Salakblog - Naomi Osaka, akihez nincs fogható
Naomi Osaka, akihez nincs fogható
Fotó: Europress/AFP

Naomi Osaka, akihez nincs fogható

Szántó PetraSzántó Petra
2019/03/17 13:54

Az alábbi szöveg Soraya Nadia McDonald: The One and Only Naomi Osaka című írásának közel teljes fordítása. A cikk az ESPN magazinban jelent meg 2019. március 8-án. 

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Egy évvel ezelőtt még a világranglista 68. helyezettje volt, a nehezebb pillanatokban üvöltözött, dobálta az ütőjét, néha még sírt is. Képes volt mentálisan teljesen lebénulni, ha épp nem úgy alakult egy meccs, ahogy szerette volna. Néha pedig képes volt Hulkká változni, még nagyobbat, gyorsabban és erősebben ütni, akkor is, amikor inkább precizitásra lett volna szüksége. Szinte sosem tudott szetthátrányból fordítani.

Húsz éves volt ekkor, háromévesen fogott először ütőt a kezébe. Kihagyta a junior éveket, és tavaly márciusi első, Indian Wells-i trófeája előtt a legrangosabb ellenfél, akit megvert, Mari nővére volt.

Naomi Osaka egy rejtély volt már akkor is. Sokan csak egy fura zöldfülűt láttak benne, aki nem bírta elviselni a reflektorfényt. Mások egy széltől is óvott kislányként tekintettek rá, kifejletlen személyiséggel és gondolatokkal. Azon túl, hogy egy haiti férfi ás egy japán nő kislánya, sokat nem tudtunk róla.

Egy teniszütőt fogó rejtvény.

Aztán tavaly szeptemberben Naomi Osaka legyőzte példaképét, Serena Williamst egy olyan US Open döntőben, amit soha senki nem felejt el. Négy hónappal később kétszeres Grand Slam-bajnok lett Ausztráliában. Bármennyire is vonakodott tőle, világsztárrá vált.

Naomi Osaka már világelső, és még mindig egy rejtély.

Származása világszerte lenyűgözővé tette a történetét. Osaka már nem csak haiti és japán, hanem haiti és japán és híres. Az átalakulás jelképe egy olyan sportágban, ami a mai napig fehér sportnak számít. Ahogy egyre feljebb emelkedett, a teniszmédia és a rajongótábora sokféle, sokszor egymásnak ellentmondó narratívával próbálta összerakosgatni belőle a puzzle-t. Sztárok akarnak vele találkozni. Szponzorok jó pénzt hozó együttműködéseket kínálnak neki. A kíváncsiság, ami eleinte olyan kérdéseket szült, hogy ki ez a lány, aki megverte Serena Willimast?, erősödött. 

Igazából ki ez a lány, maga?
000_1CO4QK.jpg Fotó: Europress/AFP

Röviden: Naomi Osaka egy Z-Generációs tenisz fenomén, aki imádja az Overwatch videójátékot, a Pokémont, Harry Pottert, Beyoncét és a Crazy Rich Asians című filmet. Ezen túl viszont tudatosan kiismerhetetlenül viselkedik. 

A teniszben nagyon veszélyes, ha valaki nem tudja olvasni az ellenfél adogatását. Osaka azért veszélyes, mert igazából őt magát nem lehet olvasni.

Decemberben, néhány héttel azelőtt, hogy Ausztráliába utazott, ellátogatott az Universal Studios tematikus Harry Potter parkjába Floridában. Egész napját dokumentálta az Instagramon, ezzel pedig hangyányi betekintést engedett saját lelkivilágába.

„Az egész napot azzal töltöttem, hogy kitaláljam, melyik Roxforti házba kerülnék: Griffendélbe vagy Mardekárba.” - írta egyik képéhez.

Ez volt Osaka egyik legkitárulkozóbb megnyilvánulása valaha – legalábbis a Harry Potter-rajongók számára. A kérdés azóta sem lett megválaszolva, hiszen másfél hónappal ausztráliai győzelme után sem tudja magát igazán meghatározni.

Azoknak, akik nem ismerik Harry Pottert: Mardekárból került ki a hírhedten őrült és pszichopata Voldemort nagyúr, miközben Griffendél a sorozat hősének, Harry Potternek az otthona. Tiszta sor, igaz? Hát nem egészen. Sokan elfelejtik, hogy Mardekárból került ki Perselus Piton is, a kifürkészhetetlen kettős ügynök, akiknek elévülhetetlen érdemei voltak Voldemort legyőzésében.

