Salakblog - Melyik volt a kétezres évek legjobb döntője Melbourne-ben?
Melyik volt a kétezres évek legjobb döntője Melbourne-ben?
Fotó: Europress/AFP

Melyik volt a kétezres évek legjobb döntője Melbourne-ben?

Csatári FlóraCsatári Flóra
2019/01/13 08:57

Az idén rendezik meg a huszadik olyan Australian Open döntőt, aminek az évszáma kettessel kezdődik majd, ezért arra gondoltunk, hogy itt lenne az ideje egy kis múltidézésnek, már csak azért is, mert ezalatt az idő alatt felnőtt egy teljes generáció. Hogy mást ne mondjunk,  Denis Shapovalov és Alex de Minaur, a jelenlegi top100 két legfiatalabb játékosa még nem volt egy éves akkor, amikor a 2000-es tornadöntőt játszották... 

A cikk végén pedig meg is szavazhatjátok, hogy melyik volt ennek az évtizednek a legjobb döntője Melbourne-ben!

2000: Andre Agassi (amerikai)-Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 3:6, 6:3, 6:2, 6:4

Agassira azok után, hogy az elődöntőben Pete Samprast egy emlékezetes ötszettes csatában tudta legyőzni, az Ausztrál Open címvédője várt Kafelnyikov személyében. Az ekkor már a harmincadik életévét taposó amerikai aktuális formájáról sokat elárult, hogy zsinórban a negyedik GS-döntőjét játszotta, erre pedig Rod Laver 1969-es naptári Garnd Slame óta nem volt addig példa a férfi teniszben. Nem véletlen, hogy azután, hogy négy szettben legyőzte Jevgenyij Kafelnyikovot, a New York Times annak a hangsúlyozásával dicsérte Agassit, hogy még a legnagyobb riválisának, Pete Samprasnek sem volt soha korábban ilyen sorozata.

Funfact: ugyanezen a tornán egy bizonyos "Andrew Roddick" (nem vicc, így írja a Times!) lett 17 éves korában a junior fiúk között a bajnok.

000_APH2000013003789.jpg Fotó: Europress/AFP 

2001: Agassi-Arnaud Clément (francia) 6:4, 6:2, 6:2

Agassi címvédőként abszolút favoritnak számított Melbourne-ben 2001-ben, ennek megfelelően szinte gond nélkül menetelt az elődöntőig, ott azonban, akárcsak egy évvel korábban, egy ötszettes csatára kényszerült, ezúttal Patrick Rafter ellen. A fináléban Clément magabiztosan léphetett pályára, hiszen az azt megelőző két találkozójukat (köztük a US Open második fordulójában lejátszott meccsüket) megnyerte. Ennek ellenére a franciának élete első (és mint azóta tudjuk, egyetlen) GS-döntőjében esélye sem volt a harmadik Australian Open-címéért küzdő amerikai ellen. Ahogy Clément a meccs után fogalmazott:

"Korábban kétszer is megvertem, de ma a játéka két-három szinttel felettem járt. Lehetetlen volt őt legyőzni. Lehetetlen. Egyszerűen túl erős volt." 

000_APH2001012836067.jpg Fotó: Europress/AFP

2002: Thomas Johansson (svéd)-Marat Szafin (orosz) 3:6, 6:4, 6:4, 7:6 (7-4)

Szafin a 2000-es US Open bajnokaként és korábbi világelsőként abszolút esélyesnek számított az Australian Open 2002-es fináléjában, ahol az a Johansson várt rá, aki meglepetésre élete 25. Grand Slam-tornáján jutott először (és amúgy utoljára is) döntőbe. A svéd azonban meghazudtolta az oddsokat, és bár az első szettet még elbukta, összességében felül tudott kerekedni a temperamentumosságáról is ismert orosz ellenfelén. A győzelmével Johannson saját magát is meglepte, hiszen, ahogy a meccs után mondta:

"Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Grand Slam-bajnok leszek."

És ez annak ismeretében, hogy ezt a győzelmet követően sem tudott soha többé major-tornán döntőbe jutni, nem tűnik álszerénységnek. Sokkal inkább jelzi azt, hogy mennyire élete teniszét játszotta ezen az egy tornán.


