Salakblog - Marcos Baghdatis: Egy felejthetlen vigyor, ami többé tette a teniszt 
Marcos Baghdatis: Egy felejthetlen vigyor, ami többé tette a teniszt 
Fotó: Europress/AFP

Marcos Baghdatis: Egy felejthetlen vigyor, ami többé tette a teniszt 

Szántó PetraSzántó Petra
2019/07/07 09:13
Talán tényleg így kerek, hogy pont Wimbledonban fejezte be pályafutását Marcos Baghdatis, ott, ahol csaknem harminc évvel ezelőtt elkezdődött a teniszkaland számára. 


A most 34 éves Marcos életének első tenisszel kapcsolatos emléke ugyanis az 1992-es wimbledoni döntő volt. Baghdatis tisztán emlékszik rá, ahogy Goran Ivanisevic hálóba ütötte a fonák röptét meccslabdánál, amivel Andre Agassi első és egyetlen wimbledoni címét nyerte meg. Az akkor hét éves ciprusi fejében élénken él a kép, ahogy Agassi sírva rogy a fűre örömében. 

Csütörtökön, majdnem pontosan 27 évvel később Marcos Baghdatis kikapott a wimbledoni torna második fordulójában a 17. kiemelt Matteo Berrettinitől, pályafutása utolsó mérkőzésén, majd nem sokkal később ő is a fűre rogyott és búcsúzóul megcsókolta a pályát. 

Az Andre Agassi iránt rajongó, hét éves kis ciprusi fiúcska akkor még nem tudhatta, hogy ezen két pillanat között eltelt időszakban nem csak professzionális teniszező válik belőle, de számtalan kisgyereket inspirál majd a világ minden táján, hogy teniszezni kezdjen. Köztük egy athéni kissrácot, aki már most hatodik a világranglistán.

A csupa mosoly pimasz kis ciprusi, aki a legnagyobbakhoz is odament 

Hogy megértsük a Marcos Baghdatis jelenséget, meg kell értenünk azt is, hogy ő nem csak egészen kivételes labdatámadási képessége miatt lett közönségkedvenc, hanem amiatt is, amilyen ember. Baghdatis a 2005-ös US Openen még csak a világranglista 73. helyén állt, mégis fogta magát, és pofátlan pimaszsággal odament Andre Agassihoz, akit több mint egy évtizeddel korábban látott először a tévében, és megkérte őt, hogy játsszon vele egy edzőszettet. 

"Általában nem játszom más játékosokkal edzőszettet Grand Slam-tornákon, de Marcos Baghdatis olyan őszinte bájjal kért meg, hogy nem tudtam visszautasítani." - írja Agassi Open című önéletrajzi könyvében. "Megnyertem a játszmát 6:2-re, de utána is csupa mosoly volt. Ő olyan ember, aki mosolyog, amikor boldog, és mosolyog, amikor ideges, de sosem tudod megmondani, épp melyik. Mondtam neki, hogy hasonlít a játéka az enyémhez, ő pedig azt válaszolta, hogy ez nem véletlen. Úgy nőtt fel, hogy szobájának falai tele voltak az én posztereimmel, és az én teniszemről mintázta a sajátját."

Marcos Baghdatis bizonyos értelemben kifejezetten élvezte a profi teniszjátékosok hullámvasútszerű életét, ahogy lavírozott a történelem legnagyobb legendáinak érájában a nemes egyszerűséggel való megélhetés és a legendák alkalomadtán történő legyőzése között. Voltak félelmetes győzelmei és szívfájdító vereségei, mint minden hozzá hasonló kaliberű teniszezőnek. 

Ám Marcos Baghdatisnak volt egy olyan különleges képessége is, aminek nem volt köze az ütőhöz és a labdához: képes volt megragadni a pillanatot. Az ilyen eszmei vagyontárgy is lehet tálentum, Marcos Baghdatis pedig mindig akkor tudott leginkább a helyzet magaslatára emelkedni, amikor a fények a legvakítóbbak voltak, amikor a közönség leghangosabb volt.

000_DV271506.jpg Fotó: Europress/AFP


Örökké az Oscar-díjas mellékszereplő 

A rivaldafény már húsz éves korában megvilágította. A 2006-os Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon az akkor csak világranglista-54. Baghdatis igazi Hamupipőke mesét írt, amikor három top 10-es játékost legyőzve eljutott egészen a fináléig. Aztán a döntőben megnyerte az első szettet Roger Federer ellen is, végül pedig négy játszmában kapott ki. A feltörekvő kis ciprusi hirtelen szupersztár lett, majd öt hónappal később eljutott a wimbledoni elődöntőig, nem sokkal később pedig a világranglista nyolcadik helyéig. 