Vajon ezzel a mondattal üzente meg Osaka, hogy a kifürkészhetetlenség igazi erény? Ironikus, hogy erre a kérdésre sem kaphatunk választ, hiszen nem ismerjük őt.

000_1CP3WN.jpg Fotó: Europress/AFP

Egy nappal a melbourne-i döntő után Naomi Osaka a trófeával fotózáshoz egy színes, testre feszülő ruhát viselt, amit az ismert színesbőrű dizájner, Carly Cushnie tervezett. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy maga a tervező küldte-e neki a ruhát, vagy egy divattanácsadó segített kiválasztani, kérdően néz rám. Online rendelte.
Még mindig nem fogta fel, hogy a divattervezők rövidesen ott fognak sürögni körülötte, hogy az ő ruháikban fotózzák, és azt sem fogta fel, hogy ha híres valaki, akkor egész egyszerűen ingyen kap dolgokat.

Amikor arról kérdeztem, hogy elmenne-e a New York-i divathétre, azt mondta, igen, de csak ha nem ütközik az edzésprogramjával. Szeretne egyszer a Vogue címlapján lenni? „Hihetetlen lenne, ugyanakkor úgy érzem, hogy ezért még dolgoznom kell, hogy kiérdemeljem. Talán négy Grand Slamet kellene nyernem egymás után ehhez, nem csak kettőt. Serena 13, 14-et nyert, mielőtt először címlapra került.”

Ekkor Osaka ügynöke közbeszól, de hát jövő héten megyünk a Vogue fotózásra, mondja.
Egyszerűen elfelejtette, hogy jövő héten a világ legfontosabb divatmagazinjánál fotózzák? Vagy talán benne is rejtőzik egy kis Perselus Piton?

„Nem hiszem, hogy az embereknek tudniuk kellene, hogy mit gondolok. Inkább elrejtek mindenkit a gondolataim elől.” – böki ki végül.

000_1CO3J0.jpg Fotó: Europress/AFP

Ausztráliában a Naomi Osaka-féle rejtély saját maga is egy rejtéllyel nézett szembe. Az, hogy ezt hogyan oldotta meg, az egész torna egyik legfontosabb momentuma. A tajvani Su-Wei Hsieh olyan játékos, aki a nyers erő helyett nyesésekre és ejtésekre alapozza játékát. (Míg Osaka szervái átlagosan 185-195 km/h körüliek, addig Hsieh szervái alig érik el a 160 km/h-t.) A tajvani látványosan önkényes tempóváltásai ellen nehéz ritmusban játszani, az ellenfelet pedig őrületbe lehet kergetni. Az Australian Open harmadik fordulójában Osaka először nézett szembe Hiseh-vel.

Hsieh 7:5-re nyerte az első játszmát, atomjaira szedve Osaka ritmusát. A japán 20 ki nem kényszerített hibát ütött, az utolsóval pedig a szettet adta oda ellenfelének: félspárgában próbálta elérni Hiseh ütését, majd hosszúra szállt a labdája. Visszatápászkodott, majd földhöz vágta az ütőjét.

A második szett eleje sem alakult jobban. Hiseh 2:0-ra vezetett, negyven semmije volt, amikor egy háló felett éppen csak elszálló keresztre mozdulni sem tudott az alapvonalon álló Osaka. Hiseh 7:5, 3:0-ra vezetett, a korai búcsú kilátása egyre valóságosabbá vált.

Ám Osaka szépen lassan és módszeresen visszajött. 1:4 után a hátralévő 12 játékból 11-et megnyert, 6:4-el egyenlített, majd 6:1-el besöpörte a döntő játszmát. Nem csak azt használta ki, hogy Hsieh szervája egyre romlott, hanem egyre tolakodóbb lett a játéka, rákényszerítette Hsieh-t arra, hogy ő alkalmazkodjon a játékstílushoz és ritmushoz, ne fordítva.

„Eszembe jutott, hogy mégiscsak egy Grand Slam-tornán vagyok. Nem kellene ilyen bánatosan játszanom.” – magyarázza a hozzáállásbeli fordulatot.

