Salakblog - Nézzünk szembe a ténnyel, Andy Murray aligha nyer már nagy tornát
Nézzünk szembe a ténnyel, Andy Murray aligha nyer már nagy tornát
Fotó: Europress/AFP

Nézzünk szembe a ténnyel, Andy Murray aligha nyer már nagy tornát

HosszabbitásHosszabbitás
2020/02/09 12:24
Andy Murray visszatérése a profi teniszbe mindenképp a tavalyi év sikersztorijai közé tartozik. A skót teniszező bebizonyította, hogy nincs lehetetlen, és két komolyabb csípőműtét után arra készül, hogy ismét felvegye a versenyt a legjobbakkal. Azonban a jelenlegi mezőnyt, és a saját testi, valamint játékbeli lemaradását tekintve erre vajmi kevés esélye van. Felmerül tehát a kérdés; jól döntött-e, hogy visszatért?

Ha nem Andy Murrayről lenne szó, azt gondolhatnánk, jó döntést hozott, miért ne? Ha vigyáz a testére, nem vállalja túl magát és okosan osztja be a naptárát, még mindig érhet el sikereket. Ezt tavaly már be is bizonyította – A Queen's Clubban páros tornát nyert, az antwerpeni döntőben pedig Stan Wawrinkát verte meg. Csípőprotézis ide vagy oda, hihetetlen keze van, és a páratlan küzdeni tudását, taktikai érzékét sosem fogja elveszíteni.

De itt most egy háromszoros Grand Slam bajnokról, kétszeres olimpiai aranyérmesről, világbajnokról, korábbi világelsőről van szó. A 2016-os év volt Murray karrierjének csúcspontja; megnyerte Wimbledont és az olimpiát, három ATP 1000-res tornát nyert, és begyűjtötte az év végi világelső címet is. 

Amikor a 2017-es Roland Garroson Stan Wawrinkától vereséget szenvedett, a meccs után nyilatkozott először arról, hogy komolyabb fájdalmai vannak – ekkor még mindig világelső volt. Andy Murray volt az egyetlen, aki ha nem is gyakran, de oda tudott férkőzni Novak Djokovic, Rafael Nadal, Roger Federer közé, és olykor legyőzte őket a nagyobb tornákon. Murray 2016-ban bajnokká érett, és megmutatta, hogyha a legjobbját nyújtja, képes a három nagyság szintjére lépni. 

000_1LL3M7.jpg Fotó: Europress/AFP

Ezért, mint később kiderült, fizikailag komoly árat fizetett – de ha bárki azt gondolja, hogy Andy Murray nem azért tért vissza, hogy Grand Slameket, 1000-es tornákat nyerjen, az téved. 

Mert egy bajnok nem így gondolkozik. Aki a látta a tavaly megjelent ’Resurfacing’ című dokumentumfilmet, pontosan tisztában van azzal, hogy milyen mélységekből állt fel a skót, mennyi fájdalmat küzdött le a felépülése során. Irgalmatlanul sokat dolgozott azért, hogy visszatérhessen, és hiba lenne azt feltételezni, hogy Murray megelégszik majd a középszerűséggel, a top 50-el, a 250-es trófeákkal – biztosak lehetünk benne, hogy úgy érzi, neki itt még van egy pár elintézetlen ügye.

Gondoljunk csak vissza Rafael Nadal térd-, vagy Roger Federer hátsérüléseire. Nem azért tértek vissza újra és újra a kényszerszünetek után, hogy még pár évig gyarapítsák a bankszámlájukon lévő összeget, hanem azért, hogy ismét történelmet írjanak, és Grand Slameket nyerjenek. Ha mindez történetesen nem sikerült volna nekik, és már nem tudták volna felvenni a harcot az elittel, egyáltalán nem biztos, hogy még mindig játszanának.

Így hát joggal gondolhatja Andy Murray – ha másoknak volt visszaút, neki miért ne lehetne? Federer és Nadal azonban rendelkezik azzal a képességgel, ami nem biztos, hogy Murray-ben megvan – megvolt bennük a hajlandóság, tehetség ahhoz, hogy nagymértékben fejlődjenek, átalakítsák a játékukat, a testüknek, és a koruknak megfelelően, és mindezt megtehették úgy, hogy közben nem kellett egy tucat sikerre éhes fiatal játékossal megküzdeniük.

043_2412450.jpg Fotó: Europress/AFP

Andy Murray játéka sosem volt elég jó ahhoz, hogy hétről hétre legyőzze vetélytársait. Túlságosan a lábára hagyatkozott, túl passzív volt, sosem tudott eléggé agresszív lenni, és mentálisan sem volt a nagy hármas szintjén. Ugyan Ivan Lendl keze alatt sokat fejlődött 2016-ban, de ne felejtsük el, az év nagy részében Nadal és Federer sérüléssel küszködött, Djokovic pedig az utolsó pár hónapban már nem tudta a legjobbját nyújtani. Azóta a három kiválóság elképesztően sokat fejlődött, élesebbek, agresszívebbek lettek, tökélyre fejlesztették támadó játékukat, mellyel rengeteg energiát spórolnak, és a sérülések számát is csökkentik – jóval 30 fölött még mindig ők uralják a Grand Slameket. A fiatalok azonban már ott kopogtatnak az ajtón –  Dominic Thiem, Stefanos Tsitsipas, Daniil Medvedev és a többi NextGen-játékos egyre többször veri meg a nagyokat, és könnyen lehet, hogy idén új Grand Slam-bajnok születik.

Hogy képes lesz-e Murray Federerhez, Nadalhoz hasonlóan drasztikusan átalakítani a játékát, két csípőműtét után? Aligha. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a kontrázó, defenzív stílusú skót az idei évtől szórja majd a kemény második szervákat, szerva-röptézni fog, és a vonalakat püföli majd tenyereseivel. Nem ez a stílusa, nem így lett bajnok. Emellett pedig biztosra vehetjük, hogy Murray robbanékonyabb, gyorsabb, fittebb már nem lesz, mint fénykorában volt.  Ezt pedig nemcsak Djokovicék, de a fiatal játékosok is könyörtelenül ki fogják használni.

A tény, hogy Andy Murray két komoly műtét, és rengeteg fájdalom után képes ütőt ragadni és profi szinten teniszezni, példaértékű. Talán évekkel később, visszatekintve elmondja majd, hogy jó döntést hozott-e azzal, hogy ismét pályára lépett, és mindezt bizonyára befolyásolni fogja az, hogy milyen eredményeket, sikereket ér el a jövőben. 

Az mindenesetre biztos, hogy nem vár rá könnyű feladat, és még az is előfordulhat, hogy rossz szájízzel fejezi majd be pályafutását.

(Szöveg: Szabó Krisztián)

 053_1-20190112012234_AP_20190112SDBGS000024_201901120122354999416.jpg Fotó: Europress/AFP

 

Hozzászólások