Aztán jött a US Open. Miután sima háromban nyerte az első körös meccsét, Andre Agassi várt rá a második fordulóban - ugyanaz az ember, akit először látott teniszezni a tévében, és ugyanaz az ember, akit egy évvel azelőtt rádumált egy edzőszettre. A különbség annyi volt, hogy ez az Andre Agassi most pályafutása utolsó tornáját játszotta, így Baghdatis lehetett volna az utolsó ellenfele. 

Aki látta azt a meccset, soha sem felejti. Belenyúlt a New York-i hajnalba, és végül Andre Agassi nyerte 6-4, 6-4, 3-6, 5-7, 7-5-re. Nem csak a tenisz ünnepe volt, de az akarat diadalának szimbólumává is vált az a meccs, ahol Marcos Baghdatis szívét-lelkét a pályán hagyta, szó szerint, csak hogy kiegyenlítsen kétszettes hátrányból. Döntő szett 4-4-nél egy-két hosszabb labdamenet után Baghdatis fájdalmas görcsben rogyott a pályára. Az akkor már csak Cortizon-injekciókkal lépni képes, aznap reggel még az ágyból is csak nehézkesen kimászó Agassival végül ugyanott végezték: az újonc sztár és az ikonikus legenda az öldöklő meccs után a fiziós szobában feküdt egymás mellett, mindketten egy-egy asztalon. 

"Marcos csapata próbálta őt összerakni mellettem. Nyújtották a hajlítóját, próbálták lazítani a görcsölő combizmát. Amikor megpróbálta kinyújtani magát, az ágyéka is görcsölni kezdett. Embriópózba gömbölyödött, és könyörgött a csapatának, hogy inkább hagyják békén. Végül mindenki kiment a szobából, csak ketten maradtunk. A tévé felé fordultam" - írja könyvében Andre Agassi. - "Pár pillanattal később valamiért éreztem, hogy vissza kell fordulnom felé. 
Ott feküdt és szélesen vigyorgott rám." 

000_Hkg290857.jpg Fotó: Europress/AFP


Ragadós életkedv, maradandó hagyaték 

Ez a ragadós mosoly végigkísérte Marcos Baghdatis pályafutását, ami végül több, mint tizenöt évig tartott. Akár süvített át a győzelmeken, akár küszködött a sérülések után, ez a mosoly soha, egyetlen pillanatra sem tűnt el az arcáról. 

"Mindig szeretem jól érezni magam. Ha nem érzem jól magam, akkor inkább nem is csinálom. Számomra az élet móka. Az életet élveznem kell, ilyen ember vagyok. A pályafutásom is ilyen volt. Oké, persze voltak kemény pillanataim, nehéz időszakaim. De mindig az élet pozitív oldalát néztem, és minden nehéz pillanatból próbáltam tanulni."


Bár mosolyát mindenki ismeri, Marcos Baghdatis sokkal több volt ennél. 

Pályafutása csúcsán a mezőny egyik legjobb alapvonal játékosa volt, veleszületett képességgel ahhoz, hogy bárkit pofán vágjon a tenyeresével, hogy mindig oda helyezze ezt az ütését, ahova csak akarja, és a legkegyetlenebb pillanatokban húzta meg a fonákját egyenesen az oldalvonalra. Ennek köszönhetően 348 profi győzelemmel zárta karrierjét, 22 alkalommal győzött le top 10-es játékost, és megverte Roger Federert, Rafael Nadalt és Andy Murray-t is. 


000_HKG2006012911249.jpg Fotó: Europress/AFP

"Az volt az egyik legjobb része ennek az egésznek, hogy a tenisztörténelem legnagyobb alakjaival játszhattam. Hogy játszhattam a Nagy Négyes ellen, és volt, akit meg is tudtam verni, ez pedig eszméletlen érzés. Hogy ott lehettem egy Grand Slam-döntőben és egy elődöntőben, na és persze az is, hogy bárhová mentem, rengeteg szeretetet kaptam az emberektől, a szurkolóktól. Csodálatos utazás volt ez számomra. Annyi szeretetet, érzelmet és energiát kaptam mindenkitől, ami leírhatatlan. Erre örökké emlékezni fogok." 

Marcos Baghdatis négy tornagyőzelemmel és tíz tornadöntővel zárt, utoljára 2017-ben nyert Chengduban. Az elmúlt években már sokat volt sérült, de sohasem adta fel, minden kínszenvedős visszatérése után képes volt huzamosabb ideig a top 100-ban maradni. Tavaly azonban egyre többször jutott eszébe, hogy az utazás talán már a végéhez közeledik. 