2003: Agassi-Rainer Schüttler (német) 6:2, 6:2, 6:1

"Nem sokkal azelőtt, hogy tegnap délután kettő után öt perccel Rainer Schüttler kisétált a pályára, hogy szembenézzen Andre Agassival, mondott valamit a székbírónak, aki ezután elővette a telefonját. Utólag senki nem kérdezte meg a németet arról, hogy mit is kért a játékvezetőtől, de egy durva felvetés szerint taxit hívatott magának fél négyre" - ezt a 2003-as döntő másnapján írta a Telegraph. És aligha lehetne ennél érzékletesebben felidézni azt, hogy a finálé, amelyben Andre Agassi pályafutása utolsó GS-trófeáját szerezte, mennyire egyoldalúra sikeredett.


2004: Roger Federer (svájci)-Szafin 7:6 (7-3), 6:4, 6:2

Roger Federer karrierjének második GS-fináléja. Első Australian Open győzelme. Ma persze egész másképp hatnak ezek a számok, és valószínűleg magát a meccset is máshogy idézzük fel, vagy nézzük vissza, mint ahogy akkoriban nézték. A Guardian összefoglalója például azzal a felütéssel kezdődött, miszerint a Federer helyett Szafin végezte el a munka nehezét azzal, hogy Andy Roddickot és Andre Agassit is búcsúztatta a döntőbe vezető úton, ráadásul holtfáradtan érkezett a fináléba, mivel három ötszettest is játszott már azon a tornán és összességében 8(!) órányival több játékidő volt már a kezeiben és a lábaiban, mint Federernek.

Azt nyilván nem lehet megmondani, hogy mi lett volna, ha Szafin kevesebbet játszik és könnyebben jut el a döntőig. De azt talán igen, hogy nem ez volt a svájci klasszis legemlékezetesebb döntője Melbourne-ben.

2005: Szafin-Lleyton Hewitt (ausztrál) 1:6, 6:3, 6:4, 6:4

Az orosznak harmadik nekifutásra csak összejött. Ráadásul a hazaiak (és Szántó Petra) nagy kedvencét tudta megverni. Pedig akkora volt az össznépi lelkesedés Ausztráliában, hogy nemcsak a teleházas Rod Laver közönsége próbálta kiszurkolni Hewitt számára a győzelmet, de még a Sydney Operaház lépcsőjén is ezrek szorítottak azért, hogy csaknem három évtizednyi várakozás után ismét ausztrál emelhesse magasba a Norman Brookes Kupát. Ez a finálé egyébként az is, ahol miután Szafin egy vonalközeli ütésére "Out!"-ot kiáltott a vonalbíró, Carlos Ramos pedig felülbírálta az ítéletet, és újrajátszatta a pontot, Hewitt azt találta mondani a székbírónak, hogy

"Ne itt legyél hős, haver!"

2006: Federer-Markosz Bagdatisz (ciprusi) 5:7, 7:5, 6:0, 6:2

Roger Federer. Ausztráliában másodszor, összességében hetedszer lett Grand Slam-bajnok. Ráadásul, mivel az előző szezonban Wimbledonban és a US Openen sem talált legyőzőre, zsinórban a harmadik major-trófeáját emelhette a magasba. A meccs izgalmasnak indult, de elég egyoldalúvá vált azután, hogy Bagdatisz begörcsölt, Federer pedig ellentmondást nem tűrő tenisszel hozta az utolsó két szettet. Hogy aztán tornagyőztesként, a trófeával a kezében elérzékenyülve, elcsukló hangon hebegjen-habogjon a mikrofonba, úgy mintha ez lett volna élete első ilyen beszéde. Pedig már akkor legenda volt. Talán ezért is imádta annyira az egész közönség azt, ahogy a könnyeivel küszködve méltatta ellenfelét, és próbált meg köszönetet mondani mindenkinek, akinek illik, annak rendje és módja szerint. 

 

2007: Federer-Fernando Gonalez (chilei) 7:6 (7-2), 6:4, 6:4

A megkapó győzelmi beszédét követő évben Roger megvédte a címét Melbourne-ben. A döntőben a vártnál is könnyebben, erőlködés nélkül játszott Gonzalez ellen egy tökéletes meccset, így szerezte meg a tizedik GS-címét. Azt az akkor még abszolút óriásinak tűnő számot (és eredményt) ráadásul stílszerűen egy tökéletes, szettveszteség nélkül végigjátszott kéthetes meneteléssel érte el. A svájci ezzel Bjorn Borg 1980-as Roland Garros szereplése óta az első olyan teniszező lett, aki elvesztett játszma nélkül győzött major-tornán, GS-címek tekintetében pedig feljött örökranglista ötödik helyére, amelyet akkor még Pete Sampras vezetett.

