Salakblog - Naomi Osaka, akitől csak a show-t lophatta el Serena Williams
Naomi Osaka, akitől csak a show-t lophatta el Serena Williams
Fotó: Europress/AFP

Naomi Osaka, akitől csak a show-t lophatta el Serena Williams

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/09/11 16:41

Úgy tűnik, Serena Williams, sajnos tényleg elvitte a show-t az idei US Openen. És nem csak a női verseny kapcsán, hanem az egész tornát illetően, hisz a férfi győztesről, Novak Djokovicról is alig beszélünk. És bár azok után, amilyen mélyen volt, nagy sztori a korábbi szerb világelső két egymást követő major-tornán aratott győzelme is, az igazi nagy szenzáció ezen a versenyen azért mégiscsak Naomi Osaka volt.

A japán-amerikai kettős állampolgárságú, ám a versenyeken az ázsiai országot képviselő, mindössze 20 esztendős lány a US Open-győzelmét követően a 7. helyre jött fel a világranglistán. Sőt, ha csak az idei eredményeket vesszük, akkor a 4. helyen áll. Minden esélye megvan tehát, hogy ott legyen a szezonzáró szingapúri világbajnokságon, sőt ez kifejezett célja is Naominak.

Arról korábban már írtunk, hogy a szombati döntőben valamennyi fontos érintettet figyelembe véve ő volt az, aki emberileg a legérettebben viselkedett. Valójában ő volt szinte az egyetlen, aki felnőttként állta a sarat, aki semmi olyat nem tett, ami csak egy kicsit is megkérdőjelezhető volna. 

Nem írtunk viszont még arról, milyen elképesztően higgadt, profikat megszégyenítő, csodálatos teniszt tett a pályára. Persze az emberi és a szakmai oldal ez esetben is, mint annyiszor, összefügg egymással. Az az összeszedettség, az a koncentráció, az a kizökkenthetetlenség, amit a viselkedésében láttunk, ott volt minden mozdulatában, minden ütésében a labdamenetek közben is.

Gondoljuk csak meg, ugyan hányan voltak képesek ilyen szintű teniszt tenni a pályára életük első GS-döntőjében? És itt most ne azt nézzük, kik nyerték meg az első nagy fináléjukat, mert olyanokból azért volt néhány. Kutassunk olyanok után az emlékezetünkben, akik komoly ellenféllel, nagy formátumú játékossal vívták az első major-döntőjüket, nyerni tudtak, és ráadásul ilyen játékkal tudtak nyerni.

Mert milyen játék volt ez? Mit mutatott Osaka a pályán? Az első szó, ami eszünkbe jutott az az egyensúly volt. Egyensúly, csupa nagy betűvel. 

Hihetetlen érzékkel (és ebben nyilván rettentő sokat köszönhet Sascha Bajinnak is) találta meg a balanszt az agresszivitás és a passzivitás, a támadás és a védekezés, az erő és a visszafogottság között. Akkor lendült támadásba, amikor kellett, és pont annyira húzta meg az ütéseit, hogy hatékony tudjon lenni, de a hibákat azért elkerülje. Mindehhez társult az, hogy mentálisan is megingathatatlan volt. A fontos pontokat ugyanolyan hozzáállással, és ugyanolyan eredményesen játszotta le, mint az összes többit.

Nagyon különleges játékos ő, talán nem is kellene máshoz hasonlítani, hisz a mozdulatai, a reakciói és a mosolya is rendkívül egyedi. Ám valamiért többen is eszünkbe jutottak róla, nem is csak a döntőben, hanem az elmúlt két évben, amióta követjük a pályafutását. A mozgása annyira könnyed, mint Simona Halepé, a tenyeresénél, pláne, amikor futtából ütötte, Ana Ivanovic és a legjobb formában lévő Jennifer Capriati ugrott be. Egy-egy érintésnél, de főleg a fonák egyeneseknél olykor-olykor Martina Hingis mozdulatai villantak fel előttünk.

osakadjoko.jpg Fotó: Europress/AFP

A végére jöjjön még két meglepő, bár azért talán nem annyira elvetemült párhuzam. Abban, ahogy lefedi a pályát, ahogy pontosan érzékeli, hova és hogyan kell helyezkedjen ahhoz, hogy kontroll alatt tartsa a labdameneteket, Novak Djokovicra emlékeztet. Nyilván rengeteg különbséggel persze, de, ha van, akinek kiváló érzéke van az olyasfajta egyensúlyhoz, amit Osakánál is felfedezni véltünk, az a szerb. 

A pályán tapasztalható jelenlét pedig, valamint a belső erő, ami áradt belőle, sokban hasonlított ahhoz, amit Serena Williamstől láttunk élete első Grand Slam-döntőjében, közel 20 évvel ezelőtt Hingis ellen itt, a US Openen.

És, hogy a humora kire hasonlít? Azt egyelőre nem tudnánk megmondani. Mindenesetre, amikor megkérdezték tőle, hogy mit szeretne, miben változzon meg az élete a közeljövőben, ő az alábbiakat válaszolta:

"Nagyon szeretnék most enni zöld teás fagyit, úgyhogy remélem az életem abba az irányba változik, hogy fogok tudni enni hamarosan zöld teás fagyit."

A magunk részéről még sok nagy trófeát, és egy szakajtónyi zöld teás fagyit kívánunk.

Hozzászólások