomást, mint a karrierem kezdetén. Talán sok embernek nem tetszik, hogy nyíltan beszélek az ambícióimról, de őszinte embernek neveltek, nem szeretek tettetni. A célom a történelmi világelsőség, ezért dolgozom. Jól érzem magam. Dönthetnék úgy, hogy holnap befejezem a pályafutásomat, és akkor is elégedett lennék, de persze még élvezem a játékot, a versengést. Addig folytatom, amíg ez nem változik meg. Profi vagyok, így természetes, hogy vannak céljaim - ez nem csak nyomás, motiváció is egyben.

via Tennis Majors

Hozzászólások