Újraindította saját magát és talált egy kiutat, ami bizonyos értelemben áttörés is volt számára. A következő fordulóban is elveszítette az első szettet Anastasija Sevastova ellen, de újra fordítani tudott. A trófea felé vezető út így is tele volt fájdalmasan lélegzetelállító háromszettes meccsel, köztük a világranglista harmadik Petra Kvitova elleni drámai döntővel.    

„Igazi hullámvasút volt, szinte minden meccs. Ez pedig jó, hiszen ilyenkor minden mérkőzésnél és még a végső győzelemnél is fontosabb, hogy azt lássam: egy győztes, vagy egy bajnok van-e kezeim között. A győztesek egyszeriek, de a bajnokok, mint Serena vagy LeBron, ők mindig találnak utat.” – mondta Abdul Sillah, Osaka high-performance edzője a melbourne-i győzelem után egy nappal.

000_1CO5PH.jpg Fotó: Europress/AFP

Az tény, hogy a szeptemberi US Open-trófea óta Osaka komoly pszichológiai fejlődésen ment keresztül. Ennek legfőbb bizonyítéka a testtartása: ma már kihúzott háttal áll a közönség előtt, és nem úgy, mint aki inkább el akar süllyedni. Látszik abban is, ahogy válaszol a kérdésekre. Ügynöke, Stuart Duguid szerint Osaka tudja magáról, hogy vicces. (Visszatérő poénja, amikor azt kérdezik, hogy miért az édesanyja nevét viseli és nem az édesapjáét, hogy mindenkinek Osaka a vezetékneve, aki Osakában született.)

A pszichológiai fejlődés azonban nem mindig teszi kiismerhetőbbé az embert. 16 nappal az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság megnyerése után Osaka szakított edzőjével, Sasha Bajinnal, amin az egész világ megdöbbent. A Serena Williams korábbi ütőpartnereként ismert edzővel eltöltött idő ugyanis egyértelmű előtte-utána hatással volt Osakára. Az ő segítségével nyerte első WTA-trófeáját Indian Wellsben, majd két Grand Slam-tornát, vele lett világelső, Bajint pedig az év edzőjének választotta a WTA. Vajon miért húzták be a féket egy ilyen sikersorozat után?

053_A30I8570.jpg Fotó: Europress/AFP

Néhány nappal később, az első Bajin nélküli meccsén Osaka kikapott Kristina Mladenovictól a dubaji tenisztornán. A vereség után beismerte, hogy az az óriási vihar, amit a szakítás kavart, jobban beleköltözött a fejébe, mint gondolta.

„Ez a meccs ennek az eredménye volt. Biztos vagyok benne, hogy idővel csillapodnak a kedélyek, és az újságírók már nem fognak erről beszélni. Most épp ez a legnagyobb teniszhír a világon. De nem könnyű, mert úgy érzem, hogy mindenki engem bámul, és nem éppen bátorítóan.” – mondta a dubaji búcsút követően.

A melbourne-i győzelem után egy riporter megkérdezte tőle, hogy mit mondott neki Bajin a Kvitova elleni döntő előtt. Már akkor is fura választ adott.

„Nem beszéltem vele. Sőt, nem nagyon beszéltünk egyik itteni meccsem előtt sem, hogy őszinte legyek. Mondott kábé egy dolgot, én meg mondtam, hogy oké.”

Lehet, hogy már ezzel is üzent a világnak, hogy nem Bajin volt az új lelki-erődjének építésze, és hiba lenne azt gondolni, hogy ő csak tenisz Szvengálik által formált tehetség – még ha olyasvalaki által is, aki a példaképével dolgozott együtt.

De az egy teljesen más történet.

068_AA_09092018_809362.jpg Fotó: Europress/AFP

Néhány nappal ausztráliai győzelme után az edzésre használt dél-floridai Evert Teniszakadémia egyik irodájában beszélgettem vele. A szoba bézs színű volt, a napfény pedig beáramlott az üvegajtókon át, ahonnan pálmafák által szegélyezett teniszpályákra látni. Osaka édesanyja, Tamaki a szoba közepén ült egy fekete bőrszékben.

