Salakblog - Nick Kyrgios, aki odacsulázott a wimbledoni centerpálya közepére
Nick Kyrgios, aki odacsulázott a wimbledoni centerpálya közepére
Fotó: Europress/AFP

Nick Kyrgios, aki odacsulázott a wimbledoni centerpálya közepére

Szabó GáborSzabó Gábor
2019/07/05 10:12

“Yeah, I was going for him. Yeah, I wanted to hit him square in the chest.”

Ezek voltak Nick Kyrgios szavai a Nadal elleni meccset követő sajtótájékoztatón, amikor rákérdeztek, hogy szándékosan lőtte-e mellbe Rafát, úgy kétszázzal. Nick nem nagyon kertelt, dehát ez nem is igazán szokása, elmondta azt is, hogy szerinte Nadal nyert egy csomó Grand Slamet, van jó pár millió dollár a bankszámláján, igazán kibírja.

Szögezzük le: az, hogy Nick Kyrgios beismerte amit tett, nagy dolog sőt azt mondom már-már példaértékű, már persze, ha az ő esetében a példaértékű szó egyáltalán értelmezhető lenne. Akik eddig ehhez a fegyverhez nyúltak – és voltak azért páran – sosem beszéltek ilyen őszintén mindarról, amit tettek, ködösítettek, hogy kellett a pont, nem volt más megoldás, meg hasonlók.

Nick nem. Ő beismerte gond nélkül, talán még túl is cifrázta picit. Mert nyilván Nadal eddigi sikerei és vagyona nem fontos szereplői a történetnek, és ilyen esetekben nem is nagyon véd meg sem a 12 Garros-győzelem, sem a pénz.

Aki állt már teniszpályán az tudja, hogy akadnak olyan esetek, amikor mellbe akarod lőni az ellenfelet, legyen az akár a legjobb barátod is. Van ilyen helyzet, van ilyen idegállapot, mégis nagyon kevesen csinálják meg. 

Sőt – ahogyan azt a közvetítés közben is elmondtam – ilyet, mint tegnap én a magam részéről még sosem láttam. Egyfelől nem nagyon láttam még olyat, hogy valaki ekkora erővel ütött volna a másik testére, pláne nem az alapvonalon túlról, és a pontszerzés bármiféle szándéka nélkül. (Mert az, hogy végül Kyrgiosé lett a labdamenet, az teljesen véletlen volt, és nem is igazán érdekelte Nicket, inkább el volt azzal foglalva, hogy még véletlen se kérjen elnézést). Másfelől azt se feledjük, hogy az ausztrálnak volt még nagyjából nyolc-tíz ilyen belecsapott kétszázas tenyerese a meccsen, és akadt olyan is, amit akkor ütött, amikor a labdamenet már véget ért. És ezeknél az ütéseknél szintén tetten érhető volt ugyanez a szándék.


Itt érünk el a történet lényegéhez azt hiszem. 

Pont az, hogy volt még egy csomó ilyen kísérlete, azt bizonyítja, hogy itt nem afféle hirtelen felindultságról volt szó, mint a hasonló eseteknél általában, hanem Nick úgy gondolja, hogy neki ilyet lehet. Hogy ez a játék része. Mint ahogyan úgy gondolja, hogy ő – ha kedve éppen úgy hozza – akár egy irdatlan nagyot is csulázhat a wimbledoni centerpálya közepén.

És innentől, azt hiszem nincs is tovább. 

Nem tudom mit lehetne tenni, talán sajnálkozni picit, de nem tudom mennyire érdemes. Ami Nick Kyrgiosszal történik, az a tenisz oldaláról közelítve értelmezhetetlen, annak nem sok köze van a játékhoz. Valószínűleg, ha sakkozó lenne – ami nyilván elképzelhetetlen – akkor is odavetné az ellenfelének, hogy egyébként a haverja lenyúlta a csaját. És itt most szándékosan finomítottam azon, amit egykoron Stannek mondott, mivel már úgyis mindegy.

Itt Nick Kyrgios a világgal harcol, amihez a tenisznek semmi köze.  A tenisz csak egy eszköz, amely elszenvedi őt. 

053_20190705021431_04_YO900079_021425572 (2).jpg Fotó: Europress/AFP

Hozzászólások