Az ember libabőrös lesz attól, ha belegondol, hogy ez alig 12 éve volt. Federer pedig azóta megduplázta a Grand Slam-trófeáit. 


2008: Novak Djokovic (szerb) - Jo-Wilfried Tsonga (francia) 4:6, 6:4, 6:3, 7:6 (7-2)

Ez volt az első olyan férfi döntő, amit a korábbi zöld helyett az új kék borításon játszottak. Novak Djokovic pedig ezen a kéken nyerte meg élete első Australian Open-trófeáját, egyben a legelső Grand Slam-trófeáját, és így érkezett meg (késve, ahogy ma mondjuk már) Roger Fedrerer és Rafa Nadal egészen addig kétfős rivalizálásába.  Akkoriban persze még csak azt tudhattuk, hogy a 2005-ös Ausralian Open óta ez volt az első olyan major, ahol a végső győztes nem az előbb említett legendás párharc résztvevői közül került ki. A svájcit maga Djokovic búcsúztatta három szettben az elődöntőben, Nadalt pedig a döntőbe nem kiemeltként bejutó Tsonga intézte el, szintén a legjobb négy között. A későbbi világelső szerb egyébként szettveszteség nélkül érkezett a fináléba, ráadásul az is mellette szól, hogy szemben a franicával, neki már volt GS-döntős tapasztalata, az előző évi US Openről. Ennek ellenére Tsonga, akitől iszonyatosan várta a közönség a csodát, el tudta venni Djokovictól a nyitószettet, és a negyedikben is csak rövidítésben kapott ki a tornagyőztestől.


2009: Rafael Nadal (spanyol)-Federer 7:5, 3:6, 7:6 (7-3), 3:6, 6:2

Rafa Nadal első, és máig egyetlen Australian Open-győzelmét hozta ez a felejthetetlen ötszettes. Szántó Petra csaknem tíz évvel ezelőtt így összegezte ezt a finálét:

"Méltó döntő volt, mert a világ két legjobb teniszezője több, mint 4 órás, 5 szettes mérkőzést vívott. Mert az egyikük 13-szoros GS bajnok, a másikuk meg a világ jelenlegi legjobbja. Mert mind a ketten megérdemelték volna a győzelmet. Mert az elmúlt 23 GS-tornából ők nyertek 19-et. Mert Rafa úgy nyert, hogy az Ausztrál Open két legjobb formában lévő teniszezőjét győzte le az elődöntőben és a döntőben. De legfőképpen tudjátok miért volt méltó? A vége miatt. Mert a két tábor rajongói közül sokan ebben a két hétben is azzal voltak elfoglalva, hogy a másikat szapulják... De Rafa és Roger ott a pódiumon megmutatta, hogy rohadtul nem ez a lényeg. Szóval tessék róluk példát venni! Ők tényleg szeretik és tisztelik egymást. És lehet, hogy csöpögős gejl, amit most írok, de ettől igazán nagy bajnokok ők."

Talán megdöbbentő most visszanézve, hogy ez volt az előző évtized egyetlen ötszettes döntője, elvégre az ezt követő 9 év háromszor is pazar, döntő játszmába torkolló finálékkal (tövig rágott körmökkel, és néhány vadi új ősz hajszállal) ajándékozta meg a teniszrajongókat. De ettől még senkinek sem muszáj emellett letennie a voksát az alábbi szavazáson...

És akkor eljött az igazság pillanata, mondjátok el, szerintetek melyik volt kétezres évek legjobb Ausztrál Open-döntője!

SZAVAZZATOK!

2000
 
1% (3 szavazat)
2001
 
0% (0 szavazat)
2002
 
2% (4 szavazat)
2003
 
0% (1 szavazat)
2004
 
2% (4 szavazat)
2005
 
6% (13 szavazat)
2006
 
2% (4 szavazat)
2007
 
3% (7 szavazat)
2008
 
9% (20 szavazat)
2009
 
75% (165 szavazat)
Összes szavazat: 221



Hozzászólások