Salakblog - McEnroe, a vén fószer a Netflix-sorozatból, akinek a meccseit anno Nelson Mandela a börtönből hallgatta
McEnroe, a vén fószer a Netflix-sorozatból, akinek a meccseit anno Nelson Mandela a börtönből hallgatta
Fotó: Europress/AFP

McEnroe, a vén fószer a Netflix-sorozatból, akinek a meccseit anno Nelson Mandela a börtönből hallgatta

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/05/20 17:00
Most, hogy véget ért a The Last Dance című kiváló sorozat, amely Michael Jordan életét, és a Chicago Bulls '90-es évekbeli sikersorozatát mutatta be, itt az ideje, hogy beszéljünk egy másik sportvonatkozású, Netflixen látható produkcióról is. A Never Have I Ever, azaz az Én Még Sosem nem egy sportsorozat, ám a teniszes kötődései miatt mégis megkerülhetetlen.

Amikor John McEnroe 2-0-ás szettelőnyről elbukta azt az ominózus, 1984-es Roland Garros-döntőt Ivan Lendl ellen, aligha sejtette, hogy bő 35 évvel később ez a pillanat egy iszonyatosan erős poén része lesz majd egy filmben. Pontosabban egy olyan sorozatban, mely egy első generációs indiai-amerikai tinédzserlány megpróbáltatásairól szól. 

De 2020 tele van váratlan eseményekkel, és McEnroe, a Never Have I Ever elsőre abszurdnak tűnő, mégis egészen zseniális narrátoraként bizony saját maga csapja le ezt a bizonyos poént. Nehéz megmondani hogyan és miért, de McEnroe elbeszélésével tökéletesen működik az alábbi párhuzam. A teniszlegenda összehasonlítja a '84-es Garros-döntő díjátadóján magára erőltetett vidám fejet, azzal a fejjel, amit a főszereplő unokatestvére vág, amikor vonakodva belemegy egy, a szülők által megtervezett házasságba. 

A 10 részes sorozat középpontjában a 15 éves, kissé koraérett és forrófejű másodéves diáklány, Devi Vishwakumar áll, aki több trauma, köztük édesapja elvesztése után tér vissza a suliba. Feltett szándéka, hogy új életet kezd, és csatlakozik a menők közé az iskolai hierarchiában. A történetét - kezdetben egyáltalán nem magától értetődő módon - McEnroe narrálja. 

Elsőre lehet, hogy azt gondolnánk, ő a létező legvalószínűtlenebb választás az elbeszélő szerepére, e sorok írója is így volt ezzel. A sorozatot nézve azonban gyorsan kiderül, hogy McEnroe nemcsak, hogy jó, hanem egész egyszerűen a tökéletes döntés volt az alkotók részéről. Ahogy az is, hogy a narrátor az igazán fontos pillanatokban még képre is kerül.

Ez az, amit az NBA-rajongók a legjobban várnak a karantén idején! | Eurosport

Az NBA leállása nem csak a csapatokat a játékosokat és a bajnokság más szereplőit érintette érzékenyen, hanem a liga rajongóit is. Adam Silver komiszár vezetésével az NBA a leállás óta folyamatosan próbál a szurkolók kedvébe járni - például ingyen videós tartalmakkal - és most így tett az ESPN is, jóllehet utóbbi nem ingyenes, de igen csak "várós" meglepetésről számolt be.

"Tudtam, hogy John a létező legjobb választás" - mondta a sorozat írója és rendezője, Mindy Kaling. "Köztudomású, hogy a legtöbb indiai szülő imádja a teniszt. Amikor kiderült, hogy Devi egy temperamentumos lány lesz, McEnroe szerepének lehetősége felerősödött. Van valaki, aki remekül teljesít, ahogy főhősünk is az iskolában, de a heves vérmérséklete és hangulatingadozásai aláássák az eredményeit. Ráadásul rendkívül magasak az elvárásai saját magával szemben, ahogy másoknak is vele szemben. És ott van Devi papája, aki élt-halt a teniszért, és úgy nőtt föl, hogy McEnroe-ért rajongott."