A beszélgetés közepén úgy döntöttem, hogy felhozom a US Open döntőt és azt a hírhedt karikatúrát, ami a melbourne-i Herald Sunban jelent meg. Ez Serenát egy esetlen, hisztizve ugráló kisgyereknek ábrázolja eltúlzottan nagy hajjal és ajkakkal, Osakát pedig egy törékeny vékony, szőke egyenes hajú kislányként. Amikor ezt a képet megmutattam, Osaka ügynöke egyből próbálta másfelé terelni a témát. De Osaka nem riadt meg, beszéde viszont hirtelen lassabb és megfontoltabb lett.

„Ha nyersen akarok fogalmazni, tudom, hogy sokan nem szeretik Serenát. Szinte várnak arra, hogy ugorhassank valamire, hogy ellene szurkolhassanak valamiért, és bennem találták meg ezt. Nyilván ez nekem nagyon rosszul esik, hiszen azt szeretném, hogy az emberek teljesen más okok miatt álljanak mellém.” – sóhajt nagyot. „Ha igazán őszinte akarok lenni, a US Open után nem éreztem, hogy önmagam miatt állnak mellém.”

Ahogy ezt mondja, elcsuklik a hangja és könnyek csorognak az arcán. Valaki adott neki egy zsebkendőt, amit az arcához nyomkodott, de közben végig a szemembe nézett és folytatta. Azt mondta, mindig is arról álmodott, hogy egyszer legyőzze Serenát, de sohasem tudta elképzelni, hogy mindezt ilyen rémálom övezi majd.

„Szeretem Serenát. Gyerekkoromban imádtam nézni a meccseit, és őszintén, nélküle nem tartanék most itt. Ez tény. Nagyon sok ajtót nyitott meg a teniszben, különösen a színesbőrű sportolók számára. Pici gyerekként láttam azt, hogyan bántak vele az emberek Indian Wellsben. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet valaki ilyen erős ember, hogy ezt elviseli. Ez az egyik ok, amiért annyira szeretem őt.”

(Csak egy kis emlékeztető, a 2001-es Indian Wells-i tenisztornán az akkor 19 éves Serenát kifütyülte a közönség a döntőben azok után, hogy az elődöntő előtt nem sokkal sérülés miatt visszalépett ellene nővére, Venus. A finálé alatt édesapját, Richard Williamst és Venust rasszista megjegyzésekkel illeték a lelátón. Ezután Serena 13 éven át bojkottálta a tornát.)

068_AA_09092018_809356.jpg Fotó: Europress/AFP

Áldás és teher is egyben, hogy Osaka pályafutása most azokon az ajtókon keresztül valósul meg, amiket Serena Williams nyitott ki, és ő ezt pontosan tudja. Két évtizeddel a Williams testvérek megjelenése után is sokszor előfordul, hogy Osaka még mindig az egyetlen színesbőrű játékos az öltözőben. Elkerülhetetlen, hogy emiatt ne legyenek ők ketten valamennyire összekötve.

A párhuzamok miatt is muszáj összehasonlítani őket: kegyetlenül nagy adogatók, ütőerejüket pedig alábecsült játékintelligenciával egészítik ki. 

Sokak szerint épp Osaka az első intő jele a Serena-korszak időszerű leáldozásának. A rajongók egy bizonyos rétegének pont az jelenti Osaka vonzerejét, hogy ő úgy színesbőrű, hogy közben nem emlékeztet állandóan mindenkit a színesbőrűségére. 

Nem visel gyöngyöket a hajfonatai végén, amik csörögnek minden egyes ütésnél. Nem posztol a Facebookra, hogy mennyire rémisztő, amikor egy családtagját félreállítja a rendőrség. Nem látunk tőle gettós győzelmi táncot a meccsek végén, édesapjának pedig nincsenek lincselős történetei.

Ha Serena egy igazi alfa-nő, aki egy pillanatra sem engedi, hogy elfeledjük feketéségét és amerikai feketéségét, addig Osaka, saját beleegyezése nélkül, egy olyan angyal, aki megkímél bennünket az ilyen piszkos kellemetlenségektől.

000_1CO5Q0.jpg Fotó: Europress/AFP

Persze félreértés ne essék, Osaka is a változás ügynökeként tekint magára. Ez különösen a faji tekintetben 98.5%-ban japán emberekből álló, így meglehetősen homogén Japánban fontos. A szülőhazájával való kapcsolata bonyolult, hiszen az otthoni státusza a hafu, ami egy japán szó az olyan emberekre, akiknek egyik szülőjük japán, a másik nem.