"Próbáltam visszajutni arra a szintre, ahol szerintem lennem kellene, de ez nagyon nehéznek bizonyult. A testem ezt már nem engedi. A feleségem a harmadik gyermekünkkel várandós, úgyhogy azt hiszem itt az ideje, hogy elengedjem az egészet, és ne büntessem magam tovább. Számomra annyi fontos dolog létezik még az életben a teniszen túl is. Van egy csodás feleségem, két fantasztikus lányom, szóval talán itt az idő, hogy még több időt töltsek velük. 
Fáj a testem, szinte mindenem: a csípőm, a bokáim, a lábam. Szenvedek fizikailag. Tavaly már sokat gondoltam a visszavonulásra, de végül adtam magamnak még egy utolsó esélyt. Idén viszont már volt három különböző sérülésem, egyre nehezebb és nehezebb lett minden. Amikor megtudtam, hogy Karolina várandós, könnyebb volt meghozni a döntést. Mindannyian nyugodt szívvel vállaltuk ezt, és boldogan várjuk a jövőt." - mondja Baghdatis, aki korábbi profi teniszező párjával, Karolina Spremmel két kislányt nevel, a harmadik baba pedig úton van.

Marcos Baghdatis nem csak a szurkolókra és a kisgyerekekre volt hatással vibrálóan vidám személyiségével, hanem jónéhány játékostársára is, legutóbb a friss NextGen-világbajnokra, Stefanos Tsitsipasra. Bár Marcos 14 évvel idősebb Stefanosnál, a görög és a görög ciprióta közötti kapocs a teniszen is túlmutató barátsággá érett. 

"Marcos az egyik legtehetségesebb, legpozitívabb ember, akivel valaha is találkoztam. Ez pedig a pályán is megmutatkozott. Van egy olyan varázsa, amivel azt sugallja, hogy az élet sokkal fontosabb, mint a tenisz, ezt pedig olyan jó látni. A legtöbben túl komolyan veszik magukat, amikor teniszeznek, én is ilyen vagyok. Marcosnak viszont van egy istenadta vidám természete, mosolya, energiája. Ezt a szurkolók is imádják" - mondja Tsitsipas. 

Stefanos Tsitsipas gyerekkorában is ámulattal figyelte a ciprusit, és legszívesebben még most is kölcsönvenné tőle az adogatásfogadásait. 

"Szerintem Marcos mindig is alulértékelt játékos volt. Sokkal többet érdemelt volna. Mégis képes volt sokáig jutni: az, hogy döntőt játszott Ausztráliában és elődöntőzött Wimbledonban, nem csak neki volt hatalmas eredmény, hanem a hazájának is. Egy pici országból jött, aminek korábban semmiféle tenisztörténelme és hagyománya nem volt. Ciprus nemzeti hőse lett." - értékel Tsitsipas, aki maga is sok időt tölt a szigeten. 

Marcos Baghdatis azért volt nagy és felejthetetlen teniszező, mert még a nála nagyobb és még felejthetetlenebb teniszezők is imádták őt és a mosolyát. Ő volt az egyetlen játékos, aki minden melbourne-i mérkőzését saját görög szurkolótábor előtt játszotta le, akkor is, amikor a Rod Laver Arénában döntőzött, és akkor is, amikor idén januárban egy kis pályán küszködött a selejtező első fordulójában.

Egyetlen Grand Slam-döntőjének ellenfele, Roger Federer így köszöntötte őt a Twitteren utolsó mérkőzése után:

Te vagy a legnagyobb, Marcos. 
Olyan sokat adtál a tenisznek.
Köszönjük, 
Egy rajongód, RF 

A nagy utazás véget ért Marcos Baghdatis számára, ám ismerve őt, az igazi még csak most kezdődik el. 

"Szerintem úgy fognak rám elékezni, hogy én voltam az a mosolygós srác a pályán, és ez rendben is van. A szurkolók és a játékostársak is mind azt köszönték meg üzeneteikben, hogy ilyen ember vagyok. Minden ember számára fontos, hogy megkapja ugyanazt a tiszteletet, amit ő adott mindenki másnak. Az, hogy végül visszakaptam ezt a tiszteletet tőlük, a létező legnagyobb ajándék." 

Efharistó gia óla, Marcos, vigyorogj tovább. 

000_1IC45Q.jpg Fotó: Europress/AFP

  

Hozzászólások