"Mindenképpen szerettük volna, ha Devinek lesznek belső monológjai, hogy tudjuk, mi játszódik le a fejében" - mondta Long Fisher producer. "Nem tudja jól kifejezni az érzéseit, és mivel hajlamos a hangulati hullámzásra, azt gondoltuk, vicces lenne, ha a gondolatai Johnon keresztül szólalnának meg. Már csak azért is, mert ő maga is híres volt az érzelmi kitöréseiről."

"Nem vagyok könnyű helyzetben, amióta kijött a sorozat" - mesélte McEnroe, aki még csak néhány jelenetet látott a sorozatból. "Soha nem néztem meg a meccseimet, a kommentálásaimat, de most a gyerekeim annyit nyaggattak, hogy ezt-azt már láttam belőle. Az azért jó, hogy zömében csak a hangom van, és legalább nem kell látnom magam."

"Ismerem a forgatókönyvet, és amennyit láttam, az alapján azt mondom, hogy nagyon jó munkát végeztek az alkotók. Merész dolog volt engem meghívni narrátornak. Több üzenetet is kaptam, hogy az elején tök bizarr, hogy én vagyok az elbeszélő, de aztán kiderül, hogy egész jól működik a dolog."

McEnroe arról is beszélt, hogy a munka sokkal tovább tartott és trükkösebb is volt, mint gondolta. Ráadásul volt körülötte egy csomó ember, akik folyamatosan instruálták, hogy így meg úgy kellene csinálnia, plusz borzasztóan kellett koncentrálnia is. 

"Élveztem a munkát, rendkívül változatos volt. Egy csapat tagja voltam, ami a teniszben azért nem mindig volt így. Kihívást jelentett, hogy néha el kellett gondolkodnom, máskor támogatónak vagy dühösnek kellett lennem."

"A forgatókönyvbe nem nagyon szóltam bele. Egyrészt, mert nem az én dolgom volt, másrészt, mert a szerzők kiváló írók. Néhány dolgot segítettem helyretenni, de ennyi. A '84-es Garrosról szóló részek azért kemények voltak. Ez volt életem legfájóbb veresége. Erről nem volt könnyű beszélni, még ennyi év után sem, persze bizonyos szempontból katartikus is volt."
"Külön élveztem a teniszes utalásokat. A nézők többsége szerintem fiatal, akiknek sokszor valószínűleg fogalmuk sincs, hogy miről beszélek. Például a '84-es Garros-döntő kapcsán. Az meg szerintem tök menő, hogy a fiatalok azt mondják rám, hogy 'az a vén fószer abból a Netflix-sorozatból', nem pedig, hogy 'a teniszlegenda', vagy ilyesmi."

"A tenisz sok ajtót kinyitott az évtizedek során. Nagyon boldog vagyok, amikor az emberek odajönnek, és azt mondják, a szüleik nagy rajongóim voltak. Jó érzés. Emlékszem, az apartheid után elmentem Dél-Afrikába, akkor, amikor már Nelson Mandela volt az elnök. Korábban mindig visszautasítottam, de akkor játszottam egy bemutatómeccset."

A "michaeljordanség" és a Last Dance esszenciája - MJ elképesztő vezér, de gyarló kapitány volt | Eurosport

E sorok írójánál a Last Dance a hetedik - és nyolcadik - résszel érte el az eddigi csúcspontját. A Chicago Bulls és Michael Jordan közösen nyert utolsó NBA-bajnoki címéről szóló dokumentumfilm-sorozat 7. epizódjának utolsó négy percét tartjuk a szenzációs doksi esszenciájának, és a michaeljordanség legkiválóbbösszegzésének.

"Mandela meghívott minket a házába, és azt mondta nekem, 'Hallgattam rádión a '80-as wimbledoni döntődet Björn Borg ellen'. Először azt gondoltam, mégis milyen menő dolog már ez, de aztán rájöttem, hogy ő ezt a Robben-szigeten hallgatta, a börtönben."
"Kicsit új perspektívát nyitott előttem, mikor végigfutott rajtam, hogy amíg én mindenféle mérkőzésvezetők miatt panaszkodtam, minden idők egyik legnagyobb embere ott ül velem és azt mondja, örül, hogy találkozunk, és hallgatta rádión a meccsemet... Még most is libabőrös vagyok, ahogy ezt mesélem. A tenisz mindenhová elér, és ezért én borzasztóan hálás vagyok."

ESPN

Hozzászólások