„Soha nem volt még olyan japán teniszező, mint én. Számomra az az egyik legfontosabb misszió, hogy mindenki megértse otthon: nem kell feltétlenül japánnak kinézni, vagy akárcsak japánul beszélni ahhoz, hogy japán legyek. Az, hogy van japán vér az ereimben, nem elég? Mégis hogyan kategorizáljuk a nemzetiségeket? Szeretném, ha az emberek elgondolkodnának ezen.”

Osaka példaképei közé tartozik számos hozzá hasonlóan hafu sztár, mint Apolo Anton Ohno, Jhene Aiko és Kimora Lee Simmons. A japán támogatók által milliós bevételei vannak, januárban azonban először érintette egy globális PR-baki, amikor a rámen gyártó Nissin vállalat anime-reklámjában Osaka haj- és bőrszínét világosabbnak ábrázolták a valóságosnál. Nyugaton kifehérítéssel vádolták a Nissint, így a cég kénytelen volt bocsánatot kérni és visszavonni a reklámot.

Bár Osaka Dél-Floridában él és edz, a japánként elért sikerek kifizetődők voltak szülőhazája számára. Úttörő eredményei által ő lett az első ázsiai világelső teniszben, csak azért, mert japán színekben versenyez. Technikailag ő az első haiti teniszező is, aki világelső lett, ám nem haiti színekben játszik. Pont ezért tartja fontosnak, hogy mindkét nemzetiségét elismerjék.

„Félig ilyen vagyok, félig olyan, tudjátok? Érdekes, hogy minden alkalommal, amikor elérek valamit, mindenki egyből a nemzetiségemről vagy az etnikumomról kezd beszélni, mintha ez lenne bennem a legfontosabb. Persze lehet, hogy így van, hiszen ez az első, amit észrevesznek rajtam. Aztán elkezdik mondani, hogy amerikai vagyok, mert ott élek, ott nőttem fel, és van állampolgárságom, vagy hogy haiti vagyok apukám miatt, meg hogy japán vagyok édesanyám miatt. Én inkább azt szeretném, ha a teniszemre figyelnének.”

Egy nappal azután, hogy a Daphne Arkhust Emlékkupával pózolt a Brighton Beachen fotósok hada előtt, Naomi Osaka ott állt a melbourne-i reptéren Sasha Bajinnal és apjával, Leonard Francois-val. Bajin épp becsekkolta az irdatlan mennyiségű bőröndöt és sporttáskát, ő pedig ott állt egy slampos szürke felsőben, jóganadrágban, és abban a pilótaszemüvegben, amit gyakran hord, amikor épp nem kontaktlencsét visel. Szőkére világosított göndör tincsei kilógtak a baseball sapkája alól. A közelben álló utasok közül senki nem vette észre, hogy a női világelső állt tőlük néhány méterre. Ez a hazaút volt talán az utolsó, ami Osaka láthatatlan pillanataiból megmaradt.

063_1029438294.jpg Fotó: Europress/AFP

Vajon később mennyit fog megosztani saját magából a világgal? Ez csak rajta múlik, így feltételezhetően nem sokat.

Aznap késő este, amikor megnyerte az Ausztrál Opent, Naomi felhívta édesanyját, amikor végre volt egy kis ideje a sokórányi sajtótájékoztató, interjú, stúdiólátogatás és fotózás után. Anyukája csak annyit mondott neki, hogy tegye le a telefont, és menjen aludni.

„Csak azt szeretném, hogy boldog legyen. Ez a helyes válasz? Azt akarom, hogy boldog legyen. Jó élete legyen. Ne legyenek gondjai. Minden nap tanuljon valami újat valakitől. Minden nap legyen jobb ember.” – mondja Tamaki.

Tamaki tudja, hogy az első két Grand Slam-trófea csak a kezdete lánya történelmi pályafutásának. Ám ahogy Naomi, Tamaki is szeret egy kicsit rejtélyes maradni.

„Tegyük fel, van egy gyönyörű gyémántod, legyen mondjuk 5 karátos. Nem akarod minden nap hordani. Titokban akarod tartani.
Ez is olyan érzés.
Nem akarom, hogy az emberek tudják, hogy nekem ilyen lányom van.”


000_1CO4L0.jpg Fotó: Europress/AFP



Hozzászólások