Salakblog - Minden teniszező fél, talán csak Novak Djokovic nem
Minden teniszező fél, talán csak Novak Djokovic nem
Fotó: Europress/AFP

Minden teniszező fél, talán csak Novak Djokovic nem

Szabó GáborSzabó Gábor
2020/09/14 12:20
Aki meg nem fél, az úgy jár, mint a szerb. Mondják neki, hogy kéne, mert ennek így nem lesz jó vége, de csak nem hiszi el, tán még akkor sem, amikor már pórul járt, mert torkon lőtte a vonalbírót. 

Roger Federer is félt Nolétól mindig, nem kell nagyon messzire visszamennünk az időben, elég a tavalyi wimbledoni döntőre gondolni, mint ahogyan Rafael Nadal is félt a szerbtől, el is vesztette miatta minden idők leghosszabb Grand Slam-döntőjét Melbourne-ben annak idején.

Mindezt nem azért írom ide, mert Dominic Thiem és Alexander Zverev félt, hiszen az teljesen nyilvánvaló volt, hogy így lesz, hanem azért, mert a tegnap éjjel úgy telt, hogy mindenki Federerhez, Nadalhoz meg Djokovichoz hasonlította őket. És alighanem a legtöbbet hangoztatott mondat az volt világszerte, hogy ez így nem az igazi.

Pedig de az. Ez is a tenisz. Olyan emberi tenisz, hogy annál emberibbet talán még sosem láttunk ezen a szinten. 

Nem minden Grand Slam-döntő szól arról, hogy leütjük az égről a csillagokat is. Azt pedig, hogy ők ketten is le tudják, azt bizonyították már számtalanszor, csak az nem látta, aki nem akarta. Bár ilyenek azért akadnak szép számmal a világban, ezt se feledjük.

Ez a döntő most a félelmeikről szólt, a saját magukkal való viaskodásról, és hamar egyértelművé vált, hogy ennek sírás lesz a vége. És igen, drámának jobb volt ez a finálé, mint teniszmeccsnek, de aki csak a fonákokra meg a röptékre kíváncsi, az jobban teszi, ha első és második fordulós teniszt néz 250-es tornákról. Vagy edzéseket, mert még Federerék is ott játszanak a legjobban.

Ez itt most más volt.

Ebben a döntőben aki akarta, megtalálta önmagát. Aki kellő empátiával figyelte őket, az értette, mit-miért rontottak el, már csak azért is, mert ebben – a félésben, a kudarcfélésben – szinte mindenkinek vannak tapasztalatai. 62 Grand Slam-döntőt nyert meg zsinórban az 1980-as generáció, és Thiemék pontosan így is viselkedtek tegnap. 

Úgy, mint az a kisgyerek, akinek már hatvankétszer vertek rá a kezére, amikor a csokis kekszért nyúl, de odanyúl hatvanharmadszor is, mert oda kell nyúlnia, hiszen különben éhen döglik. Közben ide-oda sandít, várja a taslit megint, amit eddig mindig megkapott.

Zverevnek és Thiemnek nagyon remegett a keze, amikor a csokis kekszért nyúlt. 

Nem ettek ilyet még sohasem, a kekszet ketté nem törhették, és bár tudták, van még több csokis keksz a világon, azt nem tudhatták, mikor maradnak a szobában megint kettesben. 

Hát kit érdekel ilyenkor a tenisz?

Szponzorált tartalom
A Roland Garros eseményeivel kapcsolatos hírek támogatója a porsche logo
Hozzászólások