Salakblog - Mit adott nekünk az Ausztrál Open?
Mit adott nekünk az Ausztrál Open?
Fotó: Europress/Getty

Mit adott nekünk az Ausztrál Open?

Takács MártonTakács Márton
2017/01/14 14:35

Az Eurosport, illetve a Hosszabbítás szerkesztőségében már napok óta az Ausztrál Open a legnagyobb közös témánk, alig várjuk már a melbourne-i rajtot. Reméljük, ezzel ti is így vagytok! Szántó Petrával beszélgettünk arról, milyen jó lenne összegyűjteni néhányat az év első Grand Slam-tornájával kapcsolatos emlékeinkről, kedvenc meccseinkből, személyes történetekkel tarkítva. Itt egy adag.

Az 1990-es évek közepéig Ausztráliáról egy film, a BMX-banditák (Nicole Kidmannel) és egy sorozat, az Ausztrál Expressz jutott először eszünkbe. Utóbbi olyan mondatokat adott a világnak, mint hogy "A feladatot, melyet Isten ránk bízott, vidám szívvel kell elvégezni!". Igyekeztünk megfelelni ennek az intelemnek, bár nevetés nélkül nem tudtuk leírni ezt az idézetet, elnézést. Aztán 10 éves korunk körül rákattantunk a teniszre. Az általános iskola végi, és a gimnáziumi éveink januárjai, majd az egyetemen a téli vizsgaidőszakok a tanulásról teniszről szóltak. Az alábbiakban a cikk címében szereplő, a Monty Python ihlette kérdésre kerestük a választ.

1995

A negyeddöntő amerikai házi rangadóján Pete Sampras és Jim Courier vívott nem csak a játék miatt örökké emlékezetes csatát. Az első két játszmát tie-breakben a korábbi kétszeres bajnok Courier húzta be. Sampras többször is a könnyeivel küszködve adogatott, egyenlített, majd a döntő szett első, megnyert játéka után a székére ülve a törülközőjébe hajtotta fejét, úgy sírt. Mi meg vele, akkor és most is, ahogy ezeket a sorokat írjuk. Mestere, Tim Gullikson az előző ősszel kétszer is agyvérzést kapott, majd agydaganatot találtak nála, a torna alatt rosszul lett, haza is kellett utaznia. Sampras óriásit küzdve fordított és az edzőjéért is játszva, megnyerte a közel négyórás, katartikus mérkőzést. 22 éve volt ez az egészen elképesztő meccs, de még mindig emlékszünk Sampras látványos, futtából eleresztett elütéseire, átemeléseire, ahogy sírva készül egy adogatására, majd üt egy ászt, a rengeteg görög zászlóra, a fenomenális hangulatra, még Sampras barátnőjének búslakodására és örömére is. Az egész találkozót megnézhetitek erre a linkre kattintva, mi teljesen belefeledkeztünk.

A Sampras-Andre Agassi finálét felvettük VHS-re is, és közben ki-be rohantunk a konyhából a szobába reggeli közben (pirítós és lágy tojás volt a menü). Az első két játszmában záporoztak Sampras jobbnál jobb adogatásai, de a fentebb ismertetett okokból fizikailag és lelkileg is teljesen elfáradt, Agassi pedig élete első Ausztrál Openjét mindjárt meg is nyerte.

Agassi így ír élményeiről Open-Önéletrajz című, zseniális könyvében: "Az 1995-ös Australian Openen Hihetetlen Hulkként jövök ki. Egyetlen játszmát sem vesztek a foglyokat nem ejtő villámháború során, míg eljutok a döntőig. Most játszom először Ausztráliában, és nem tudom elképzelni, miért vártam ezzel ilyen sokáig. Tetszik a borítás, a helyszín, a forróság. Az ausztrálokat is kedvelem, és ők is láthatóan élveznek engem, még akkor is, ha nem vagyok önmagam, és egy új fickó jelent meg helyettem kendőben, kecskeszakállal és fülbevalóval. Az újságok az új fizimiskámon rágódnak. Mindenkinek megvolt róla a véleménye. A rajongók, akik nekem drukkoltak, megzavarodtak. Akik utáltak, új okot találtak az utálatra. Jelentős mennyiségű kalózviccet olvastam és hallottam. Fogalmam sem volt, hogy ennyi van belőlük. De nem törődöm vele. Mindenkinek ezzel a kalózzal kell beérnie, ezt kell elfogadnia, mikor majd felemelem a kupát, mondom magamban."

Majd egy másfél oldalas összefoglaló után ezt jegyzi le a Sampras felett aratott sikerről: "Ez a második Grand Slam-győzelmem egyhuzamban, összességében a harmadik. Mindenki mondja, hogy hogy ez az eddigi legjobb slamem, mert most győztem le Pete-et először Grand Slam döntőjében. De én úgy gondolom, hogy húsz év múlva csak arra fogok emlékezni, hogy ez volt az első kopaszon vívott slamem."

1999

Szimpatikus underdog volt Thomas Enqvist a '90-es évek végén, a kiváló képességekkel rendelkező svédnek soha nem jött össze a Grand Slam-siker. Ehhez a legközelebb 1999-ben volt, amikor Melbourne-ben a fináléig menetelt, de ott négy játszmában Yevgeny Kafelnikov (4:6, 6:0, 6:3, 7:6) diadalmaskodott. Azokban az esztendőkben dúlt világszerte a Spice Girs-láz, a gimnáziumi osztályunk nagy részénél is, de mi a hozzánk hasonló sportrajongó osztálytársunkkal inkább erről a tornáról beszélgettünk a legtöbbet. Közben persze a Wannabe szólt a fejünkben.

2002

A 15 esztendővel ezelőtti női döntőben Jennifer Capriati címvédésre készült, de ettől 4:6, 0:4-nél igen messze volt Martina Hingis ellen. A korábbi háromszoros Ausztrál Open-bajnok svájcinak négy meccslabdája is volt, de nem tudta lezárni a meccset. Capriati fordított és az 1 óra 50 perces csata végén megismételte 2001-es sikerét. Hingis így zsinórban három finálét veszített el, kettőt Capriati ellenében.

2005

A 2005-ös Marat Safin-Roger Federer elődöntő minden idők egyik legjobb, legemlékezetesebb teniszmeccse. A sportág történetének egyik legtehetségesebb játékosa, Safin extra teniszt nyújtva győzte le öt játszmában (5:7, 6:4, 5:7, 7:6, 9:7) a címvédő, és amúgy szintén csúcsformáját nyújtó, világelső Federert, akitől egy évvel korábban a fináléban kapott ki. Zseniális megoldásokat láthattunk mindkét oldalon, Safintól ütőtörést is, Marat meccslabdát is hárított a negyedik szett rövidítésében. Végül a 4 óra 38 perces, szenzációs ütközet végén az orosz örülhetett, aztán a fináléban Lleyton Hewittot is legyőzte, két elveszített döntő után harmadszor már nem hibázott.

Hozzászólások